Randi lesz!?... 1. rész
Látogatók száma: 70
Nincs egyedül ezzel az érzéssel. Nem ő az első és nem is az utolsó, akinek ezzel szembe kell néznie. Mekkora az esélye, nem tudja, és mégis megpróbálja.
Nyugtalanul forgolódik, nem tud aludni, pedig elhatározta, hogy kipiheni magát. Szüksége is van rá, hiszen az utóbbi időben nagyon sok időt töltött a gép előtt, ami egyáltalán nem tett jót, amúgy is gyenge szemeinek. Vajon hány óra lehet? Semmi értelme erőltetni az alvást, úgyse tud már aludni, a gondolatai se hagyják nyugodni, állandóan azon a találkozón töpreng.
Most először kell szembenéznie azzal, mekkora utat tett meg afelé, hogy mégsem akar egyedül maradni. Azóta, hogy társkeresésbe fogott, most, hogy közeledik a találka időpontja, ami még ugyan nem randi, csak „pár perces, kötetlen beszélgetés”, kicsit aggódik. A meglepetések nem mindig hozták élete során a várt eredményt. Ennek most sikerülnie kell, hogyha már ekkora energiát fektetett bele, és annyi időt töltött a gép előtt böngészéssel, olvasással, kereséssel, intelmekkel, mire vigyázzon, mit tegyen, mit ne tegyen, hogy szinte beleszédült és még az egyik szeme is begyulladt tőle. A szándék, az idáig vezető út még nem is volt veszélyes, kicsit még élvezte is és elképzelte, ahogy a „tölcsérbe” mert ilyen elv is létezik, tölcsérelv, belepotyognak felül a férfiak, egyre több és több, akiket ő a sok közül kiválaszt, vagy őt kiválasztják, mindegy, alul pedig csak egy fog kipottyanni, és az lesz a nagy Ő. Most már nem lehet meghátrálni, hiszen holnap reggel minden ki fog derülni, hogy ebből a sok zagyvaságból mi valósulhat meg. Nem éli bele magát túlságosan, hogy mi van akkor, ha ez az egész mégse fog sikerülni, megtépázott önbizalmának ez nem igazán tenne jót, de minderre fel kell készülnie. És ő igyekszik. Amikor ebbe az egész társkereső mizériába belekezdett, majdnem belefáradt abba a sok férfi ajánlatba, akik korral, profilképpel, ezt a lépést már előtte megtették, társat keresve, és közülük sokat bele se töltött a tölcsérbe, mert ebbe maga sem igazán hitt, és ilyen módszerhez nem is igazán fűlik a foga, végül a maradék kettő közül ezzel a férfival kölcsönösen választották ki egymást, pusztán szimpátia és egyezőség alapján. Azt tudja, ha ez játék, ő becsületesen akarja játszani. Végül is nem tragédia, ha mégsem sikerül, de mi van akkor, ha mégis. Ez itt a legnagyobb dilemma. Mi van, ha az első találkozást követi a többi? Mi van, ha ennek a férfinek ő tetszeni fog? Mi van, ha neki is tetszeni fog a férfi, aminek az esélyét, ha jó mélyen magába néz, latolgatni lehet ugyan, de számtalan buktatót is hordoz magába. Ez a férfi egyedülálló, ő viszont nem az. Van egy lánya, akivel együtt él. Ha számít a korkülönbség egy kapcsolatban, a férfi javára kell, hogy eldőljön, ő a fiatalabb nála. Ha azzal kell szembenéznie, hogy ez a férfi nála tíz évvel fiatalabb, képes-e ezt tudomásul venni. Inkább a lányához illene korban, mint hozzá. 20 évvel ez előtt ez fel sem merülhetett volna benne, most, közel a hatvanhoz, ötvenen túl, esetleg mégis számít a korkülönbség, még akkor is, ha kis jóindulattal szépnek mondható, de mindenképpen szemrevaló, fiatalos, vonzó, de mégiscsak nyugdíjas. Idáig mindenképpen el kellett jutnia, hogy ezeket, a kérdéseket tisztázza magába, különben neki se áll. Jó, ezek külsőségek, egyelőre félreteszi, de nem hagyja figyelmen kívül. Mennyivel egyszerűbb lenne a dolga, ha nem kellene azzal foglalkoznia legalább, hogy itt-ott már látszanak rajta azok a jelek, amit nem szeret, de tudomásul veszi, hogy ezek a korral járó kellemetlen kísérő jelek. Már nem fiatal, de még nem is öreg. Az élet rányomta bélyegét. Lehetősége sincs ezt leplezni, mert ahhoz sok mindenre szüksége lenne, és amiből a legtöbbje van, a kevés. Az életét mindenképpen át fogja rendezni társsal, vagy a nélkül, ezt már tudja, akár sikerül ez a találkozás, akár nem beleveti magát a változtatás édes gyönyörébe. Időigényes töprengésein és társkeresési procedúráin túl elmulasztott kötelességeit teljesíteni fogja, és amúgy beleveti magát a takarítás gyötrelmeibe, rendesen. Csak, hogy múljon az idő. Egyre közelebb és közelebb kerülve ahhoz, ami végérvényesen eldönti sorsát. Akarja egyáltalán ezt a találkozást? Fél, az egyszer biztos. Minden oka meg van rá. Élete elmúlt időszakában volt ideje átgondolni elégszer, hogy mit akar, vagy mit nem akar. Most, amikor már tudnia kéne, vacillál.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm, hogy kíváncsi vagy a véleményemre, de nem biztos, hogy azonosulni tudok vele. Persze értem a problémát, csak én 41 évvel ezelőtt randiztam utóljára. (Te jó Isten, még leírni is sok. )
Úgy mostani eszemmel azt mondom, ne félj az új dolgoktól, és főleg ne tulajdoníts nagy jelentőséget neki. Most csak ismerkedj. Ne akarj rögtön változtatni az egész életeden, csak élvezd az örök játékot, tudod, Te őt akarod, ő meg Téged. De ne akarj görcsösen egyszerre mindent. Tudod, mint a póker, élvezd, játsz, a lapjaidat meg ne mutasd!!! Puszi Magdi
Közel vagyok már ahhoz, hogy én is így gondolkodjak, ahogy te.
A mostani eszemmel már én is azt mondom, nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani semminek. Az életemen úgy sem tud már változtatni, de örök játékos vagyok!... De amilyen hülye, mert nem ismerem a pókert, még képes vagyok kijátszani a lapjaimat! :-)
Puszi,
Éva
Szia Luca!
Kicsit azért több bíztatást vártam. Itt stresszelek és te jössz az optimizmusoddal. Hát abból is kevés van most. Egyébként egy részén az elhatározásomnak már túl vagyok. Kitakarítottam a lakást, amúgy rendesen.
Amúgy a férfiak szeretik az optimista nőket.
Úgy mostani eszemmel azt mondom, ne félj az új dolgoktól, és főleg ne tulajdoníts nagy jelentőséget neki. Most csak ismerkedj. Ne akarj rögtön változtatni az egész életeden, csak élvezd az örök játékot, tudod, Te őt akarod, ő meg Téged. De ne akarj görcsösen egyszerre mindent. Tudod, mint a póker, élvezd, játsz, a lapjaidat meg ne mutasd!!! Puszi Magdi
Nagyon érdekes és aktuális a cikked Éva. Mennyi hasonló korú nő és férfi netes társkeresési dilemmáját fogalmazod meg. Kíváncsian várom a folytatást.
Micsoda izgalmak, az én koromban!? Remélem lesz folytatás, de ha mégsem azt is megírom.
Pussz
Jól indul! :)
Kicsit azért több bíztatást vártam. Itt stresszelek és te jössz az optimizmusoddal. Hát abból is kevés van most. Egyébként egy részén az elhatározásomnak már túl vagyok. Kitakarítottam a lakást, amúgy rendesen.