Régi történet 8.

Látogatók száma: 12

Újra minden szép?!

Március 12. szerda

Találkoztam Zolival, csak annyit mondott, hogy a papucsát adjam vissza. Többször is utánam nézett.
Este a koliban farsang volt. Mivel kémiát kellett tanulnom, meg egyébként is fáradt voltam, nem mentem le. Illetve lementem, táncoltam egyet Pálmával és feljöttem.
Zoliék is lent voltak. Mikor vége lett, feljött Pepe. Mondta, hogy Dénes felkérte táncolni. Délután elmondta már Pepe, hogy azután, hogy otthagyta Dénest, voltak Gyulán és lefeküdt vele. Azóta nem is beszéltek, ezért volt főleg jó, hogy felkérte, sőt meg is puszilta. Ezek után elhatároztuk, hogy átmegyünk Zoliékhoz, mivel a papucs ma is szóba került.
Kettőkor kivettük a zuhanyzó ablakot. Pepe elindult, hogy lemászik. Mivel majdnem lezuhant, úgy döntöttünk, hogy ott nem merünk lemenni. Bementünk egy szobába és levettük az ablakot. Végül is itt egész könnyen kijutottunk. Kopogtunk a 207-ben. Nagy nehezen felébredtek és behúztak. (Nokedli anyaszült meztelen.) Felmentünk a 312-be. Zolit felébresztettem és visszaadtam a papucsot neki. Elkezdett undokoskodni. Mondtam neki, hogy ne legyen ilyen undok, erre átölelt és megcsókolt. Ezek után minden ment magától.Mint régen. Közben beszélgettünk is. Azt nem tudtam ugyan meg, hogy miért hagyott ott, de azt igen, hogy még ő is szeret. Nagyon szép volt együtt. Sikerült kielégítenem, egyelőre kézzel. Pepéék is rendbe jöttek. Zoli végül is visszaadta a papucsot. Négy órakor visszamásztunk. Lezuhanyoztam és lefeküdtünk végre aludni. Nem bántam meg semmit,de nem tudom, hogy most mi lesz.??

Suliba olyanok voltunk, mint a mosott szar. Zoli is aludt a szünetben. Találkoztam Zolival és kiderült, nem megy haza. Nagyon ideges lettem, bennem volt minden bizonytalanság. Aztán lehívtam a szintajtóhoz és mondtam, hogy vasárnap jöjjön ki elém az állomásra. Azt mondta kijön. Ez megnyugtatott, csak nem akarom elhinni.

Zoli nem jött ki az állomásra. Gondolhattam volna…Fogtam magam, vettem két deci vodkát, amiből 1,5 decit le is nyeltem. Rettenetesen sikerült berúgnom. Lehívattam Zolit. Kimentünk egy lépcsőházba és beszélgettünk. Illetve többnyire én beszéltem, háromezer éves szünetekkel. Nem emlékszem mindenre, de azt tudom, ez egy olyan beszélgetés volt, amire egy hónapja józanul várok és vágyok is. Aztán azzal fejeztük be, hogy holnap mindent megbeszélünk. Hát erre kíváncsi vagyok!

A cikket írta: MindenHatÓ

támogatóink