újabb események régebbi események további események
20:07
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:05
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:32
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
21:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Tavasz háború árnyékában (2.)

2010. május 30. - Látogatók száma: 42

Naplórészletek

... Így ment az idő nap-nap után, minden alkalmat megragadott, hogy jöhessen, ha csak egy-egy szóra is. Gyakran sétáltunk, udvarolt, én mindig kitértem, hiába kértem, beszéljen szüleiről, mondott valamit, de mindig visszakanyarodott! Nagyon komolyan kért, ne haragudjak rá azért, mert engem annyira szeret. Félbeszakadt a beszélgetésünk, hívtak vacsorázni. Le nem vette rólam a tekintetét.
Mikor a barátja búcsúzkodni kezdett, Kicsi megszorította a kezemet, kétszer is megcsókolta. Nem tudtam elaludni. Mi lesz ebből? Én ezt nem akartam! Mit tegyek? Nem akarom elküldeni, de szüleimet se beavatni, mi zajlik bennünk. Mit mondjak, ha érdeklődnek?

Éjjel kellemes melódiára ébredek. Először azt hittem, csak álmodom. Pityu bátyámék, a képzősök most tartották búcsúvacsorájukat. Kellemes-halkan sorba dalolták az ismerős slágereket.
Egyik nap zongoraórára menet, Kicsivel futottam össze. Csak megállt, bánatosan rámnézett, köszönt, majd elment. Mikor délután megérkezett, szerettem volna elfutni. Mi lesz, ha én is beleszeretek? Másnap csak a barátja jött el. Azt mondta, hogy Kicsi beteg. Sajnálom, de miért nem ver ki a fejéből? Nincs jövője ennek az érzelemnek. Előbb-utóbb úgyis továbbvezénylik őket a városból. Vasárnap reggel, éppen misére készülődtem, mikor becsenget, csak annyit mondott, hogy délután jönnek, kért, menjünk velük egy nagy sétára.

Hosszú séta után a Somostetőn szinte ibolyaszőnyegen, vagy talán a Mennyekben jártunk! Minden üde zöld, a fák, a fű, – rengeteg virág! Ez már nem is április, hanem MÁJUS! Azért az ördög nem alszik! Észnél kellett lennem, pedig én is szerelmes voltam: a tavaszba, a májusba, az egész gyönyörű világba! Talán nem is lett volna bűn egy ártatlan csók. Labdáztunk, futottunk, virágot szedtünk. Kicsi minden szál ibolyával hozzám jött. Hazaérve Nusi szobájában táncoltunk. Kicsi nagyon jól keringőzik. Nekem is ez a kedvenc táncom, persze, jó partnerrel, Kicsi pedig remekül táncol. Játszott a harmonikáján, aztán elbúcsúztak.
Este egyedül maradtam gondolataimmal… Egymás után jönnek a levelek Lacitól Dunántúlról, akivel tavaly nyáron Nagyilondán nyaralva ismerkedtem meg. Levelében határozottan kijelenti, hogy meglátogat. Mi lesz itt akkor? Most aztán benne vagyok a csávában! Levelei olyan kedvesek. De ez a távolság!

Csak ne volna már itt Kicsi. Igaz, nem tudok rá haragudni, annyira kedves, tisztelettudó és olyan szeretnivaló! Néhány nap után barátja jött és említette, hogy Kicsi el van keseredve. Az ő nevében kért, ne értsem félre, mert nagyon komolyan szeret, és feleségül kérne. Mit tegyek? Nem tehetek róla, én ezt nem akartam! Ő hibás-e azért, mert szeret? Olyan tiszta a tekintete, nem hazudhat. Érzem, hogy már én is… Én is úgy érzem: Csodálatosan, borzasztóan fájó, szép kaland az egész!
Klári néhány napra meglátogatott, éppen ott volt Kicsi. Bemutattam őket egymásnak. Elmondtam neki, milyen helyzetbe kerültem. Vigasztalt. Azt mondta, nem csodálja, ha beleszerettem, annyira kedves fiú.

Május elseje, a gyönyörű, szerelmes, édes, illatos tavasz! Reggel zenés ébresztő. Beosztottak rádió-szolgálatra. Éjfél van, csak a Himnusz dallamai szállnak az éjszakában. Könny szökik a szemembe, mikor hallom. Kinézek az ablakon, gyönyörű az éjszaka… Miért ragyognak olyan szépen a csillagok? Miért olyan mámorító a levegő? Tele illattal… A rádióban halkan szól a zene, én kinézek a tavaszi éjszakába, ábrándozom. Vajon érzi-e „VALAKI”, hogy gondolnak rá, hogy valaki nagyon szereti? De ki lesz az IGAZI?
Honnan fogom megtudni?

Május 6. – Csengetnek. Kicsi jött, egyedül voltam a verandán, beszélgettünk. Nézett rám, remegve fogta a kezemet. Biztosan érzi, hogy én is hasonlóan érzek iránta.
Késő este az ablak mellett ültem. Olyan gyönyörű a tavasz: csend, langyos esti szellő fújdogál. A holdvilág rám ragyog. Május és szerelem… Szép és boldog lehetne az élet, ha nem lenne annyi akadály.

Mindig arra gondolok, megtalálom-e az igazit? Vagy egyszer majd bevonulok egy zárdába. Ott csend van és nyugalom, nem olyan viharos, mint most az én szívem. Zűrök körülöttem! Vasárnap a templomban megnyugodott háborgó lelkem. Szeretem a templomi csendet. Eszembe jutott Ady gondolata: „Amikor elhagytak, amikor a lelkem roskadozva vittem, csendesen és váratlanul átölelt az Isten!”

Május 9. – Kicsi jött kétségbeesett, szomorú arccal. Mi történt? Elmennek. Közös levelet írtunk szüleinek. Búcsúzásnál könny szökött a szemébe, kétszer csókolt kezet, könnyei a kezemre hullottak. Milyen a SORS? Tegnap még minden bonyolultnak látszott, s most milyen gyorsan megoldódott minden.

Május 20-án levelet kaptam tőle. Azt írta, a frontra vezényelték. Nagyon mindig csak rám gondol, nem tud elfelejteni (én sem!). Imádkozzam érte! – Soha többet nem hallottam felőle.

A cikket írta: katalina

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. június 29. 19:44
Igen, én természetesen adom elő azt, amit mondani szeretnék másoknak, s nem rejtem el a gondolataimat, hogy találgatni kelljen mi is történt valójában.
Köszönöm a szavaidat.
Én is Pussz!
Katalina
2010. május 30. 19:15
Élvezettel olvasom írásaidat, nagyon valóságosan tudsz írni!

Pussz,
Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: