Péter az ÁJE, azaz Áldott Jó Ember (5. rész)
Látogatók száma: 77
Közeledett a karácsony. Kértem a Jézuskát, hogy hozza el nekem a szenvedélyes, vad, mindent elsöprő szerelmet! („Az sem baj, ha Péterbe zúgok bele, csak perzseljen mááár!” – kívántam.)
Biztos vette az adóvevőivel, hogy elég langyosak az érzelmeim iránta, mert az egyik találkozás alkalmával azt ecsetelte, hogy igazán nem tudja hányadán állunk. Olyan édi volt! Mondtam neki, hogy minden szép és jó, de a túl gyors tempó nálam nem jön be. A szilveszter is szóba került, de szegény már nem mert rákérdezni, csak halkan megjegyezte, hogy még nem tudja hol fogja tölteni. Aztán felcsillant a szeme, amikor azt mondtam, hogy én sem, és szívesen lennék vele.
December 23-án kaptam tőle karácsonyi ajándékot. Bár ne vett volna semmit!
Nyugodtan nevezz anyagias libának, nem bánom, akkor is leírom azt, amit akkor éreztem.
Tehát. Egy házikót vett, édes karácsonyi 'mézeskalács' házikót, amin hóval borított a tető, aranyos kéménye és ablakai vannak, és égő mécsessel a belsejében meghitt hangulatot áraszt.
Én is vettem neki valamit: egy méregdrága parfümöt.
Amikor megláttam a házikót, úgy megrökönyödtem, hogy nem bírtam odaadni a parfümöt.
Először is, ha egy férfi komolyan udvarol egy nőnek, vegyen neki nívós, igényes ajándékot, és ne szúrja ki a szemét egy csecsebecsével. Azért nem nyújtottam át a parfümöt, mert Ő! érezte volna magát rosszul. A két ajándék egyszerűen nem állt szinkronban egymással. Hirtelen nem tudtam mit kitalálni, ezért azt mondtam neki, hogy én később adom át a meglepetésemet. (Gondoltam, veszek egy könyvet.)
Látom, hogy most ejnye-bejnyézel, légyszi ne tedd! Azt mondogatod magadban, hogy szegény Péter biztos nem engedhette meg magának, a családjának is sok ajándékot vett, a szándék a lényeg satöbbi, satöbbi. Én is vettem a családomnak. Én sem vagyok milliomos.
Ez rettentően illúzióromboló volt…
...és pont az ajándék-dolog miatt törtem tovább a fejem azon, ami eddig is motoszkált bennem. Ha igazából szeretünk valakit, tök mindegy, hogy mit vesz karácsonyra...bármilyen csekélység megteszi, örülünk, ujjongunk, hiszen Ő vette...
Ha nem Ő a nagy Ő, Ő csak egy kis Ő, nos, akkor minden apróságba bele tudunk kötni. Itt van példának okáért most ez a kis házikó. A karácsony a szeretet ünnepe...szeretetet éreztem Péter iránt, de SZERELMET akartam érezni!
Fogalmam sem volt mitévő legyek. Folyton-folyvást tépelődtem: szakítsak vele, vagy még várjak, hátha egyszer nagyot dobban a szívem.
Amikor nem voltunk együtt, hiányzott is, meg nem is. Amikor velem volt jó is volt vele, meg nem is...
(folyt.köv.)
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)
Zs
Hát ez hm... jó jó, hogy drága ajándék, meg házikó... (akkor sem stimmel nekem) A különböző hőfok nem egészséges :)
Pusz:A
Tény, ha Ő ad valamit, az perzsel, még ha egy szelet csoki is az. Azért viszont megdicsérlek, hogy nem adtad át neki a méregdrága parfümöt, biztosan rosszul érezte volna magát. Empátiából 5*!
Pussz, Tündér