Sorsszerűen
Látogatók száma: 95
Ha valaki 20 éve megkérdezi tőlem, ki illik Edithez, azt mondom Feri. 20 év alatt Ők is eljutottak ide... sorsszerűen.
Valamikor 20 éve csöppentem bele a történetbe. Egy érdekes háromszöget alkottak. Nem mondhattam egyenlőoldalúnak, inkább egy rugalmasan változónak jellemeztem volna.
Edit volt a háromszög stabil pontja. A két fiú mindig érte küzdött. Úgy küzdöttek, hogy Ők egymásról talán nem is tudtak, vagy legalább is nem akartak egymásról tudomást szerezni. Egyikük se volt féltékeny típus és nem is szerették volna kisajátítani a lányt annak szándéka ellenére.
A lazább pasi Tibi, az idősebb és tapasztaltabb Feri volt.
Mi Edit baráti körébe tartoztunk. Mindig próbáltunk tanácsot adni barátnőnknek, de Ő legtöbbször tanácsaink ellenére cselekedett. Mindig a szíve vitte előre.
Egy időben úgy tűnt, hogy eldőlt a küzdelem. Hiába volt az okos és anyagilag biztos Feri, Edit Tibit választotta. Éva barátnőnk mondta is neki:
- Ha a gyerekedet egyedül akarod felnevelni és csak a génjeit akarod, akkor jól döntöttél...
Persze ezt mondhattuk mi. Amikor a szív dönt, akkor nincsenek észérvek.
Közös lakásba költöztek. Közös kölcsön, közös autó... Sőt új lakás és még nagyobb közös kölcsön.
Ezek után úgy alakult, hogy nem folyamatosan tartottuk a kapcsolatot.
Amikor egyszer pár év múlva beszélgettem Edittel, sírva panaszkodott. Tibi egy pincérnővel csalja. De nem titokban csinálja. Valamelyik nap is együtt nézték az ágyból az esti filmet.
Nem értettem.
Edit elmagyarázta, hogy néha hármasban alszanak, de Tibi szentül bizonygatja, hogy nincs köztük semmi, csak barátság.
Ezután született a közös gyermekük. A kis Judit jöttéről csak telefonon értesültem. Egyszer, amikor már lelkiismeret furdalásom volt barátnőm miatt, felhívtam. A telefon 7 hónapos terhesen érte. Mesélte, hogy most minden rendben. Ugyan a pincérnő még mindig van, de most Tibi nagyon lelkes a gyerek miatt.
- Meddig? -kérdeztem.
A telefonbeszélgetésünk nem sokáig tartott, megbeszéltük az aktuális híreket. Elmesélte, hogy még dolgozik, és hogy képzeljem el, Feri új cégénél titkárnősködik. Megkérdeztem, hogy Ő mit szól ehhez? Erre csak annyit mondott:
- Tudod, hogy csak barátok vagyunk Ferivel, ő segít nekem, ha bajban vagyok.
- Persze, hogy tudom -mondtam, és közben másra gondoltam.
Eltelt vagy 1 év, mire megint beszéltünk.
Én mentem fel hozzájuk.
Elromlott a mosógépük és erre ugye, mindig jó egy barát elmentett telefonszáma.
Tehát felmentem a gépet megjavítani.
Hosszú sírással egybekötött beszélgetés lett belőle.
- Tibi már nincs velünk -mondta sírva Edit.
A kis Judit pont aludt, így részletesen beszámolt a történtekről.
- Amikor megszületett a kislány, akkor Tibi elkezdett kimaradozni. Mint később kiderült, Vera -a pincércsaj- volt a kimaradások mögött. Persze sejtettem Én. Kb 1 hónapja össze is költöztek. -mondta szomorúan.
Tibi gentleman módjára csak az autót vitte, a kölcsönt Editre hagyta?!
- És akkor most mi lesz? -kérdeztem.
- Megint segít Feri. - mondta zokogva.
Pár hónapja ismét hívtam Editet. Már együtt is élnek Ferivel. Végre!!!
Nagyon boldogok, nevelik Tibi és Edit közös lányát.
- Feri nagyon jó apa, sajátjaként gondol Juditra. -mondta barátnőm.
Amikor ezt hallottam, eszembe jutott Éva mondata:
"- Ha a gyerekedet egyedül akarod felnevelni és csak a génjeit akarod, akkor jól döntöttél..."
Belegondolva, nem is volt igaza Évának. Editnek nem kell egyedül nevelnie kislányát. Mellette van mostmár Feri.
Tegnap beszéltem Edittel. Ma is boldogok mindhárman: Edit, Judit és persze Feri!
...sajnos 20 év kellett ehhez nekik.
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Éljenek a kitartó Ferik! Tibi élete hogy alakul azóta? Tuti biztos, hogy nem boldog...
(Amikor ezt Feri olvasta, ennyit mondott Editnek: Húha! Valaki nagyon ismerte ezt a történetet...)
Pinokkió
nagyon tetszett a történeted
:)
:)
De legalább boldogok...
De boldogok!!!
(ja, a kép csak illusztráció;-) )
Az én harmincamhoz képest. :(