újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Örök szerelem (2.)

Látogatók száma: 43

Ősz hajú asszony magába roskadva, nézi a gyertya pislákoló lángját, ahogyan lassan remeg-lengedezik az asztalon az enyhe szellőben. Eszébe jutnak azok a csodálatos évek…

Távol éltünk egymástól, nehéz idők jártak akkor, ezért gyakran csak leveleztünk, és sűrűn telefonálva tartottuk a kapcsolatot. A posta jóvoltából egy nap alatt mindig megkaptuk egymás levelét. Szívem majdnem kiugrott a helyéből, amikor bontottam a borítékot, amit tőle kaptam. Hol egy képet, hogy lepréselt virágot küldött a levéllel.
Amikor tehettük, találkoztunk, leginkább Budapesten, mivel az majdnem a félutat jelentette. Ő könnyebben mozgott, mivel jó állást töltött be, gépkocsival utazott. Gyakran várt engem a busznál. Ilyenkor mintha az idő megállt volna fölöttünk, szívünk összedobbant, ő fölemelt, átkarolt, s mint kisgyermeket karjában úgy ringatott.

Boldog évek jöttek, forró hangulatban, reménykedve éltünk, tervezgettük a közös jövőnket, azon fáradozott, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz; ne kelljen mindig egymástól búcsúzkodni.
De a Tisza meggátolta a tervünket… Akkor jött a nagy tiszai árvíz, beosztása miatt a mentés vezetésében részt kellett vállalnia, nagyon átfázott. Munkája mellett kimerítő heteket, sőt, hónapokat élt át, mivel a Tisza után a Maros is megáradt. Sokáig nem találkozhattunk, csak néha tudott időt szakítani a levélírásra. Én pedig otthon szenvedtem és aggódtam érte. Egy alkalommal a levelét így kezdte: „Vers helyett e rózsaszirom, melyre csókot leheltem én!”

Aztán nem is tudom miért? Miért? – Tán’ sorsunkba volt írva! – Négy évig tartott „örök boldogságunk”, Gyermekeink voltak, mindkettőnknek, velük nekem és neki is törődnünk kellett, őket elhagyni nem lehetett. Szerettük egymást, lelkünk összeforrott, szívünk egymásért megszakadt, nagyon fájt, de nem tehettünk mást. Áthelyezését nem tudta megoldani, mert olyan beosztás az egész országban csak öt akadt. A nagy távot legyőzni nem tudtuk, búcsúznunk kellett… – Mindketten küszködtünk, szenvedtünk, ő megbetegedett.
Én meg éreztem, már sosem jöhet más… Ő sem lelte meg – mint én – többé a nyugalmát. Külön-külön, mindketten együtt szenvedtünk. Még ezután is mindenhonnan küldött nekem levelet-virágot kiküldetései alkalmával.
Nem tudom miért, barátja egyszer azt mondta nekem, hogy valaki mással megismerkedett, és összeházasodtak. Akkor bennem egy világ omlott össze. Nem hittem neki, talán csak vigasztalni akart, hogy elfelejtsem, s hogy már ne reménykedjem… Sosem tudtam meg az igazságot.

Ezután már csak folytattam életem boldogtalanul… Életem folyamán sok mindent túléltem, szívem ezután mindig telve volt gyásszal. Utunk megszakadt, – a kegyetlen SORS akarta – nekem ez adatott, bele kellett volna nyugodnom, de nem tudtam. Arra törekedtem mégis, hogy amit belül érezek, soha, senki se vegye rajtam észre! Csak azt reméltem, s azért imádkoztam, hogy bárhogyan alakult az éltünk, legalább ő legyen boldog. De nem tudtam elhinni azt, amit a barátjától hallottam.
Szemben ülök barátnőmmel, szeméből egy könnycsepp legördül. Én is törölgetem zsebkendőmmel a szemem, közben a gyertyaláng nagyot lobbant. Jó, hogy meghallgatott, fájdalmam talán enyhült.
A gyertya lángja utolsót lobbant, majd elaludt, és mély csend borult a szobára…
Kezemben tartom egyetlen igaz szerelmem nagy csomag levelét, a fényképén nézem kedves arcát, szemét… Most tudtam meg, hogy ő akkor nemsokára itthagyta e földi világot. – De miért? Miért?
Kezem imára kulcsolva azt suttogtam: Én csak azt kérem jóságos Atyánktól, hogy majd ott, legalább ott, fenn az Égben Ő várjon rám, az örök fényességben, hogy ott, legalább ott, lelkünk összeforrjon, égi boldogságunk mindörökké tartson.

(Hasonló című balladámat 2007-ben írtam át prózába).

A cikket írta: katalina

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: katalina

Föltegyem?
Úgy látom, hogy ez nem egy irodalmi lap, s a verseknek nincs valami nagy olvasottsága. De ha Téged érdekel, föl fogom tenni.
Ha figyeled, a címe: A szerelem balladája...

Megtisztelnél vele.
Épp az imént beszélgettem a fiammal, aki emlékeztetett rá, hogy régen verseket is írtam, de mentegetőztem, hogy, ami nem jelent örömet, és kínlódással íródik, én azt már nem teszem. A próza meg olyan, mintha itt ülnék és csak mesélnék. Vitray után szabadon, csak ülök és mesélek...:) Szerencsésnek mondhatod magad, hiszen mindkettő megy.
Nekem a versolvasáshoz hangulat kell, talán mások is így vannak vele.
Mindössze kíváncsi vagyok mit vált ki belőlem az, és mi összefüggést lelek a két mű között. Én bizonyára másképp figyelem majd, mint magad.
Akkor majd figyelem...

megtekintés Válasz erre: Laura

Tiszta szívemből kívánom: - Úgy legyen!

A balladád hol olvasható?

Föltegyem?
Úgy látom, hogy ez nem egy irodalmi lap, s a verseknek nincs valami nagy olvasottsága. De ha Téged érdekel, föl fogom tenni.
Ha figyeled, a címe: A szerelem balladája...
Tiszta szívemből kívánom: - Úgy legyen!

A balladád hol olvasható?

megtekintés Válasz erre: ginesz

Van érzés ami soha nem szűnik meg....

Igen, ez is olyan érzés...
Van érzés ami soha nem szűnik meg....
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: