Titkaim

Látogatók száma: 31

Volt néhány olyan kapcsolatom, akiről nem tudott senki, esetleg barátnőm.

A legutóbbi kapcsolatom Tóni volt. Laza kapcsolat volt, régről ismerem, diáktársak voltunk. Helyes, charme-os pasi. Persze a barátnőm is ismerte régebben, meg is jegyezte,csak azért nem foglalkozott vele, mert túl szépfiú volt. Tóni nem éppen ezt mondta. Szerinte nagyon is szeretett volna foglalkozni vele, de neki nem tetszett ez a nő soha. Sőt!
Valóban nagy nőcsábász, de soha ilyen őszinte embert nem ismertem, mint ő. Egy pillanatig sem hitegetett, ígérgetett és amikor megkérdeztem volt-e mással, kijelentette, hogy igen. Kevésbé fájt, mintha hazudott volna. Mégis, valahogyan mellette maradtam egy darabig. Sokat beszélgettünk, nagyon kedves és udvarias volt. Egyáltalán nem az a nagyképű izomagyú, akinek mondták. Velem még talán senki nem volt annyira lehengerlő, mint ő.
Aztán úgy lett vége, ahogy kezdődött, hirtelen. Én nem kerestem többet, ő meg nem hívott. Egy szórakozó helyet vezetett, hetek teltek el, amikor hallottam, be vannak zárva. Hittem is nem is, elmentem arra és valóban lakat jelezte, a hely hosszabb ideje zárva tart. Megnéztem a lakásán, ott sem volt senki. Hiába hívtam, telefonja elérhetetlen lett.
Egyszer beszaladtam egy másik szórakozóhelyre, ahol a haverja dolgozik és megkérdeztem mi a helyzet. Meglepően kedvesen elmondta a srác, hogy mi történt. Azért volt meglepő, mert bár ő tudta, hogy együtt voltunk, nem gondoltam, hogy azt is tudta, hogy Tóni megosztotta velem magánéletét is.
Megtudtam, hazaköltözött a szüleihez. Néhány nap vívódás után kikerestem a számot a telefonkönyvből és felhívtam. Apukája vette fel. Miközben magyaráztam neki, hogy ki vagyok és éppen üzenetet akartam hagyni, beleszólt Ő a telefonba. Beszéltünk pár szót. Meglepően örült nekem. Ami még jobban meglepett, megadta a telefonszámát is. Soat beszélgettünk, leveleztünk, de nem találkoztunk többet.

Sanyi két hónapig volt az életem része. Azt hittem – mint már annyiszor -, ő lehet életem párja. Úgy két hétig nagyon jó volt vele. Sokat beszélgettünk, szerelmeskedtünk, együtt csináltunk mindent. Bemutattam a gyerekeknek is. Na, ezt nem kellett volna. Mire kezdtek összeszokni, mi lassan eltávolodtunk. Pontosabban én tőle. Tulajdonképpen semmi komoly bajom nem volt vele, de a sok apró éppen elég volt. Először is egyre jobban emlékeztetett a volt férjemre. Igazán kedves volt velem, nem mondott soha ellent, ennek ellenére szép lassan kiderült, hogy szinte semmiben se értünk egyet. Ha én feketét akartam, ő fehéret, ha én sósat, ő édeset. Persze ezt átvitt értelemben értsétek. És a legrosszabb, hogy rám hagyta. Miért kell úgy viselkedni, mint egy bólogató kutya a hátsó kalaptartón? Nem kell velem mindenben egyetérteni!!!
Aztán ott a segítség. Az ember – többek között -, azért is tart társat, mert nem tud mindent egyedül megoldani. Egy nő pl. nem tud cipekedni, szerelni. Persze a szinglik megcsinálják, ha muszáj, vagy hívnak szerelőt, de mennyivel jobban esik, ha az segít, akit szeretünk. Ezzel is kimutatja, hogy fontosak vagyunk neki. Sanyi nem. Ő nem ért rá, ha szerelni kellett, nem jött pakolni sem, ha itt aludt, akkor csak este jött, szó szerint aludni. Más barátomat bármikor hívhattam, felkelt hajnalban is, hogy értem jöjjön. Pedig családja van. Ezeket a segítségeket sokkal többre tartom, mint az összes kedvességet. Lehet, mások nem büfögnek az asztalnál és nem beszélnek perverzül és normális szexuális életet élnek, de mások meg utálnak dolgozni, vagy segíteni, vagy nem törődnek a gyerekeikkel, vagy isznak, vagy, vagy, vagy….sorolhatnám. Most akkor kivel jobb??
Igen, az ideális az lenne, hogy segítőkész is legyen, meg szexszimbólum, aki munka után rohan haza, nem jár kocsmába és nem fordul meg a nők után és imádja a gyerekeit, a feleségét stb…stb. Ez a férfi azonban még nem született meg.Ha mégis, akkor itt és most kérek tőle elnézést, de csak miután bizonyította, hogy nem csak hiszi, hogy ilyen….
És persze írjon! ;-))

támogatóink