Szenegáli menyasszony
Látogatók száma: 270
Az évek óta tartó, több internetes-társkeresőn való részvételem igazi sikertelensége miatt megcsömörlöttem és töröltem magam.
Hónapok óta a tevékenységem csak arra korlátozódott, hogy pontozással értékeltem a szimpatikus hirdetők fotóit, levelezgettem, chateltem az ott, velem együtt unatkozókkal.
Azért, hogy a számító, titkolt szándékkal vadászók elkerüljenek, csináltam egy új regisztrációt egy kis falusi címmel és felraktam egy földművelő átlagember fotóját. Csak a levelező barátaimnak fedtem fel a kilétemet, akikkel rendszeresen megbeszéltük a napi történteket.
A szőke női orientáltságom ellenére nagyon felkeltette a figyelmemet az egyik újonnan regisztrált afroamerikai, 30 éves szépség, akinek a fotóit is maximális pontszámmal értékeltem. A magamról bővebben rubrikába az egzotikus megjelenését és a kissé tört magyarsággal írt bemutatkozó szövegét a fél-magyar származásával indokolta.
Hetente többször is váltottunk gondolatokat a családjainkról, addigi életünkről. Elmondása alapján szenegáli édesanyja és bátyja a helyi zavargásokban vesztették életüket, akikről fotókat is prezentált. Azért a magyar társkeresőn adta fel hirdetését, mert a közeljövőben Magyarországra szándékozik költözni. Már a régen nem látott édesapjával is próbálta felvenni a kapcsolatot, aki a 8 éves ottani munkájának befejeztével visszatért szülővárosába, Budapestre.
Kérésemre, az e-mail címemre küldött magáról, a gyerekkorától kezdődően jó pár fotót. Az iskoláiról sem lehetett kétségem, mert a fotókon többször is az osztálytársaival együtt volt látható. A hónapok óta tartó levelezésünk olyan bizalmi szintre emelkedett, hogy unszolásomra még félmeztelen fotókat is kaptam tőle.
Még arra a kérdésemre sem adott kikerülő választ, hogy másokkal levelezik-e. Több levelet is megmutatott, amiben a férfiak különböző ajánlatokkal, obszcén megjegyzésekkel illették.
Engem nagyon tisztelt, mert semmilyen ízléstelen kívánsággal nem hozakodtam elő. Én meg azért bíztam benne, mert nem állt elő olyan kéréssel, hogy segítsem az ideutazását.
Egyre nagyobb izgalommal számoltam a napokat, mert a prognosztizált érkezésétől már csak kettő hét választott el. A levelezésünk alatt jelezte, hogy útba kívánja ejteni a külhonba kivándorolt apjának bátyját Melbourne-ben, aki anyagilag segíti az Európába való utazását is. Elköszöntünk egymástól, mert másnap hajnalban indul Dakarból a DKR légitársaságával. Ígérete szerint, ahogy net közelébe kerül, azonnal tájékoztat a fejleményekről.
Nehezen telt el az a két és fél nap, amikor egy kiadós e-mailben olvashattam a viszontagságos útjáról, érkezéséről és a rokoni fogadtatásáról. Azután egy hosszabb szünet következett. Akkor döbbentem rá, hogy a bizonytalanságnál nincsen rosszabb a világon. Már azt hittem, hogy Rebeca Merya –val történt valami, mert majdnem kettő hét múlva kaptam a következő levelet.
Azt az olvasatot inkább meg sem kaptam volna! Megírta, hogy nagyon sajnálja a kettőnk kapcsolatát, de a melbourni rokonai olyan nagy szeretettel vannak iránta, ráadásul megismerkedett közelebbről egy unokatestvérrel, aki mindent elkövet a kegyeiért és az ottmaradásáért. Ezen felül az állítólag Budapesten élő édesapjával nem sikerült felvennie a kapcsolatot sem neki, sem a rokonoknak.
Lelkileg alaposan összetört a hír! Főleg, mert a barátaim is tudtak Rebeca érkezéséről. Még az sem vigasztalt, hogy nem kevés anyagi fájdalomdíjban szeretne részesíteni a közöttünk kialakult érzelmi kapcsolat elvesztése miatt. Nagyon becsapva éreztem magam. Csak két nap múlva volt lelkierőm válaszolni és elfogadni a jóvátétel rendhagyó formáját, ami nem kevés ausztrál dollárt jelentett.
Meglepődtem, mert pár órán belül olvastam a választ, amiben kérte a számlaszámot, ahová az 5.000 dollárt utalhatja. Valamint egy technikai segítséget, amely az utalási biztosítási illeték összegét, 150 Eurót tartalmazta, amit arról a számlaszámról kell küldeni az általa küldött számra, amelyre kérem az utalást.
Már a markomban éreztem az 5.000 dollárt és terveztem, hogy mibe fektethetném be. Szomszédasszonyom, látván a lelkesedésemet, kifaggatott és addig nem hagyott békén, ameddig megígértette velem, hogy abból a sok pénzből nyújtok neki egy kevés kölcsönt.
De ezt nem kérte ingyen, hanem tett egy ésszerű javaslatot. Válaszoljam meg a levelet és közöljem, hogy egy közjegyzőnél letétbe helyezem az összeget, amiről a számlaszámmal együtt hitelesített másolatot is küldök. Az 5.000 dollár megérkezése pillanatában azonnal utalják részére a 150 Eurót.
Először napokig orroltam a szomszédasszonyra, amiért vélhetően az alkudozással megsértette Rebekát, mivel azóta még válaszra sem méltatott. De később, akiknek elmeséltem, azok mind azt mondták, köszönjem meg neki, hogy nem engedett rászedetni engem .
A cikket írta: Lakyluck
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
A rafinériának és a naivságnak nincsenek határai. Hallottam már hasonlóról, nem is egyszer. Volt egy időben, hogy nyertél egy nagy összeget, csak be kell fizetni ennyi, és ennyi pénzt és megkapod! hasonló átverés volt az is. Befizették, a pénz eltűnt, a nyeremény pedig sehol. Sőt kiderült nem is volt játék olyan! !!
Hiába mi emberek mindig felülünk és bedőlünk a jó szövegnek és hasonló okoskodásoknak. Üdv Éva.
Nagyon örülök neked, régen hallottam felőled!
Igen több hasonló átverésben volt már korábban részem. Van vagy 10 slussz-kulcsom nyeremény autókhoz, amikhez elfelejtettek autót küldeni!
puszi
Mostanság a világháló jóvoltából ,,akármi" is megtörténhet. Ébernek kell lenni. A telefonját pedig mindenki töltse saját maga.
ps. Ha Zsoltné Éva telefonját feltöltenéd, akarnád, hogy általad történjen vele valami a kiskertben? :-)
Pusz
Juli:))
Szia Lakyluck!
Mostanság a világháló jóvoltából ,,akármi" is megtörténhet. Ébernek kell lenni. A telefonját pedig mindenki töltse saját maga.
ps. Ha Zsoltné Éva telefonját feltöltenéd, akarnád, hogy általad történjen vele valami a kiskertben? :-)
Pusz
Juli:))
Már nagyon hiányoltalak! Az hittem week-end-ezel távol a nettől.
Az óvodába már azt tanították, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik. Én ezt úgy értelmeztem, hogy továbbra is érdeklődnöm kell az óvónéni fehérneműje iránt, hogy gyorsan olyan öreg legyek, mint ő, hogy elvehessem feleségül.
Zsoltné Évi az unoka-hugicám, mobilja pedig előfizetéses. Ha arra járok, a kiskertjében évek óta szoktam kaszálni a füvet. Úgy látom, hogy megvan elégedve a ténykedésemmel. Legalábbis eddig nem reklamált. Vagy, Te mire gondoltál?
Kedves Juli!
Már nagyon hiányoltalak! Az hittem week-end-ezel távol a nettől.
Az óvodába már azt tanították, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik. Én ezt úgy értelmeztem, hogy továbbra is érdeklődnöm kell az óvónéni fehérneműje iránt, hogy gyorsan olyan öreg legyek, mint ő, hogy elvehessem feleségül.
Zsoltné Évi az unoka-hugicám, mobilja pedig előfizetéses. Ha arra járok, a kiskertjében évek óta szoktam kaszálni a füvet. Úgy látom, hogy megvan elégedve a ténykedésemmel. Legalábbis eddig nem reklamált. Vagy, Te mire gondoltál?
Nem a week end tart távol a nettől, hanem a munka. Kis naivan még mindig hiszem, hogy a tisztességes munkát tisztességesen megfizetik. Ezzel próbálkozom...
Zsoltné Évát illetően pedig nekem is ilyesféle munka jutott az eszembe. Kiskerti kaszálás, mint olyan... Erre gondoltam konkrétan. A hátsó kertben egyébként nálam is nagyon nagy a fű... (Előfizetéses mobilom van nekem is!)
puszi
Juli :))