Segítség! Házasodik a gyermekem - parázó szülők
Látogatók száma: 80
Ugye te is a legtökéletesebb, legkülönb férjet, feleséget szeretnéd gyermeked mellett látni? Miért van az, hogy a legtöbb szülőnek nem felel meg gyermeke választottja?
Két felnőtt gyerek édesanyjaként most szembesülök azzal a problémával, amivel 25 évvel ezelőtt már találkoztam. A különbség csupán annyi, hogy akkor a másik oldalon álltam. Zsenge, éretlen leányként fittyet hánytam az öregek tanácsára, most viszont nehezen viselem, hogy az öntudatosnak tűnő, de élettapasztalattal nem rendelkező gyermekeim (is) a vesztükbe rohannak.
Milyen jó lenne, ha napjainkban is a szülő választaná ki gyermeke házastársát, mint néhány évtizeddel ezelőtt! Ha a fiatalok nem hirtelen lángra kapott érzéseikre hagyatkozva vonulnának oltár elé, hanem a bölcs, tapasztalt ősökre hallgatva a számukra minden szempontból optimális partnerrel kötnék össze az életüket, biztosra veszem, hogy hosszú távon mindenki jól járna.
Házasságkötéskor manapság már nem az a cél, hogy összerakják a két család vagyonát, megszűnt a királyság, nem kell külföldről importálni a királykisasszonyt, hogy még nagyobb legyen a birodalom, a frigyek alapja az első ránézésre szikla szilárdnak tűnő, (de hosszú távon sok esetben ingatagnak bizonyuló) szerelem.
A szülőnek tudomásul kell vennie, hogy a gyereke egy individum, nem élhet vele élete végéig szimbiózisban. Nehezére esik megbékélni azzal a ténnyel, hogy az időközben felnőtt ’csemetéjének’ más az ízlése, és nem anyucinak, apucinak, hanem saját magának keresi az ideális partnert.
Amikor a mama kedvence, vagy apuci pici lánya mellett megjelenik egy komoly ’utánfutó’, akit hazacipel, hogy bemutassa, a szülők többsége szívinfarktus-közeli állapotba kerül. Ilyenkor a lányos apuka agya elborul, és kissé túlzó módon ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejében: „Nem ilyen semmirekellő, hitvány, nőcsábász, alkoholista, lusta, alulművelt férjet szántam az én csinos, értelmes, komoly kislányomnak!”
Hasonlóképpen forognak a fiús anyuka agytekervényei: „Mit szeret az én lángész, daliás drága kisfiam ebben a kis nyeszlett, affektálós kis cafatban?”
A legtöbb szülő ekkor titkon már kinézte a legideálisabb meny vagy vőjelöltet, kérdés az, hogy gyermekének tetszik-e az illető, avagy sem. Sajnos az esetek túlnyomó részében nem fogadják el, sőt ’fújjognak’ a kiszemelt áldozat láttán. „Anya te ne szólj bele! Téged is tiltottak apától, mégis hozzámentél. Különben is, hogy néz ki ez a srác? Neked ízlésficamod van!” – hangzanak el az ehhez hasonló kommentek.
Mit tehet a szülő? Leginkább semmit. Jobb híján végigasszisztálja gyereke párkapcsolatát az eljegyzéstől az unokák születésén át a válásig, aztán csóválja a fejét: „Ugye megmondtam! Te sem a más kárából, hanem a sajátodból tanulsz fiam!”
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Tökéletesen megfogalmazott cikket tettél fel. Érthető és világos az aggodalmad, de nyugodj bele, mások is ugyanígy paráznak.
Csak megismételni tudom, amit az "Anyák klubjában" írtam neked hsz-t.
Törődj bele abba, amibe nem könnyű beletörődni! :-)
Pussz,
Éva
Ment az ötös és a valóságpont.
Nem kis dolog, de igaz. Így van többször a szülőnek van igaza, de a" hadak útját, és a lóitatást mindenkinek meg kell tanulnia" mondta volt öregapám mindig. A szülő már választott, most a gyereknek kell megtapasztalnia, az életnek ezt az oldalát, hogy felvállalja a döntést, és az vagy bejön, vagy vesztés. Akkor is a mi gyerekünk lesz, és mellette leszünk a bajban és a jóban is. Lehet a fiú akit választ rendes, csak mi nem jó szemüveggel nézzük, a lány akihez vonzódik az takaros dolgos, csak nem azt mutatja rögtön. Lakva ismerszik meg a társ. Üdv Éva.
Jó stílusban, jó kis írás, valós problémafelvetéssel. Nekem tetszene, ha nem lennék hasonló cipellőben;-)
De a valóságpontokat és az 5*-ot kiérdemelted!
Pussz,
Tündér