Ff. gasztroblogger resztelt csirkemája
Látogatók száma: 642
Felhívom minden ff. gasztroblogger figyelmét, hogy van amikor nem kerülhetjük el a végzetünket. Néhanapján ránk is ránk gurul az ebédmeghívás sorskereke.
Éhes Simon resztelt csirkemájjal álmodik. Kedves gasztroblogger társak, szomorú napra ébredtem. A hálószobám ablakán bekukucskált az első pirkadattal felkelő napsugár, majd becsukta a szemét, és vissza is feküdt. Na nem ezért szomorodtam el. Csupán csak a jobb lábam sajnáltam meg. Történt ugyanis, hogy tévedésből a ballal keltem. Ezt meg ugye minden ff. blogger tudja, hogy rányomja az emberre a bélyeget. Gasztobloggereknél, a napi főzés forró bélyegét.
Tehát, mikor leért a földre a bal lábam, már akkor tudtam, hogy ma én fogom meghívni az eddig becserkészett áldozataimat ebédre.
A fejemben egy hosszú lista gördült elém. Ami eddig a vállamat nyomta teherként, az ezután a pénztárcámat terheli, gondoltam. Az ebéd hozzávalóinak beszerzése nem egy olcsó mulatság, hogy csökkentsem a károkat, egy kis költségvetésű ebéd képe állt össze a kobakomban.
A hozzávalók:
Pár jó szomszéd (de csak, hogy ne szakítsuk meg a simoni hagyományokat), és egy kis találékonyság. (Ugye, ha már a sors bélyege ránk is sütődött, azért még nem kell, hogy magunkra maradjunk az ebédfőzés káoszában...) Elsőnek a szomszédasszonytól kunyeráljunk 2-3 nagy fej hagymát. Mondjuk neki, hogy nem baj, ha többet ad, majd elrakjuk vacsorára a zsíros kenyér mellé, hátha megszán bennünket, és még megdob pár darab TV paprikával is, no meg egy kis zsírral. (Ff. bloggereknek megjegyzem, hogy ezt nem a TV-ből veszi ki a hölgy, hanem a spájzából.) Ha kapunk egy kis (fél)csípős paprikát is, azzal csak a barátaink kedvét vesszük majd el az evéstől. Rosszmájú bloggereknek írom, hogy ezzel az összetevővel elérhetjük, hogy kevesebb fogyjon a drágán beszerzett ételből.
Mivel a szomszédasszonyunk olyan kedves, 2 darab paradicsomot se fog sajnálni tőlünk. Amikor pedig megemlítjük neki, hogy mi magunk akarunk főzni, akkor élénk érdeklődésbe kezd, hogy mi lesz a gasztronómiai remekünk, hadd adjon még hozzá pár hozzávalót. Ezt szabadkozva, de fogadjuk el tőle! Beszerzett adalékok még a resztelt májunkhoz: 1 deciliter étolaj (egy kis maradékot kapunk, de nekünk ez is jó), 1 mokkáskanál őrölt bors (kis zacskóban picit többet ad, de hozzuk el rosszabb napokra), 1 teáskanál majoránna (itt se utasítsuk vissza a kedves tukmálást!). Az 1 teáskanál pirospaprikát, ami kellene az ebédünkhöz, egy másik szomszédunktól kérjük! Nekem ezt Józsi bácsi szokta prezentálni. Amikor megkérdezem tőle, hogy van-e még abból a saját nevelésű paprikából, amit ő maga őrölt, akkor már egyenesbe is kerültem. Jön a felmentő kérdés: mennyi kell Simonkám?
Hogy pofátlanok azért még se legyünk, a sót már csak-csak ne kuncsorogjunk egyik szomszédtól se! Az maradt hátra, régről, a sótlan házasságunkból.
A receptünkből hiányzik egy kis ételízesítő és 50 dekagramm csirkemáj. De ijedségre semmi ok, kéznél van a szembe szomszéd, és annak mélyhűtője. Egy ebédmeghívásért cserében, megkapjuk tőle az alapanyagokat.
Elkészítés:
A harmadik szomszédot hívjuk el segíteni, megfőzni a resztelt májunkat. Hivatkozzunk arra, hogy már vendégséget terveztünk, de közben változott a menü, és ehhez mi nem annyira értünk (semennyire). Minden harmadik szomszéd beeszi ezt a dumát, így a mienk is.
Ahogy a kedves embert beengedtük a konyhánkba, az serényen főzésbe is kezdett.
A hagymát négybe vágta, majd felszeletelte, azt az olajban egyből el is kezdte dinsztelni. Amikor félig, kb. 2-3 perc, megsült, hozzáadta a szeletelt paprikát. Sütötte 3-4 percig, majd beletette a lehéjazott, felszeletelt paradicsomot, és zsírjára sütötte. Ekkor hozzáadta a négybe vágott csirkemájat. Beletette a majoránnát, a borsot és folyamatosan kavargatta. 4-5 perc alatt készre sütötte. Hozzáadta Józsi bá' pirospaprikáját és az ételízesítőt, no meg a házasságunkból hátramaradt sót. Ezután 1-2 percig még sütötte. Főtt krumplival és savanyúsággal tálalta (ezek nem tudom honnan kerültek az asztalra, talán otthonról varázsolta nekünk).
Amikor minden elkészült, nézzünk az óránkra. Ha túl sok van még délig, akkor feltétlen beszélgessünk a kedves szembe szomszédunkkal egy csipetnyit. Lesve az időt, pár perccel szombat dél után, gondosan hívogassuk fel azokat a barátainkat, akik eddigi ebédkalandozásaink áldozatává váltak!
Nyugodjunk meg!
Ha szerencsénk van, akkor már senki nem fog ráérni. Így mi a sors kerekének, meg a tőle kapott ebédbélyegünknek is eleget tettünk.
Ezt követve meg már nyugodtan elfogyaszthatjuk a kedves szomszédunkkal a megérdemelt szombat déli ebédünket.
Megjegyzés: Minden felhívottnak többször mondjuk el, hogy mi nagyon szívesen látnánk őt, de ha nem tud eljönni se baj, majd legközelebb mi megyünk hozzá... de csakhogy a barátság nehogy csorbát szenvedjen...
Jó étvágyat hölgyeim és uraim!
A cikket írta: Simon
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szime
maresz
Ez is bejött! Sütni nem tudsz véletlenül? Esetleg süttetni? Na, nem a hasadat! :)))
Pussz,
Tündér
A sok munkáért jár a pont, és az ebéd is ;-)
Üdv,
Pí.
Hát humorod, az van! Jól áll neked a hülyeség! Egy kérdés merül fel bennem mindössze. Hol élsz te, ahol ilyen szomszédok léteznek? Én ugyanis olyan környéken lakom, ahol sok a nyugdíjas, és a házas ember, vagy akkor nem egyedülálló. Meg sem merném kísérelni, hogy nős embertől kunyeráljak. Ha mégis rávisz a kényszer, jobb híján? Hát ígérni azt én is tudok, fűt, fát, virágot... "Majd meghálálom!"... Hajjaj, ez idáig még bejött... Igaz, hogy nem erőltette meg magát utóbb, mert nem volt otthon az asszonya, aki jól rápirított volna, hogyan lehet egyáltalán ilyen krumplit adni? Hát én is így gondoltam. Nem is ennék a főztjéből!!!
De a tiédet egyszer megkóstolnám, mert nagyon jól tudod tálalni! :-)
Pussz,
Éva