Szakíts ha mersz!
Látogatók száma: 93
Ezt olvastam valahol: a kutatók a hosszabb távú intim kapcsolatoknak öt szakaszát különböztetik meg: vonzalom - építkezés - folytatódás - hanyatlás - befejezés. Bizony, az utolsó kettő is kapcsolati forgatókönyv.
Szakítani nem könnyű. Annak sem, aki kezdeményezi. Legtöbbször napokig, hetekig tipródunk, mérlegelünk, végül meghozzuk a döntést. Az okos 'szakítók' nem kezdik újra, döntésük végleges és visszafordíthatatlan.
Vannak 'derült égből villámcsapás' szakítások. Egy férfi ismerősöm mesélte a következőt:
- A barátnőm kedden még szerelmesen hozzám bújt, csókolgatott, és a fülembe suttogta mennyire szeret, szerdán pedig kirúgott. Csak úgy, egyik napról a másikra! De nyomoztam ám! Már hetek óta csal és most a palihoz költözött. Ezek a nők! Olyanok, mint a majmok. Egyszerre két faágba kapaszkodnak. Csak akkor engedik el az egyiket, ha a másikat már biztonságosan megfogták!
Tényleg ilyenek vagyunk?
Elképzelhető, hogy létezik ez a típus, én nem tartozom közéjük. Nem tudok szerelmet színlelni, eljátszani, hogy minden oké, miközben a szívem már máshoz húz. A partnerem rezgéseire is fogékony vagyok, mindig megérzem ha valami nem stimmel.
A legnehezebb rész az, amikor ki kell mondani. Ha kihűlt a kapcsolat és a párunk mindig jó volt hozzánk eljátsszuk magunkban a jelenetet, megfogalmazzuk a mondandónkat, hisz nem akarjuk őt megbántani. Ha viszont megcsalt, gonosz volt velünk, alig várjuk, hogy fröcsögve, indulatosan még utoljára jól beolvassunk neki.
A gyávábbak nem merik a másik szemébe mondani, hogy vége. Ők undok módon egy cetlit hagynak a konyhaasztalon, vagy a modern kor technikai kütyüit hívják segítségül: telefonon, esemesben vagy e-mailben szakítanak.
A szakítás módja attól függ, mióta van együtt a pár. Egy néhány napos kapcsolatot le lehet zárni egy tömör esemessel, a pár heteset egy kíméletes hangvételű e-maillel, de a több hónapig tartót kizárólag személyesen illik!
Egy életünk van, amit 'jogunkban' áll kellemesen eltölteni. Hál' Istennek már nem a szüleink szemelik ki a párunkat, szerelmi alapon választunk partnert. Aki nem érzi jól magát egy kapcsolatban, unja a másik embert, vagy nagyban különbözik a célja, elképzelése az élet alapvető dolgairól, netalántán testileg sem vonzódik társához tényleg jobban teszi ha véget vet a kapcsolatnak. Ilyenkor természetesen önző módon leginkább magunkra gondolunk, viszont van arra is példa, hogy halogatjuk az egészet, mert sajnáljuk a másikat.
Melyik jobb? Határozottan kimondani, hogy vége, nincs tovább, vagy várni, hátha idővel jobb lesz?
Egyszer sokat hezitáltam, nem vetettem véget az első intő jeleknél a kapcsolatomnak, mert akartam tartozni valakihez, és a sráccal minden rendben volt. Lejátszottam magamban, hogy ismét egyedül leszek, és újra futhatom majd a szokásos párkeresős köröket. Aztán napokig kínlódtam. A barátaim szerint csak 'használtam' a férfit, mint egy eszközt az igényeim kielégítésére. Igazat adtam nekik, szakítottam és megkönnyebbültem.
Úgy vélem nincs értelme a sajnálatnak, együttérzésnek és halogatásnak. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni! Ha nyugodt lelkiismerettel, mindent átbeszélve búcsút intünk egymásnak, tiszta lappal várhatjuk az új szerelem eljövetelét!
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tisztelt Lizelotte!
Nagyon jó írás. Ismét remekelt az elemző énje!
A cikk jól felépített, a bevezetés intertextuális része után egy kicsit távolról nézve írt az alaptémáról, majd Önmagát is belevette az írásába, míg a végére összegzett, ahogy illik.
Gratulálok, ötös!
Bokor
L.
Nagyon jó írás. Ismét remekelt az elemző énje!
A cikk jól felépített, a bevezetés intertextuális része után egy kicsit távolról nézve írt az alaptémáról, majd Önmagát is belevette az írásába, míg a végére összegzett, ahogy illik.
Gratulálok, ötös!
Bokor
Megosztásra került a Facebook-on ez a cikked, ahol már néhányan hozzá is szóltak. Ha van rá módod, akkor látogass el a http://www.facebook.com/felesegek oldalra, mert örülnék, ha reagálnál a hozzászólásokra.
Pusssz, Tündér
Közös gondolat-kifejtő. :) (Ez olyan, mint a kőfejtő, csak mentálisan. :))
A pár napos, alig ismeretség után telefonon lehetett mondani "meggondoltam magam"... és ezzel tudomásomra hozni. Ehhez nem volt mit hozzátenni, de valóban ez egy gyáva módja a szakításnak, akár egy másik, aki emailban írta meg.
A baj a több hónapig, vagy netán évekig tartó kihülő félben lévő kapcsolattal van. Amíg távol vagy megfogalmazod magadban és elhatározod, hogy személyesen fogsz szakítani, mert feszít, mert szeretnéd ezen túltenni már magad. És mégis mihelyt testközelbe kerülsz,... amikor ott áll előtted, és látod a másikban még az érzést, téged is elbizonytalanít, egy ilyen szakításnak a vége mindig kibékülés volt. Sokáig tartott még utána, de egyszer vége lett. Nem volt szép akkor se és nem volt könnyű. A megkönnyebbülés sem azonnal jelentkezett.
Az ember mindig ad magának, a másiknak még egy-két újabb esélyt, pontosan azért mert vár, hátha jobb lesz, aztán ha így se megy előbb-utóbb befejeződik.
Grat az íráshoz!
Zs.
Akkor mi is vagy??? :) Gondolatolvasó? :)))
Pedig én nem is vagyok Vízöntő. :))
Puszi,
Lizi
Kedves Lizi!
A tisztázó beszélgetés pontot tehet egy kapcsolat végére. Csak így érdemes új lapot nyitni. Köszönjük!
Pussz, Tündér
Pussz,
L.
Szia Liz!
Hogy mennyire egyet értünk!!! :) Te az én fejemben gondolkodsz??? :))
Pusz:A
Puszi,
Lizi
A tisztázó beszélgetés pontot tehet egy kapcsolat végére. Csak így érdemes új lapot nyitni. Köszönjük!
Pussz, Tündér
Hogy mennyire egyet értünk!!! :) Te az én fejemben gondolkodsz??? :))
Pusz:A