újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Szerelem harmadik látásra?

2010. október 1. - Látogatók száma: 79

Szentül hittem eddig és még ez után is hinni fogom, hogy szerelem nem létezik első látásra. Legfeljebb elsöprő vonzalom. Azonban néhány pillantás után lehetséges volna, hogy a pillangók szállni kezdenek?

Érzelmi programozásom okán nem vagyok röpke pillanatok alatt szerelembe eső hősnő. Bár kétségtelen létezik a jelenség, nem is egy nővel megtörtént már, hogy azon nyomban ellopta a szívét egy férfi. Vannak még csodák, hiszen sosem tudja az ember lánya, hogy mikor találja el a szerelem nyila. Amelynek következtében jön a szerelem és utána a vízözön. Na meg a mondás, hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Mi legyen ilyenkor a gáton? A józan ész vagy az érzelmek?

Nyilvánvalóan kérdésfeltevésemből következik, hogy két típusú emberről szólhat a fáma: van, aki racionálisan-, van, aki emocionálisan dönt. Jóllehet a kettő között keskeny határ húzódik. Hogyan lehetünk képesek megtartani az egyensúlyt? Miket kell mérlegre tennünk ahhoz, hogy tisztán lássunk? Avagy saját boldogságunk érdekében minek adjunk elsőbbséget? Az érzelmeknek vagy a logikának? Végiggondolva talán nem sok párhuzam fedezhető fel a két terület között, ám szerintem mindkettő szükséges ahhoz, hogy lépéseinket ne botlások kövessék. Csak azok a fránya arányok ne lennének!

Életünk során egy-egy ismerős gödörbe többször is belesétálunk. Saját vétlenségünk, netán az élet furcsa játékának jóvoltából újra próbára tesszük saját magunkat. Válaszaink jóllehet hasonlók, ám mégis merőben mások. Tehát az érzelem meghatározása a magyar nyelvet tekintve ugyanaz, ám az érzelmi kavalkád mégis messzemenően különböző. Vagyis, bekopog a szerelem, de semmivel sincs egyszerűbb dolgunk, hiába jártunk már abban az utcában.

Ám rendszerint megkeresem a kákán a csomót. Ha a pillangók repkednek a gyomromban, az már a szerelem? Vagy ha ámulattal és mély érdeklődéssel figyeljük a kedvest? Vagy akkor esünk csak szerelembe, ha úgy érezzük, hogy nem tudnánk a másik nélkül élni? Netán akkor, ha mikor? Miről ismerjük fel azt, hogy érdemes abba a bizonyos fába vágni a fejszénket? Vagy húzzuk be a kéziféket és lassítsunk saját ábrándjainkon, amíg magától nem válik érthetővé minden?

Egy kapcsolat kialakulására elég esélyt ad-e az, ha két ember jól érzi magát együtt? Vagy pusztán továbbra is a kötöttségektől való menekülés alternatívája lenne a „csak érezzük jól magunkat” megoldás? Bízhatunk-e abban, hogy a szó, amely elszáll, mégis hordoz magában valami olyan jelentést, amely állandó lehet? Mint tudjuk, mondani bármit lehet, tesszük ezt főleg akkor, ha el akarunk érni valamit. Milyen célok lebeghetnek szemünk előtt? Hódítani. De meddig és milyen mélységben? Csak a test kell, vagy a lélek is? Manapság szórakozunk, vagy vannak még komoly szándékú hercegek is? Tény, jár nekünk a boldogság, ám mit ér meg a játék? Játék-e ez egyáltalán?
A hazárdságot és kockázatos szívügyeket tekintve igen. Játszunk. No de a gyufa mikor lobban lángra? Erre ajánlatos odafigyelni, saját és mások biztonsága érdekében.

Ha már a szerelem első látásra legendájában nem hiszek, azért remélem, hogy létezik még szerelem, ha csak harmadik vagy negyedik látásra is. Vágyom rá, hogy találkozzam a herceggel. Addig pedig szorgalmasan készítem arany fürtjeimet, hogy ha elér hozzám, ablakomon ledobhassam kötélhágcsómat, hogy felérve édes csókkal köszönthessen. Majd ásó, kapa, nagy harang! Éljünk boldogan!

A cikket írta: írólány

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. október 1. 23:13
Abban lehet igazad, hogy "csak évek múltán jön rá az ember, hogy -igen! ez volt az" Amikor már több csalódáson voltam túl, mindig az első, a számomra igazi jutott az eszembe. A mai napig is szívesen időzök el gondolatban, mi lett volna, ha akkor másként döntök, de hát, fiatalság, bolondság. Megmaradt egy szép emlék, ő pedig lehet, hogy már el is felejtette.
2010. október 1. 21:16

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. október 1. 20:44

Szerintem létezik szerelem első látásra. A baj csak az, hogy nem tart sokáig. Túl fiatalon éri az embert ez a nagy és csodálatos érzés, amikor még szinte gyerek. Tudom a saját példámon, amikor krokodil könnyeket hullattam a fiúért, akit úgy éreztem cserben hagyott, amikor elvitték katonának és nem szólt. Én meg nem vettem észre, hogy miért vágatta le a szép göndör haját. Ennyire buta voltam és szerelmes. Ami ez után jött, hát? Bebizonyítottam hogy szeretem, de a viszonzás nem tartott sokáig. Ilyen pillangók vagyunk, ide-oda szállunk, amíg még lehet. Eljön az az idő, amikor már nem várjuk a herceget, de te azért találd meg!!!!

Az lehetséges, hogy a szerelem első látásra csak egy múló szeszély lenne? Jött, látott és végül romba döntött. A szerelemnek időt kell adni, hogy kiteljesedjen.. Talán ami annyira elsöprő, az nem ad erre lehetőséget. Egyszer talán kiderül. Bár lehet, hogy már megtörtént, viszont csak évek múltán jön rá az ember, hogy- igen!ez volt az!
2010. október 1. 20:44
Szerintem létezik szerelem első látásra. A baj csak az, hogy nem tart sokáig. Túl fiatalon éri az embert ez a nagy és csodálatos érzés, amikor még szinte gyerek. Tudom a saját példámon, amikor krokodil könnyeket hullattam a fiúért, akit úgy éreztem cserben hagyott, amikor elvitték katonának és nem szólt. Én meg nem vettem észre, hogy miért vágatta le a szép göndör haját. Ennyire buta voltam és szerelmes. Ami ez után jött, hát? Bebizonyítottam hogy szeretem, de a viszonzás nem tartott sokáig. Ilyen pillangók vagyunk, ide-oda szállunk, amíg még lehet. Eljön az az idő, amikor már nem várjuk a herceget, de te azért találd meg!!!!
2010. október 1. 19:52
Biztos lehetsz benne, hiszek benne!
2010. október 1. 19:51

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. október 1. 19:44

Én pedig azt kívánom, hogy te rád is találjon rád teljes szívből!

Köszönöm! :) Reméljük így lesz! :)
2010. október 1. 19:44
Én pedig azt kívánom, hogy te rád is találjon rád teljes szívből!
2010. október 1. 19:39

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. október 1. 19:02

Nos írólányunk! Megcáfollak a saját példámmal, bár biztos kevés volt és van ilyen. A miénk szerelem volt első látásra, és bizony ma is lobog az a tűz, sőt mondhatnám jobban mint régen, el se tudnánk képzelni egymás nélkül!

Viszont ritka ez már igaz és a miénk mindent elsöprő volt és ma is elsöpör bármit, mert mi együtt mindenért megharcoltunk és soha nem hátráltunk meg! Ma is ezt tesszük! Érdekes témát boncolgatsz, és felhoztál pár emléket! Köszönöm, hogy általad fölidézhettem szép estét Orsolya

A Ti példátok olyan ritka, különleges amit leírtál, az pedig még különlegesebb,hogy még ma is ilyenek vagytok. Maradjatok ilyenek mindig!
Örülök, hogy jó pillanatokat szereztem neked az írásommal!

Üdvözlettel:
Írólány
2010. október 1. 19:02
Nos írólányunk! Megcáfollak a saját példámmal, bár biztos kevés volt és van ilyen. A miénk szerelem volt első látásra, és bizony ma is lobog az a tűz, sőt mondhatnám jobban mint régen, el se tudnánk képzelni egymás nélkül!

Viszont ritka ez már igaz és a miénk mindent elsöprő volt és ma is elsöpör bármit, mert mi együtt mindenért megharcoltunk és soha nem hátráltunk meg! Ma is ezt tesszük! Érdekes témát boncolgatsz, és felhoztál pár emléket! Köszönöm, hogy általad fölidézhettem szép estét Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: