Párban vagy a nélkül, ha belegondolok...?
Látogatók száma: 68
Olvasom a jobbnál jobb sztorikat a párválasztásról, vagy társkeresésről, nevezzük bárminek, és eszembe juttatja a múltbeli kudarcaimat. Valóban nem könnyű...
Mire eljutottam odáig, hogy leüssem az első betűket a csevegőben hosszas töprengés, készülődés előzte azt meg. Hirtelen azon kaptam magam, hogy máris inamba szállt a bátorság, már nem is igazán akarom az egészet. Minden próbálkozás ugyanis egy újabb csalódást vetített előre. De meggyőztem magam, szoknom kell a kudarcokat is, még mindig nem akarom feladni, még szeretnék egy s mást megtapasztalni, mert igenis érzem, hogy valahol, valaki csak rám vár. Még mindig hiszek a csodákban, pedig éppen elégszer megtapasztaltam, hogy mese habbal.
Olvasom a jobbnál jobb sztorikat itt a lapon a párválasztásról, vagy társkeresésről, nevezzük bárminek, és eszembe juttatja a múltbeli kudarcaim egyikét. Valóban nem könnyű tevékenység a társkeresés.
Ha igazán komolyan foglalkoztat a kiválasztott, és eljutok az első randiig, ahol minden eldől, tegyük fel, hogy egymásnak szimpatikusak vagyunk és már éppen ráhangolódtam, talán ő lesz az igazi, akkor szembesülök azzal a nem várt fordulattal, hogy hiányzik a vonzalom, az a kis szikra, vagy éppen a másiknál nem működik a dolog kellő intenzitással.
Addig nincs baj, amíg ki nem derül a turpisság. Mert minden ilyen hosszas előkészületet egy alkalom is már tönkre tud tenni. De nem adom fel könnyen, ha elsőre nem sikerül, majd másodikra, esetleg harmadikra..., akkor viszont már kezd gyanússá válni a dolog, ha sokadikra sem jön össze.
Megállapítom, nem bennem van a hiba, már kellőképpen ráhangolódtam a dologra, a feszültség is oldódott bennem, valami még sem működik igazán jól a partneremnél. Csalódottan vettem tudomásul, hogy hiába találtam meg a számomra majdnem tökéletest, ha kudarcok sorozatát kell átélnem. Itt valami bajnak kell lennie, de már elment szinte a kedvem kibogozni, hogy ezt a bajt orvosoljam. Egyszerűen azért, mert közben belefáradtam.
Egy bizonyos idő eltelte után már semmi más nem foglalkoztat, csak ez az egy dolog. Vajon működik-e a szerszám? Nem lehet minden, mindig tökéletes, nyugtatgatom magam, ezért kellő türelemmel és kitartással még mindig kivárok. Közben meggyőzöm magam, hátha túl magasra tettem a mércét. Kotorászok az emlékeim között. Nem minden a külső. A lényeg úgy is előbb-utóbb ki fog derülni. Már kezdem azt hinni, hogy bennem van a hiba, amikor kiderül a turpisság, hogy nem vallott be mindent, ami talán a kapcsolatunk elején nagyon is fontos és döntő lehetett volna.
A hiba nem a készülékben, hanem a szokásokban rejlik. Rossz szokásokban, amit magunkkal cipelünk egy életen át, még a múltból. Amiről hajlamosak vagyunk átmenetileg megfeledkezni, egyszerűen azért, mert félünk a másik tudomására hozni. Félünk az elutasítástól, a másik reakciójától, ezért inkább bölcsen elhallgatjuk.
Egy darabig lehet ezt tenni, aztán egy rosszul megválasztott időpontban mindent kipakolni. Nem elég hogy rossz volt az időzítés, maga a módja meglehetősen kíméletlen és váratlan ért. Miközben őt vártam hozzám és főtt a kocsonyám a tűzhelyen, helyette egy szép kis üzenet érkezett a netten. Egy búcsú levélke.
Ezzel lett vége egy majdnem kapcsolatnak, mert a legfontosabbat felejtette a tudomásomra hozni... Belátom ahhoz már nem volt kellő bátorsága egyenesen a szemembe nézve mindazt elmondani, neki sem lehetett könnyű. Kevés vigasz, hogy magát hibáztatta mindenért, kihangsúlyozva, hogy én semmiről nem tehetek.
A lényegen mit sem változtatott, hogy egy újabb csalódást okozott ezáltal, magának is, nehogy már azt higgyük, olyan könnyű megtalálni a párunkat.
A tanulság számomra, hogy nem kell mindent olyan komolyan venni. Mert minden egyes kudarc egyben közelebb visz a célhoz is. Lehet, hogy a végső cél nem is az kell legyen, megtaláld a társad, a párod, csak az oda vezető út, a keresés tölt el némi izgalommal.
Ma már sokkal lazábbra veszem a figurát. A végén lehet, hogy feladom a keresést, találjon meg valaki, vagy hallgasson örökre.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Akkor most hol is tartasz?! Megvan? Vagy nincs meg?
Üdv,
Pinokkió
Szia Éva!
Akkor most hol is tartasz?! Megvan? Vagy nincs meg?
Üdv,
Pinokkió
Szia Éva!
Akkor most hol is tartasz?! Megvan? Vagy nincs meg?
Üdv,
Pinokkió
:-)
Sajnàlom pedig, dehàt az idö...
Nem kellene ezèrt haragudnod. Szìvesen ìrnèk èn tehozzàd is. Most direkt azèrt jöttem ide, mert annyira felmèrgesedtèl.
El is olvastam ezt a törtènetedet, ès adtam is rà 5 csillagot, mert nagyon öszinte.
+ valòsàgpontot is, bàr azt nem tudom pontosan, mire valò, csak gondolom, h. talàn az èletszerüsèg pontozàsàra.
Szia Èva, ne sèrtödj meg, h. èn mindig csak ugyanahhoz a nèhàny posztolòhoz ìrok hsz-t! Azèrt van, mert ök azok, akiket jobban ismerek, ès màsok ìràsait elolvasni is ritkàn szoktam. :(
Sajnàlom pedig, dehàt az idö...
Nem kellene ezèrt haragudnod. Szìvesen ìrnèk èn tehozzàd is. Most direkt azèrt jöttem ide, mert annyira felmèrgesedtèl.
El is olvastam ezt a törtènetedet, ès adtam is rà 5 csillagot, mert nagyon öszinte.
+ valòsàgpontot is, bàr azt nem tudom pontosan, mire valò, csak gondolom, h. talàn az èletszerüsèg pontozàsàra.
Igen gyakran tapasztaltam, hogy mindig ugyanabban a körben szerepelsz (csak néhány posztolóhoz írsz). Elég szomorú, hogy ez már régóta tart, kevés időt hagyva magadnak és másoknak arra, hogy jobban megismerjük egymást.
Lehet, hogy ez is okozza a rossz hangulatomat?
Miért haragudnék, hiszen én is távol tartottam magam az írásaidtól, de igyekszem pótolni. Nem szeretem a klikkesedést, hogy valaki csak azért legyen jelen, hogy egy max. két embert - magát beleértve - szórakoztasson. Sokan vagyunk itt, sok félék, és a mellőzés érzése senkinek sem tesz jót.
Én mindenkinek írok, igyekszem, és mint ebben az írásban is őszintén.
A te döntésed, hogy mennyi időt hagysz magadnak, hogy másokat is olvass, megismerve ez által mások írásait is. Ezért van az, ha első indításra, a nélkül, hogy kicsit is ismernénk egymást, negatív jelzővel illetsz csak azért, mert valamiért felmérgesedtem.
Köszönöm, hogy olvastál és értékelted az írásom.
A jövőt illetően azt kérem, fátylat rá! :-)
Éva