Társastánc
Látogatók száma: 65
Sokan mondják: "Á, én botlábú vagyok!". Táncolni márpedig mindenki tud.
Egy párkapcsolat, egy házasság két ember közös tánca.
Van aki felkér, s van akit felkérnek. Van aki vezet, s van akit vezetnek. Aki felkér, bátorságát és szimpátiáját mutatja, akit felkérnek fejét elfordítja, vagy kecses kezét nyújtja. Aki vezet, figyel az útra s a partnerre, akit vezetnek, átadja magát a táncnak, de az irányt, a lépéseket Ő maga is tudja.
Ebben a táncban senki sincs alárendelve. Mindenkinek megvan a maga szerepe, de egyedül az egész nem működne. A tánchoz is, s a kapcsolathoz is Partnerre van szükség. Nem is akármilyenre. Jó partnert nehéz találni. Sokaknak jó pár keringőt végig kell táncolni, hogy elmondhassák, "igen, az igazit nem könnyű megtalálni".
Amint megtaláltuk a partnerünk, azt hisszük hátradőlhetünk. Innentől kezdve egy csodás angolkeringő, vagy épp egy szenvedélyes tangó lesz az életünk. Azonban rá kell jönnünk, ez korántsem ennyire egyszerű.
A táncpartnereknek meg kell tanulniuk együtt lépni. Meg kell dolgozni azért, hogy az Ő keringőjük is szép legyen. Kell a közös nyelv. Mindegy, hogy a mi táncunk éppen a hip-hop, a slowfox, a rumba, a salsa, vagy a cha-cha-cha, a hangsúly a "közösön" van. Ismerni kell egymás rezdüléseit, botladozásait. Segíteni, támogatni kell a másikat. A tanulás során persze sokszor rálépünk a másik lábára, aki ezt vagy megbocsájtja, és küzd a közös táncért, vagy odébb áll, partnert vált.
Időnként azonban mindannyian válaszút elé állunk. Összegzünk, mérlegelünk, s döntünk. Elmondhatjuk; a végeredmény, a közös tánc "milyensége" talán nem pusztán attól függ, hogy kivel kezdtük, hanem, hogy mennyit áldoztunk rá, érte. Lehet akármilyen jó versenytáncos a partnerünk, ha nem adtuk bele szívünk, lelkünk.
Táncoljunk hát egy életen át úgy, ahogy éppen jólesik. Csendesen, gyertyafényben, vagy élőzenével, csillogásban a táncparketten.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szívemből szóltál, már ami a tánc és a kapcsolat párhuzamát illeti! Tökéletesen egyet értek, csak sajnos az emberek többsége már azt sem képes eldönteni, hogy ki vezessen és milyen táncot táncoljanak együtt. Vagy az egyik ilyet, a másik olyat táncol... csoda, hogy megtapossuk egymást? Szeretném az emberiséggel százszor leíratni, mint az iskolában, hogy KOMMUNIKÁCIÓ! Talán megértik úgy. (Persze, akinek nem inge... )
Jó a cikk, 5*
Köszönöm és örülök, hogy hasonlóképp látod.
Üdv, Zsizsik
Jó a cikk, 5*
Üdv.
Ja, az illusztráció is nagyon passzol és önmagában is egy nagyon jó fotó. Hosszú idő után végre egy cikk, ami maradéktalanul elnyerte a tetszésemet.
Jó cikk, adtam pontocskát is. :)
Puszik!
Tökéletes bemutatása annak, mit kellene tennünk azért, hogy a párkapcsolatunk jól működjön.
A pillanat hevében hajlamosak vagyunk nem úgy érzékelni dolgokat, nem látni, vagy akár még a szemünket is becsukni, hogy ne is vegyük észre azt, amit feltétlen nem muszáj, még elmegy a dolog alapon, aztán nem értjük, ha vége lesz a kapcsolatnak, az oda vezető utat miért nem vettük észre.
Miért csak már azt, hogy rálépett a partnerem a lábamra, ami nagyon tudott fájni.
A reakció önmagáért beszél, vagy én is még erősebben rálépek a lábára, vagy sarkon fordulok és soha többé nem megyek el vele táncolni...
Egy életen át el lehet táncikálni, de hol marad a tartalom, jól mondod: "a közös tánc "milyensége". Nagyon nem mindegy kivel kezdünk, olyannal esetleg, aki nem is tud "táncolni", képtelen, mert még szíve sincs, nem ám lelke.
Akkor megint egyedül táncolunk?
Nagyon tetszett ez az írás, mennyi gondolatot szabadított fel még bennem is. És még mennyi van!
Köszönöm.
A pillanat hevében hajlamosak vagyunk nem úgy érzékelni dolgokat, nem látni, vagy akár még a szemünket is becsukni, hogy ne is vegyük észre azt, amit feltétlen nem muszáj, még elmegy a dolog alapon, aztán nem értjük, ha vége lesz a kapcsolatnak, az oda vezető utat miért nem vettük észre.
Miért csak már azt, hogy rálépett a partnerem a lábamra, ami nagyon tudott fájni.
A reakció önmagáért beszél, vagy én is még erősebben rálépek a lábára, vagy sarkon fordulok és soha többé nem megyek el vele táncolni...
Egy életen át el lehet táncikálni, de hol marad a tartalom, jól mondod: "a közös tánc "milyensége". Nagyon nem mindegy kivel kezdünk, olyannal esetleg, aki nem is tud "táncolni", képtelen, mert még szíve sincs, nem ám lelke.
Akkor megint egyedül táncolunk?
Nagyon tetszett ez az írás, mennyi gondolatot szabadított fel még bennem is. És még mennyi van!