Vallomás
Látogatók száma: 57
Pénteken úgy érzetem, egy másik világba csöppentem, mikor kimondtad azokat a dolgokat. Nekem mondtad, csak nekem...és én beleéltem magam. Hisz minden mondatod az én legtitkosabb vágyaimat tükrözték... mégis van egy DE. És erről nem tudok nem tudomást venni, és arról se, hogy semmi se biztos. Mi van ha sose lehetünk együtt...mármint sose leszünk MI, csak mindig TE és én lehetünk??? Érted ezt??? Minden vágyam, érzésem beárnyékolja ez a tudat, de nem tehetek semmi. Csak azt tehetem, hogy ott leszek Neked... és várok. Várok a jövőre. És beérem azzal, amit ebben a helyzetben adhatsz nekem.
Tudod, hogy a legtitkosabb vágyam egy közös élet VELED... de olyan ez, mint egy mesében hinni.
Amik köztünk történtek életre-szóló élmények maradnak. Életem legszebb nyara volt Veled. Ezt semmi nem feledtetheti el. Még ami fontos: megismertelek, az igazi lényedet végre megismerhettem...és teljesen "elvesztem" benned.
Ezért is ijedtem meg, mikor megkérdezted, hogy mennyire gondolom komolyan a bejegyzésem címét, hogy tényleg le akarlak beszélni magamról. Kérlek, felejtsd el!!!! Nem írtam ilyet, és Te nem olvastál semmit!
Én Téged akarlak! Minden szabad percemben Rád gondolok, az együtt töltött időre, a jó érzésekre, amit adsz nekem. Nem tudok, és igazán nem is akarok ezektől a gondolatoktól és érzésektől szabadulni!
Csak nem tudom mit kéne tennem, vagy tehetek-e valamit azért, hogy Te is hasonlóképp érezz, és hogy erősebb legyen a kötődésed felém.
De hiszen én ezt nem tehetem! Nem "vehetlek el" tőle! Te másé vagy, én pedig ebbe a helyzetbe "kavartam" bele. Útálom ezért magam, hogy lehettem képes erre? Tudtam, hogy foglalt, és mégis.... hogy voltam képes erre? Mért nem voltál "tabu" számomra?
És most mibe kerültünk!
Itt van egy lány, aki még mindig egy "elérhetetlen" álmot kerget, miközben "bűnbe viszi" azt, aki a szívének a legfontosabb. De milyen ember az ilyen? Egy önző.... és szeretetre "éhes".... ez a bűnöm, hogy nem eresztem az álmomat, és Őt se.
Bele se merek gondolni, hogy mi lesz, ha már nem lesz módunk találkozni... mennyire hiányozni fog már csak az érintésed is! És meddig kell majd nélkülöznünk? És el fogunk távolodni egymástól? És ha lesz újabb lehetőség rá? Kelleni fogok még neked? Akarni fogod még? Vagy szépen lassan elmúlik minden... ami szinte még el se kezdődött????
Ahogy mondani szoktad: minden elmúlik egyszer....
Nem tudlak és nem is akarlak elengedni... még nem!
A cikket írta: tatjana
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ezt is mondhatná neked… de mondom én, egy jól működő kapcsolatba nem tud belerondítani egy harmadik. Te nem az oka vagy, ha köztük nem stimmel valaki, hanem a következménye.
De ha azon gondolkodsz, hogy mi lett volna, ha… abba bele lehet őrülni…
Szépen leírtad a szív és az ész harcát…