Ff. gasztroblogger bolognai lasagne-ja
Látogatók száma: 849
Ff. gasztrobloggerek figyelem! Mindenütt jó, de legjobb otthon... enni is.
Éhes Simon lasagne-val álmodik. Alig hogy megdörzsölöm a szemem, eszembe jut a hasam. Az ágyból kikelve, már a szombati ebéden pörög az agyam. Más bloggerek ilyenkor a beszerzést készítik elő (vagy a feleségüket a bevásárlásra), én szokásomhoz híven, a becserkészést. Mi lehet az, amit még nem próbáltam? - jár a fejemben a szebbnél szebb gondolat... míg állni látszék az idő... röpül felém egy szekér, anyám szekere. Anyám! Csapok a fejemre. Az édes mami. Emlékszem a múltkor is panaszkodott, hogy soha nem látogatom meg, csak ha valamire szükségem van. Na ez így nem egészen igaz! - háborodom fel. Miért is? Ezen még én is gondolkodom, míg hazaérek a szülői almamaterembe ("tápláló anyámhoz"... találó). Minden esetre, egy virágot viszek neki. Ennyit tényleg megérdemel. Cserébe a sok jóért, mit egy életen át adott nekem, meg amit ma fog... ebédre.
Készülődöm. Kisbicskát teszek a zsebembe. Majd valahol a közterületen, lemetszek egy szálat a legszebbik rózsából. Ha már adót fizetek, valamit én is visszakaphatok a köz javaiból... de csakis adóvisszatérítés címén.
Út közben boldogan fütyörészem. Rám is talál pár szál rózsa. Beszélgetek velük. De kiderül, hogy pénzért árulnák illatukat. Így maradok a növényeknél. Levágok egyet, tőből, ingyen.
A mami már tárt karokkal várja az ő éh(d)es kicsifiát. Apámat is bevonja a családi idillbe. Lezavarja lasagne tésztáért a sarki közértbe. Mindenki boldog. Megint együtt a család! Készül a finom étek.
Amit apám összevásárolt hozzá:
1 csomag lasagne tésztalap
A raguhoz 150 dkg darált marha- és sertéshús
1-2 hagyma
3 darab sárgarépa
2 darab fehérrépa
zeller
1 konzerv darabolt paradicsom
1 paradicsompüré (kicsi)
ketchup
olaj
só
bors
oregánó
rozmaring
ízlés szerint fokhagyma
a besamelhez, 5 dekagram vaj
5 dekagram liszt
7,5 deciliter tej
só ehhez is
szerecsendió
sok-sok reszelt sajt
Megérkezem. A kisszobába toppanék, s röpült felém anyám.
- Édes fiacskám, de jó, hogy látlak. Én mosolyogva előkapom a hátam mögül a szál piros rózsát, és anyám már is elolvadt, mint a vaj a serpenyőben a bemaselhez. Tudom mi a kedvenced édes kicsikém, azt csinálunk neked ebédre - mondja belepirulva a rózsája pirosába. A mami innentől minden gyanúját félretéve, csak az elkészítésre koncentrál. Szeretné meghálálni (a közterületről lopott) szeretetem.
A raguhoz a zöldségeket megtisztította, felkarikázta, majd kevés olajon megdinsztelte. Hozzáadta a paradicsomkonzervet és kis vizet is öntött alá. Puhára párolta. Mikor jó puha lett, összeturmixolta, majd félretette. A darált húst az apróra vágott dinsztelt hagymán megpárolta. Amikor már puha volt, hozzáadta a zöldségeket, a paradicsompürét, a ketchupot és fűszerezte. Összeforralta, és már kész is volt a raguja.
A besamelhez a vajat felolvasztotta, majd kanalanként hozzáadta a lisztet és a tejet. Apámnak kiabált, hogy jöjjön kevergetni, aki folyamatosan kevergette, nehogy csomós legyen. (Kapott volna anyámtól, ha...) Állandó keverés mellett kis lángon addig főzte, amíg sűrű szósszá nem vált. Apám és az én ízlésem szerint fűszerezte egy kis szerecsendióval. Mi szeretjük (anyám nem, de ő nem számít.)
Egy tűzálló edényt kikent nekünk vajjal, majd első rétegként kikente a besamellel. A következő rétegként ráfektette a nem megfőzött lasagne tésztalapokat. Erre jött a bolognai ragu. Végül sajtot reszeltetett rá szegény apámmal, aki a velem való sörözést váltotta a sajtozásra. Mindezt megismételte három, négyszer. A felső tésztaréteget jól beborította a maradék besamel mártással. A vajdarabkákat a tetejére tette és megszórta az egészet reszelt sajttal. Az előmelegített sütőben száznyolcvan- kétszáz fokon, körülbelül negyvenöt percig sütötte, amíg a sajt ropogós nem lett a tetején. Majd forrón elénk rakta a kész lasagne-t.
A közös ebéd élménye, az asztalon a virág, és a körülötte illatozó söröskorsók, csodálatossá teszik az ilyen családi ebédet. Minden ff. gasztrobloggernek ajánlom a mami főztjét (és a papi ingyen sörét)!
Jó étvágyat hölgyeim és uraim!
A cikket írta: Simon
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tisztelt Gasztroblogger Simon!
Jó humorú írás. Jó étvágyat Önnek!
Bokor
Simon
Szasz mester!
Ettől éhségem lett. Megyek valahova enni. Mondjuk a kocsmába egy szenyót.
Csá, Ty
Az meg kaja nélkül ugye nem megy :-(
Simon
Szia Simon!
Honnan tudtad, hogy szeretem!? :-)
Még mindig az előzőn rágódok, te meg...? Újabb nehézségek elé állítasz.
Nekem elég volt először látni az anyám! És nem válogattam, mint te, jöhetett minden, ami van. De mindenből csak egy kevés. Nem voltam soha nagy étkű, csak ínyenc. Mindig kitett magáért és a kedvencem is köztük volt, mert tudta mi az. Mindenki kedvence.
Ma már csak emlékezem a régi szép időkre... Meg arra, amikor az anyósom várt bennünket finom vasárnapi ebéddel... Olyan húslevest főzetett, hogy utánozhatatlan volt. Még most is a számban érzem. De azon a napon ki kellett hagynom, mert a drága jó férjem unalmában, a buszra várakozást elütendően belevezette a lányomat a picinyke fehér bundájában és az általam kötött fehér nadrágjában a sárba... puszta szeretetből. Éhkoppon maradtunk azon a napon, nem úgy ő...
A lényeg. Szeretem azanyját!!!
Pussz,
Éva
Simon
Szia Simon!
Ismét kedvet kaptam a lasagnéhoz, pár éve készítettem utoljára. Köszönjük a receptet, na és a humort is. :)
Pussz,
Tündér
Ma is főzök ;-)
Simon
Jó humorú írás. Jó étvágyat Önnek!
Bokor
Ettől éhségem lett. Megyek valahova enni. Mondjuk a kocsmába egy szenyót.
Csá, Ty
Honnan tudtad, hogy szeretem!? :-)
Még mindig az előzőn rágódok, te meg...? Újabb nehézségek elé állítasz.
Nekem elég volt először látni az anyám! És nem válogattam, mint te, jöhetett minden, ami van. De mindenből csak egy kevés. Nem voltam soha nagy étkű, csak ínyenc. Mindig kitett magáért és a kedvencem is köztük volt, mert tudta mi az. Mindenki kedvence.
Ma már csak emlékezem a régi szép időkre... Meg arra, amikor az anyósom várt bennünket finom vasárnapi ebéddel... Olyan húslevest főzetett, hogy utánozhatatlan volt. Még most is a számban érzem. De azon a napon ki kellett hagynom, mert a drága jó férjem unalmában, a buszra várakozást elütendően belevezette a lányomat a picinyke fehér bundájában és az általam kötött fehér nadrágjában a sárba... puszta szeretetből. Éhkoppon maradtunk azon a napon, nem úgy ő...
A lényeg. Szeretem azanyját!!!
Pussz,
Éva
Ismét kedvet kaptam a lasagnéhoz, pár éve készítettem utoljára. Köszönjük a receptet, na és a humort is. :)
Pussz,
Tündér