Édesség a javából
Látogatók száma: 279
Az anyutól tanultam, ha egyszer megszereted, minden évben megcsinálod. Februárban készítjük, hogy miért, azt nem tudom. A neve: csíramálé.
Kell hozzá körülbelül egy kiló búza, ami jó minőségű legyen. Átszitálom többször tésztaszűrőn, hogy a töredezett szemek és az apró magvak kipotyogjanak, ami tönkre tenné a csírát. Majd párszor átmosom és tálba teszem, alá öntök kicsi vizet és vizes ruhával letakarom. A konyhaszekrény tetején elfér, ott jó helye van. Pár órával később átforgatom a búzát, a rajta levő ruhát újra bevizezem és mehet vissza a helyére. Másnap is ugyanígy teszek. Naponta kétszer. Amikor a búzaszemeken látszik, hogy már megindult a csírázás, kiterítem a gyúródeszkára, betakarom a vizes ruhával. Eleinte csak óvatosan locsolom vízzel, mert a búzaszemek szétgurulnának, később a zuhanyrózsával csapatom meg, hogy mindenütt átjárja a víz. A ruhát is mindig frissen vizezem. Amikor a búza "talpa" szépen átszövődött a csíra szép fehér, lehet törni. Nem zöldülhet ki, mert az már nem jó ízű, hiába vágjuk le a tetejét.
Szükség van egy húsdarálóra, két nagyobb edényre, tésztaszűrőre.
Begyújtom a sütőt.
A kicsírázott búzát földarabolom, és a húsdarálón ledarálom. Az egyik edénybe teszem, és annyi vízzel öntöm le, hogy ellepje a ledarált búzát. Kézzel alaposan átmosom, majd tésztaszűrővel átrakom a másik edénybe, amit szintén annyi vízzel öntök le, ami ellepi. Majd kézzel kinyomkodom a búzát és azt félreteszem. Jó lesz a csirkéknek.
A két edényben lévő levet összeöntöm, alaposan elkeverem, körülbelül egy decit félreteszek. A tepsit vastagon kikenem zsírral és az aljába löttyintek a csíra levéből. A csíra levébe annyi lisztet keverek, hogy nokedli sűrűségű tésztát kapjak. Tojás nem kell bele. A tepsit félig töltöm, mert sütés közben rotyog. Mehet is a sütőbe.
Forró sütőben körülbelül egy óra hossza alatt sül készre.
saját fotók
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Válasz erre: zsoltne.eva
Érdekes! És neked van hozzá türelmed? Ezt nevezem! :-)
Nem mondtad, ismered, megkóstolnád-e.
Köszi, hogy elolvastad ...
puszi
Válasz erre: D Klári
Megéri a türelmet, mert finom. Kis mennyiséget nem lehet csinálni, mert ahhoz tényleg macerás, de a maradék megy a fagyóba. Bármikor elővehető, ha kis nasira vágyom ... :-)
Nem mondtad, ismered, megkóstolnád-e.
Köszi, hogy elolvastad ...
puszi
Amit viszont én tanultam meg az anyutól azt nem felejtem, egy évben többször is megkívánom és elkészítem... az pedig, az aludttejes prósza... (én direkt megaltatom a hozzá való friss tejet, mert maradék tej ugyan mindig akad a háznál, de ha igazán finomat akarok?...)
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Természetes, hogy megkóstolnám, ha itt lenne előttem... :-)
Amit viszont én tanultam meg az anyutól azt nem felejtem, egy évben többször is megkívánom és elkészítem... az pedig, az aludttejes prósza... (én direkt megaltatom a hozzá való friss tejet, mert maradék tej ugyan mindig akad a háznál, de ha igazán finomat akarok?...)
Puszi
Nem ettem még aludttejes prószát, lehet, hogy ha megkóstolnám, meg is szeretném ...
puszi
Válasz erre: D Klári
Kaptam levet, megsütöttem és elkeseredtem savanyú lett a csíramálé. Lehet, ha megkóstoltad volna, többet nem is kívánnád ...
Nem ettem még aludttejes prószát, lehet, hogy ha megkóstolnám, meg is szeretném ...
puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Ó, de sajnálom! A pipik legalább megeszik? Nehogy már kárba vesszen...