újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Még nem tudom (4.,)

Látogatók száma: 52

..........

Elbűvölt a pesti forgatag...annyi ember, autó, hangok, szagok, mindent szerettem...csak az ő szótlanságát viseltem egyre nehezebben. Villamossal mentünk sokáig, azután buszra is át kellett szállni...ma már persze tudom, hogy szándékosan kerültük meg a fél várost, időt akart nyerni, hogy összeszedje magát :)
Egyetlen szót sem szólt hozzám...akkor kezdtem el félni..egy idegen városban, idegen emberek, mi lesz velem vasárnap délutánig?
Végre odaértünk...bemutatott az Édesanyjának és a Bátyjának...emlékszem jól: Anyukája Mókusnak hívott, kedveskedett, rápirított a fiúkra mit állnak itt,üljenek le ők is...bableves és mákos nudli volt az ebét, még egy pohár vörösborral is megkínált....persze zavarban voltam, mert mit gondolhat, miért jövök én ide? Misi úgy viselkedett, mintha egész életünkben ismertük volna egymást...alig volt hangja az előző napi mulatozástól, de csak mesélt és mesélt, a Szigetről, a bulikról, nagyon tetszett a raszta-haja:)
Beca még mindig nem szólalt meg...ebéd után már a szobában ültem az ágyon, amikor odajött, elfeküdt mellettem, és az ölembe hajtotta a fejét... végre megtört a jég!
Akkor még hosszú haja volt, puha, selymes....nem tudtam betelni vele...
Délután sétáltunk egy nagyot a Feneketlen-tónál...fújt a szél, fáztam, de nem akartam hazamenni...jó volt ez így...Beszélgettünk, hogy hogyan képzeli el a jövőt, nekem mi a szándékom, ha befejezem a sulit, és végig fogta a kezem...
Mire hazaértünk már nagyon késő volt...annyira elfáztam, hogy nem győztem melengetni magam, csak ültem a fürdőkádban, és engedtem a forróvizet...
Nem tudtam mi lesz....soha nem beszéltünk ilyesmiről...és akkor most mit fogunk csinálni? Nézzük a tévét? Óóóóó még most is vacog a fogam ha erre gondolok..
Persze megoldódott minden, a sors apró koboldjai helyükre tesznek minden kusza szálat...és igen...ott, akkor, azon az éjszakán a nagyszájú postás-tanonc és a pesti kockafej finoman, lágyan, óvatoskodva "összebújtak"....
Másnap reggel szemernyi zavar nélkül ébredtünk..ő cirógatott ki az álom-világból, reggeliztünk, én pakolni kezdtem...ilyenkor olyan gyorsan repül az idő...Útban az állomás felé meglepetést vett nekem, nem szabad kinyitni, csak a buszon! -komolykodott... A leghátsó sorba ültem, odabújtam az ablakhoz, tenyerünket összesimítottuk az üveggel...és sírtam, ő mosolygott....szemem elől már rég eltűnt az állomás épülete, én még mindig csak bámultam kifelé az ablakon....eszembe jutott a csomag amit indulás előtt kaptam...Hosszú, cakkos sallangokban téptem le a papírt...Egy marcipán-boszorkány!
A koleszból persze elkéstem, úgy kellett felcsengetnem az éjszakást...mondtam késett a buszom, elnézést, és már szaladtam is a lányokhoz...persze mind tudták hol töltöttem a hétvégét...
És velem örültek, amikor mindent elmeséltem. A kis boszorkány velem volt az év hátralévő részében, velem jött érettségizni is, most itt van a polcon... emlék lett belőle csupán, de nekem többet jelentett akkor és többet jelent még ma is, bárminél.

A cikket írta: Postáska

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Köszi Orsolya
Kedves Postáska! Már múltkor olvastam írásodat s ma rákerestem újra és ne nevess ki de jó ám, aranyos és tényleg nagy mesélő lenne belőled! Várom további írásaidat! üdv Orsolya
Lesz... Egyszer... Köszönöm
 
Kedves írás. Nagy mesélő lesz belőled.
Tetszett
Tamás
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: