Péter az ÁJE, azaz Áldott Jó Ember (8. rész)
Látogatók száma: 74
Január közepén örömmel újságolta, hogy február végén a cége szervez egy igazi, kiöltözős, flancos, elegáns bált, ahová szeretne elvinni.
Azt mondta, hogy az Óperenciás tengeren túl lesz, szóval több napra mennénk, és ott nyüzsögne minden fontos ember, aki számít, és minden kevésbé fontos ember, aki még inkább számít. Tetszett az ötlet, szívesen belebújtam volna Hamupipőke szerepébe.
Nem sokkal ezután azonban Péter kiverte a biztosítékot.
Kérdezte újfent ezt a bál-dolgot, mert közeledett a határidő, amikor jelentenie kellett, hogy megy-e avagy sem, és visz-e kísérőt. Kérdezősködtem, hogy kik, és hol, és merre és hány méter satöbbi. Mondtam neki, hogy báli ruhát kell vennem, ami kiadás bla, bla, bla. Titkon természetesen azt vártam, hogy felajánlja, hogy meglep egy csini ruhával, mert minden vágya az, hogy én legyek a bálkirálynő. Ehelyett nem várt fordulat következett! Tájékoztatott, hogy elég húzós most a belépő, több mint tavaly, és nekem kell állnom a saját részemet!
Érthetetlen! Meghív, és még fizessek is.
Közben felvázolta, hogy mostanában nagyon szarul áll anyagilag, őt is érinti a recesszió, a suli is húzós, oda is fizetni kell több száz ezret satöbbi, satöbbi. „És? Mi közöm nekem ehhez? – háborogtam csendesen, de egy szót sem szóltam – Ha meghívtál állnod kell a költségeket, még akkor is, ha egy hétig zsíros kenyeret vacsorázol! Pár ezer forint nem szabad, hogy földhöz vágjon!”
- Holnap reggelig eldöntöm, hogy megyek-e – válaszoltam.
Ekkor jött a ’katt’. Kész, vége, nem ment tovább, itt lett elegem. Még négy napig vártam, visszahúzódtam a csigaházamba. Különböző ürügyekkel leráztam, nem akartam találkozni vele, teszteltem magam, hogy hiányzik-e vagy sem.
Miután abszolút nem hiányzott, a két és fél hónapig tartó kapcsolatunkat lezártam, e-mail-ben szakítottam vele.
(vége)
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Ailet!
Igen, meredek, szerintem is.
A bállal kapcsolatban kész tények elé állított, ezért nem láttam értelmét a beszélgetésnek. Olyan sokkhatás ért, hogy ezek után nem kívántam a közelébe se menni! Te el tudod azt képzelni, hogy meghívsz valakit, aztán kifizetteted vele a belépő díját? Rosszul kommunikálta le az egészet, és cserébe én is úgy kommunikáltam le vele, ahogy megérdemelte. Ez van.
Amúgy írok majd egy szösszenetet a különböző pasikról, és arról milyen viselkedést váltanak ki belőlem.
Puszi,
L.
Értelek, csak azt adtad, amit kaptál. Hm. Mindenesetre nem erre a végre számítottam... inkább valami szaftod bukásra ettől az ÁJÉtől. :))
Pusz:A
Kedves Zsomwin!
Köszönöm, hogy végigolvastad a történetet!
Pusz,
Lizi
Jó, hogy nem folytattad tovább a tűz nélküli kapcsolatot.
Hát én is kivrátam a végét, nekem nagyon bejön a hozzáállásod, Én még életemben nem fizettem egy pasinak, leszámítva egy két alkalomra szóló ajándékot, csecsebecsét!
Teljesen megértem a kiábrándultságodat.
Maresz
Remek! Jó döntés volt és frappáns az egész! Nem volt jövője, valóban! Grat!!!
Ölelés.
Zs.
Köszönöm, hogy végigolvastad a történetet!
Pusz,
Lizi
Jut eszembe! Ha szerelmes lettem volna bele, vajon a gatyámat is ráköltöttem volna?
Ölelés.
Zs.
Szia Lizi!
Ez azért meredek... emailben szakítani... hát te tudod. Ez olyan mint a nesze b...meg. Szerintem. (bocs, de most nem értelek kicsit, de lehet velem van a baj, miért nem beszélted meg vele???)
Aztán meg lehet én vagyok a nem normális, de én szeretem a magam számláját magam fizetni. Jó egy kv azért belefér... ;) Egyébként, ha úgy érzed túl sokba került, megértelek, de ezt megmondhattad volna neki is. (vagy megmondtad??)
Pusz:A
Igen, meredek, szerintem is.
A bállal kapcsolatban kész tények elé állított, ezért nem láttam értelmét a beszélgetésnek. Olyan sokkhatás ért, hogy ezek után nem kívántam a közelébe se menni! Te el tudod azt képzelni, hogy meghívsz valakit, aztán kifizetteted vele a belépő díját? Rosszul kommunikálta le az egészet, és cserébe én is úgy kommunikáltam le vele, ahogy megérdemelte. Ez van.
Amúgy írok majd egy szösszenetet a különböző pasikról, és arról milyen viselkedést váltanak ki belőlem.
Puszi,
L.
Ez azért meredek... emailben szakítani... hát te tudod. Ez olyan mint a nesze b...meg. Szerintem. (bocs, de most nem értelek kicsit, de lehet velem van a baj, miért nem beszélted meg vele???)
Aztán meg lehet én vagyok a nem normális, de én szeretem a magam számláját magam fizetni. Jó egy kv azért belefér... ;) Egyébként, ha úgy érzed túl sokba került, megértelek, de ezt megmondhattad volna neki is. (vagy megmondtad??)
Pusz:A
Jut eszembe! Ha szerelmes lettem volna bele, vajon a gatyámat is ráköltöttem volna?
Jut eszembe! Ha szerelmes lettem volna bele, vajon a gatyámat is ráköltöttem volna?
Tetszik a vége! Idő kellett ahhoz, hogy rájöjj kivel akadtál össze, mit várhatsz tőle. Először minden szép és jó... Mégsem kezdheti az ember azzal, hogy elkezd számolni. Menet közben derült ki, ő nem az a herceg, akire vártál és te sem hamupipőke... De ha komolyan belegondolunk egy kapcsolatba, nem lehet figyelmen kívül hagyni az anyagiakat, hiszen abból élünk. Ha már az elején szóba kerül, hogy ki, mennyiből oldja meg, és mire költi a kis pénzecskéjét, arra már nem árt odafigyelni. Amíg az elején csak egy elejtett mondat, a későbbiekben azt veszed észre, már nem erről van szó, hanem egy mélyebben jelen lévő gondolatról, a pénzről és ami ezzel jár.
A barátság szerintem ott kezdődik, amikor ez nem lehet téma, hanem természetes velejárója egy kapcsolatnak, hogy közösen kell vállalni a kiadásokat...
Szóval ejtetted! :-)
Azt hitte minden OK, erre kap egy szakító e-mailt...:)
Írta is a válaszában, hogy mindenre gondolt, csak erre nem. Húú, mindjárt meg is keresem ezt az e-mail váltást! :)
A barátság szerintem ott kezdődik, amikor ez nem lehet téma, hanem természetes velejárója egy kapcsolatnak, hogy közösen kell vállalni a kiadásokat...
Szóval ejtetted! :-)
Életemben nem költöttem annyit pasira, mint őrá. :(
Puszi,
L.
Egy kapcsolatban néha az anyagiak gátló tényezők. Úgy tűnik, ezt az áldott jó embert nem neked teremtette a sors.
Pussz, Tündér
Hát ez elég, zutty! hirtelen vége lett kapcsolat volt:)
Tudod, ahogy olvaslak, magamra ismerek. Mindig sóhernek érzem magam, mert elvárnám, h. adott esetben adott partner állja a számlát.
Mert én megteszem, vállalva, h. utána számomra fontos dolgokat nem tudok megvenni.
Nekem is volt egy-két ilyen partnerem.
Az egyik utolsó is ez a kat., olyan kellemetlen volt, amikor miután előző alkalommal én (örömmel) fizettem, és vhogy jólesett volna, h. köv. alkalommal ő teszi ezt, azon kellett "sakkozni", h. akkor most ki, mit fizet.
Utána még egyszer eljátszódott hasonló jelenet:
közös bevásárlás, amibe én nem adtam pénzt, cserébe kifizettem az italt. Viszont utána nem kínált meg a bevásároltakkal, italt nem fogyasztottam, szal, nekem ez olyan fura.
Azóta az első három randin hagyom, hogy a pasi fizessen, azután szállok be a költségekbe. Ha az első pár randevún sóher otthagyom!! :)
Jól tetted! Szép befejezés .... nem is érdemelte másként .
Csak ki használt.
pussz Tündér56
Pusz,
Liz
Tudod, ahogy olvaslak, magamra ismerek. Mindig sóhernek érzem magam, mert elvárnám, h. adott esetben adott partner állja a számlát.
Mert én megteszem, vállalva, h. utána számomra fontos dolgokat nem tudok megvenni.
Nekem is volt egy-két ilyen partnerem.
Az egyik utolsó is ez a kat., olyan kellemetlen volt, amikor miután előző alkalommal én (örömmel) fizettem, és vhogy jólesett volna, h. köv. alkalommal ő teszi ezt, azon kellett "sakkozni", h. akkor most ki, mit fizet.
Utána még egyszer eljátszódott hasonló jelenet:
közös bevásárlás, amibe én nem adtam pénzt, cserébe kifizettem az italt. Viszont utána nem kínált meg a bevásároltakkal, italt nem fogyasztottam, szal, nekem ez olyan fura.
Csak ki használt.
pussz Tündér56