újabb események régebbi események további események
17:53
Stanmorefel regisztrált a weboldalra
07:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:46
Ascentdmx regisztrált a weboldalra
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Különös házasság

2010. június 26. - Látogatók száma: 78

Szerencsére mára már eltűnt az az időszak, amikor a szülők házasságra kényszeríthették fiaikat, lányaikat politikai, anyagi vagy egyéb érdekek miatt. Napjainkban az emberek többsége szerelemből házasodik.

Biztosra veszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit a kényszerítő körülmények olyan házasságba sodortak, amiben nem érzi jól magát.
Pedig a férjem alapjában véve jó ember! Soha az életben nem bántott bennünket még kisujjal sem. Kapcsolatunk elején - fiatal és tapasztalatlan voltam - úgy gondoltam az idő előrehaladtával elmélyülnek majd az érzelmek, szerelmes leszek belé, hiszen már volt ilyenre példa. Lehet, hogy talán bennem van a hiba, de igazából sohasem tudott szerelmet ébreszteni bennem, ezáltal sohasem voltam féltékeny rá.
Tisztelem, becsülöm Őt a jóságáért, és a magam módján szeretem is, de csak mint embert, nem pedig férfit! Biztonságot, kiszámíthatóságot nyújt, hiszen amikor megismerkedtünk, pont ezekre volt a legnagyobb szükségem.
Elmenekültem a rossz szülői otthonból, mert már nem bírtam elviselni a folytonos veszekedést, az állandó félelmet, a szűnni nem akaró megaláztatást.
Sajnos egyetlen olyan belső tulajdonsága sincs, ami számomra egy férfit vonzóvá tesz.
Mindig is tetszettek azok a férfiak, akik erős, magabiztos, határozott karakterrel rendelkeznek, hiszen magam is hasonló beállítottságú vagyok.
Férjem mindezen tulajdonságok éles ellentéte! Gyenge jellemű, bizonytalan, döntésre képtelen férfi, a problémák megoldása mindig is az Én feladatom volt, és az is lesz.
Természetünk, érdeklődési körünk is teljesen más, Én alapjáraton is egy pörgős, temperamentumos egyén vagyok, Ő egy csendes nyugodt ember.
Én sem vagyok tökéletes, nekem is vannak hibáim, de kinek nincs! Ő is érzi, hogy valami nincs rendben, de mivel érzelmileg nehezen tud megnyílni, ezért mereven elzárkózik a kommunikációtól.
Úgy gondolom, hogy szánalomból, sajnálatból senkivel sem lehet leélni egy életet, mert egy jól működő házasságban nem az ilyen érzelmeknek kell dominálni.
Az utcán járva-kelve irigykedve nézem azokat a fiatal, szerelmes párokat, akik egymásba fonódva ölelkeznek, csókolóznak, ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy az Én házasságom kényszerből kötettett, szüleim "jóvoltából" nem ismerhettem meg azt a legszebb emberi érzést, amit úgy hívnak: szerelem.

A cikket írta: Polly

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 30. 18:36
"nem ismerhettem meg a szerelmet."
miért nem?
be voltál zárva egy börtönbe?
2010. július 30. 11:16
Jó volt a cikked Polly! Olyan problémát vetsz fel, amelybe bizony nagyon sok ember beleszalad, legyen a férfi avagy nő.
2010. június 28. 13:29
Kár irigyelni másokat, mert sokszor csak a látszatot, a külcsínyt látjuk az utcán, senki sem tudja, hogy mi megy a négy fal között.
Légy akár egyedül is boldog, s az, hogy valaki elvált, az még nem azt jelenti, hogy rossz az ember, de azt igen, hogy inkább kilépett egy rossz helyzetből, mert lépni, változtatni. S már ez felér egy kisebbfajta boldogsággal.
:)
2010. június 28. 10:02
Nem az a kérdés, hogy beléd csap-e valaha a szerelem villáma. Mert az be fog, az biztos, hiszen egy rés van a szíveden, ami nyitva áll. Készen állsz rá és várod. A kérdés csak az, hogy MIKOR?
Csak arra vigyázz, hogy legközelebb ne érd be kevesebbel, mint a "villám-csapás". :)
2010. június 28. 09:23
Én a magam sorsából indulok ki.Hasonló okok miatt volt 2 házasságom. De éreztem , hogy ezt nem birom tovább és volt erőm változtatni.10 ill.23 éves kapcsolatok útán.Egy reményt ölsz meg , hogy elfogadod a mostani állapotot.Kétesélyes: van a vágy és van a száraz tény!Lehet jobb, de lehet rosszabb!Nem tudom hány éves vagy! Egy hazúgságban , önámitásban élsz! önmagad , férjed és környezeted is becsapod egy látszattal.Nehéz ! Próbáltam és ismerem! Nekem jobb , mert az akkori nem volt élet!
2010. június 26. 21:32
Olyan könnyű itt leírni bármit is...okos tanácsokkal szolgálni. Nem teszem.
Hangosan gondolkodom kicsit, ha megengeded Polly...

Ha most annyi idős lehetnék, mint te, már rég elváltam volna, ha rég elváltam volna, akkor talán ŐT nem sodorja utamba az élet. Akkor viszont azt a sok-sok jót, amivel elhalmoz, soha nem ismertem volna meg, ha most elvált asszony lehetnék, akkor tegnap se vitáztunk volna... ördögi kör.
2010. június 26. 19:58
Azt írod Polly, hogy a kapcsolatotok elején a férjedtől biztonságot és kiszámíthatóságot kaptál, de akkor erre volt a legnagyobb szükséged.
Egy kapcsolat a kezdetektől fejlődik és kiteljesedik,....vagy nem. Nálatok ez a második eset történt. Minden házasságban vannak persze hullámhegyek -és völgyek.
Azt kellene eldöntened, hogy valójában Te mit szeretnél. Hiszen ha mindig csak egymás mellett éltetek,....de nem egymással és egymásért, az ennyi idő elteltével se fog változni. Szánalomból vagy sajnálatból együtt élni pedig nem szabad, ebben igazad van.
Azt is érzékelteted, vágysz arra, hogy szeressenek és szerethess. De Polly,.....ezért tenni kell.....
2010. június 26. 19:52
A szerelem hidd el, igy is rádtalálhat, hogy házasságban élsz. Nincs sem időhöz, sem kórhoz kötve, hogy mikor jön el az ember életében....bár van aki soha nem tapasztalja meg ezt az érzést!Én boldogan éltem meg egy csoda volt!
2010. június 26. 17:29
Nagyon sajnálom, hogy boldogtalan vagy. Valóban nem jó dolog egy szerelem nélküli házasságban élni. A kérdés az, hogy meddig tartható ez az állapot, mert ez sem magaddal szemben, sem férjeddel szemben nem jó és tisztességes. Szerelmet generálni valószínűleg nem fogsz tudni magadban irányában , mert nem így működik. Drukkolok, hogy legyen erőd vagy leélni így az életedet (ami szerintem nem a legjobb megoldás) vagy kilépni mielőbb.

Pussz,
Tündér :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: