Szeresd felebarátodat… 1.
Látogatók száma: 77
Hogyan tudnék valakit is boldoggá tenni, ha képtelen vagyok saját magam a boldogságra...
Nem érzem magam jól a bőrömben…, mert mindig van, ami annál sokkal fontosabb. Vagy van annál fontosabb? Amíg nem tudom a választ, addig mindig is ki vagyok téve annak, hogy nem leszek boldog. Ezen keresztül az sem lehet boldog, akit azzá szeretnék tenni.
Folyton azt keresem mi az, ami szerethetővé tehet, valaki más által, mi az, amit szeretni lehet bennem? A sok hazugság, tévedés, meg nem értés árán megtapasztaltam e világot. Nem volt könnyű.
Ha valamit úgy látok, hogy az rossz, igyekszem szabadulni tőle, vagy kevésbé rosszá tenni és ezt csak egy fokozatosság mellett érhetem el. Nem lehet valakit hirtelen a saját elképzelésem szerint átformálni. Mindenki külön-külön egy egyéniség, aki ugyan formálható, de csak nagyon nagy türelemmel, szeretettel és odaadással.
Az ego, ami mindannyiunkban benne van, azon kívül, hogy tévedések, hazugságok és tudatlanság kusza szövevénye, mégis csak a részünk, belőle, általa tapasztaljuk ilyennek a világot, ettől, belőle lesz valami emberi, szerethető, megfogható, élhető.
Ismerjük meg saját magunkat, belső működésünket és jöjjünk rá, hogy mely módszerekkel lehet megszelídíteni, hatni a társunkra, vagy melyek azok, amivel egyáltalán nem!
Gyakran hallottam a kapcsolataim során, hogy nem vagyok egy könnyű eset. Tele vagyok előítélettel, bizalmatlansággal, vélt vagy valós sérelmeim megakadályoznak a kompromisszum képességére. Féltékeny vagyok mindenre, ami nem én vagyok. Igen. Az énképekkel is gondok vannak. Gyakran az egymás ellen elkövetett vétségek köszönnek vissza ilyenkor. Bűnhődünk miatta, és büntetünk érte. Lehet, hogy nem éppen azt célozva meg ezzel, aki ezt kiérdemelte. És pont azt az embert büntetjük és veszítjük el ezáltal, aki megadhatná azt, amire szükségünk van. A szeretetet, az odaadást, a bizalmat veszítjük el a mások által ellenünk elkövetett tettek sorozata miatt.
Soha ne keresd az igazságot, mert egyáltalán nem biztos, hogy te képes vagy arra, amit elvársz a másik embertársadtól.
Egy emberöltő is kevés, mire rájössz, amit keresel, azt elsősorban magadban kell megtalálnod. A bizalmat, az elfogadást, az önnön szeretetedet, hogy másokat is el tudj fogadni olyannak amilyen.
A szeretet egy személy iránt, ha nem vagy elég toleráns, képes önzővé, olyanná tenni, ami már messze túlhaladja a szeretet fogalmát, egyfajta birtoklási vágy... Nem engedsz, mert a szeretett személyt a magadénak akarod tudni. Félsz, hogy elveszítheted. Mert megtapasztaltad nemegyszer, hogy hová vezet az előítélet, a rossz beidegződés, a bizalmatlanság.
Ha nem találod meg a helyes arányt, ne is próbálkozz, mert hamar kiderül, hogy a szeretet, amit érzel az adott személy iránt valami egészen más, nehéz és terhes mindkettőtök számára. Akár bele se kezdj.
Akkor viszont tudnod kell, hogy amit akarsz, szeretnél, ilyen módon nem járható. Keress más utat. Ha túl sok rossz ért, bármennyire is nehéz, de be kell lásd, hogy mindent nem akarhatsz, mert mindenre te sem vagy képes.
Ez persze azt is jelenti egyben, ha még sem vagy képes ezen felülemelkedni, magadra maradsz. Viszont ezzel a felismeréssel még akár boldog is lehetsz. Azzal viszont tisztában kell lenned, hogy mindezt egyedül kell megélned. Egyedül lenni, nem a boldogtalanság velejárója.
A mondás igaz. Szeresd felebarátodat, mint te magadat!
Folyt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Értékelni tudnám, de ki az?
Annak, akinek igazán szüksége van ránk, megtalál. :-)
Szerintem senki sem könnyű eset, ne bánkódj emiatt, mindenki olyan amilyen. Hibáink, félelmeink tesznek azzá, akik vagyunk.
Az önelfogadás titka nem olyan drámai, egyszerűen csak -ha máshogy nem megy- le kell ülni és végig kell gondolni, mi az erősségünk, mi a gyengénk. Ami nem teszik, azon változtatunk, akkor is ha nehéz, ami meg jó, azt előtérbe helyezzük. Pl.: lehet, hogy ferde az orrom, de a szemem szép. Lehet, hogy nem tudok főzni, de nálam jobban nem varr senki... valahogy így. Az egyéniségünk ezekből fakadnak. Meg aztán vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni -pl. hogy süt a nap - hát elfogadjuk.
Azt pedig hogy ki kire talál rá, én inkább megfordítanám. MI találunk rá arra, akire szükségünk van, mert nincsenek véletlenek, csak oda kell figyelni a jelekre. :)
Szép napot!
Ailet
Kedves Éva!
Szerintem senki sem könnyű eset, ne bánkódj emiatt, mindenki olyan amilyen. Hibáink, félelmeink tesznek azzá, akik vagyunk.
Az önelfogadás titka nem olyan drámai, egyszerűen csak -ha máshogy nem megy- le kell ülni és végig kell gondolni, mi az erősségünk, mi a gyengénk. Ami nem teszik, azon változtatunk, akkor is ha nehéz, ami meg jó, azt előtérbe helyezzük. Pl.: lehet, hogy ferde az orrom, de a szemem szép. Lehet, hogy nem tudok főzni, de nálam jobban nem varr senki... valahogy így. Az egyéniségünk ezekből fakadnak. Meg aztán vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni -pl. hogy süt a nap - hát elfogadjuk.
Azt pedig hogy ki kire talál rá, én inkább megfordítanám. MI találunk rá arra, akire szükségünk van, mert nincsenek véletlenek, csak oda kell figyelni a jelekre. :)
Szép napot!
Ailet
Köszönöm a hozzászólásod! :-)
Pussz,
Éva