Gasztro-interjú
Látogatók száma: 48
Beszélgetés Csabával, aki nem igazi chef, de igazi ínyenc és igazi férfi. Nem feltétlen ebben a sorrendben... és nem utolsó sorban kiválóan főz.
Interjú Csabával, aki nem igazi chef, de igazi ínyenc és igazi férfi. Nem feltétlen ebben a sorrendben... és nem utolsó sorban kiválóan főz.
- Csaba, mióta főzöl? Úgy értem, mikor kezdted?
- Aktívan 19 éves korom óta. 12 éve..., egyetem, albérlet... Szeretem a hasam, és magad uram, ha szolgád nincsen... Na meg persze a kísérletezés..
- Mivel kezdted a főzést?
- Pörkölt, bolognai - válaszolja a múltba tekintve.
- Hogy sikerült?
- Volt egy barátom, aki átjött enni, majd másnap megkérdezte, hogy maradt-e még, mert átjönne megint...
- Ez biztos nagy sikerélmény volt - mondom.
- Igen, nagyon büszke voltam.
- Okozott bármi nehézséget?
- Nem. Mivel nem kényszer volt, ezért nem voltak negatívumok.
- Vannak "különleges" ételek, mit az emberek egy része semmi esetre sem enne meg, például a vese-velő pörkölt.
- Pedig az de finom! - mondja Csaba, és látom rajta, hogy szinte már érzi is az ízét a szájában. - Bizonyám!!!! Mennyei hurik keblére, az maga a paradicsom...
- Pörköltösen! Tudod milyen fantasztikusan meg tudom főzni? Minden ujjamat megcsókolnád utána - viccelek vele.
- Is...azt is...
- Zavarba hozol... - mondom, majd menekülésképpen hozzáteszem: - Közben lecsós májat főzök. Gyorsan ránézek... jó az illata!
- Érzem...
- Azt gondolom.
- Tudod mit tegyél bele egy kicsinyt? Mustárat...mokkásnyit. Hmmm - adja máris a tippet.
- Az most nincs itthon. De majd legközelebb!
- Pedig attól lesz benne sok pikán - sajnálkozik.- Akkor egy mokkásnyi cukrot - kétkedve fogadom az ötletet.
- Tegnap kaptam egy új wookot, azt tesztelem - dicsekszem.
- Abban nyomod a májt???
- Aha. Sok mindent ebben főzök.
- Én inkább kislábosban nyomnám. Azt tök nehez elmosni...
- Dehogy, nem annyira - tiltakozom azonnal.
- Nekem is van... Rohadt nehéz... Kb 7 kiló. Egy öntöttvas szörnyeteg...
- Ez szerintem egy eccerűbb változat.
- Bár állítólag egy vagyon volt...
- Olyat láttam valakinél, abban én se főznék.
- Én olyasmit főznék benne, amit nagy hőmérsékleten kell pirítani... Elvileg arra lett kitalálva - mondja a tapasztaltak nyugalmával.
- Az igaz, de az enyém univerzálisnak lett kinevezve. Nincs túl sok jó edényem.
- Szóval fazékként használod...
- Talán éppen csak tésztát nem főzök benne.
- Azért kienném belőle a májadat...
- Szerintem is - nevetek rá.
- Szürcs-szürcs - csibészkedik vigyorogva.
- Vigyázz! Forró!
- Van aki forrón szereti...
- Én... is
- Forrón-erősen? - kérdi.
- Igggen!
- Helyes... - bólogat hozzá buzgón. - Nem is meséltem még, csak a fórumon kiabáltam körbe, hogy milyen király kacsacicit sütöttem tegnap este...
- Olvastam. Cicifüggő vagy?
- Miért? Ki nem? - néz rám meglepődve - Szerencsére mikor kezdtem, még az üveg elején jártam, így tényleg jó lett.. Legyen hozzá majoranna, és akkor nagy gond nincs...
- Igen, az elveszi a mellékízét - helyeslek.
- Kiteszteltem egy egyszerűt de nagyszerűt... Az pedig a fűszermozsárba tört majoranna, egészbors és borókabogyó... Eztet dörzsöltem be a cicihájba vésett vágásokba... Szeletsütő, kevés fehérbor alája, egy óra 20 perc, fedő levesz, rápirít, oszt csókolom...
- Fotó? - érdeklődöm buzgón.
- Cicvarek, ritkán szoktam fényképezni a kajáimat... Én inkább megeszem őket... - mosolyog rám elnézően.
- Legközelebb csinálj fotót és akkor összeállítom neked.
- Oké.
-: Beteszlek a blogba - ajánlom fel.
- Ismert ember leszek? - lepődik meg őszintén.
- Az, igen. Nincs egy kevés maradék még?
- Két cickó volt, sajna nincs maradék...
- De kár - sajnálkozom. - Nekem most csak csirke és nyúl van, az nem elég változatos.
- Majd egyszer leírom a rozmaringos zöldségágyon sült pecsenyekacsacomb sörös-worchesteres öntettel receptemet, oszt nézel majd...
- Mikor? - kérdem.
- Az a legnagyobb alkotásom... Na jó, egyszer már leírtam, elő kell kotorni... Az olyan, hogy még én sem tudom ugyanúgy felidézni...
- Fotó? - nyaggatom.
- Pffff mindig ezzel gyilkolsz, asszony! Lehet, hogy van...
- De jó lenne,,, ember!
- Az asszonyom szokott lelkendezni az ilyen nagyszabású alkotásoknál, ő szokik fényképelni.
- Sürgősen keresd elő!
- Ugyanezt csinálta, amikor egy tök egyszerű fehérboros, tejszínes garnélát főztem... már rég ettem volna, ez meg még azzal volt elfoglalva, hogy honnan van megvilágítva, meg beég, meg álljak mögé... Én meg majd éhen haltam...
- Tök egyszerű, igen... - hagyom jóvá.
- Ugyanez volt az áfonyás-narancsos egyben sütött karajjal... bakker, éhes lettem...
Egy kis idő múlva, mikor a lecsóm elkészült...
- A lecsó finom volt.
- Cukorral? - érdeklődik Csaba.
- Igen, és nem volt édes a cukortól - válaszolok meglepődve.
- Nekem azt mondta a körösztanyám, aki egyébként a legzsírabb szakács volt a föld kerekén, hogy minden sós ételbe kell egy mokkás cukor, mivel nagyon szépen kiemeli a sós ízt, de úgy, hogy nem lesz édes, és a sós sem tűnik sósabbnak. Én a pörköltbe is teszek egy mokkást.
- Egyszer véletlenül és is tettem, só helyett és észre se vették. De én minden édesbe is teszek egy csipet cukrot.
- A cukor olyan a sós ételnek, mint szép szemnek a kontúrceruza... - mondja merengve, majd hirtelen rám néz: - Édesbe cukrot? Na ne vadíts...
- Milyen költői vagy... Édesbe sót, na.
- Azt is kell, ugyanazért... Mindennek a valódi mivoltát az ő ellentéte tölti meg tényleges tartalommal - mondja bölcselkedve.
- Igen. Nem érdekes, hogy mennyire kiegészítik egymást az ellentétek? Pont mint az embereknél - állapítom meg.
- Az ellentétek meghatározzák egymást.
- Ó, olyan okos vagy - ámulok.
- Csak bölcs... - válaszolja álszerénység nélkül.
- Tapasztalt. Ez az ellentétes dolog nagyon jó
- Hát persze. Egy fehér virágnak akkor van igazán alakja és színe, ha fekete háttér elé teszed... A fénynek nem lenne értelme sötét nélkül. Nem is létezne a fény. Aminek nincs ellentéte, annak neve sincs. Mondaná bárki, hogy egészség, ha nem létezne betegség?
- Meg vannak a színeknél kiegészítő színek. Most nem jut a pontos neve eszembe, valamikomplementer szín vagy ilyesmi.
- Komplementer=azon kívül. Biztos lehetsz benne, ez egy matematikai kifejezés halmazelméletben...
- Le vagyok nyűgözve... - ámulok újra... - de most rohannom kell tovább... Köszönöm a beszélgetést!
- Szívesen Lucám, majd legközelebb folytatjuk.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Valóban jól főzhet. Én imádok főzni. Igaz nincs olyan étel, ami megmaradna. A konyha ördöge tudok lenni. Ha nincs kaja szétnézek és a meglévők felhasználásával összedobok valami extra fínomat és jót. Akármiből nem akármit. csak szeretek főzni és sok fűszert is használok sokat főzök. Vannak sajátos receptjeim is.Van amelyik már Ausztráliában hódít. Ismerősök itt voltak megcsináltam elkérték a receptet és beszerzik a hozzávalókat és készítik, mert finom, kiadó és jó.
Én is hasonlóképpen vagyok a főzéssel, mint te. :)
Szeretem, ha egy férfi tud és szeret főzni.Én imádok, mindég keresem az új dolgokat, meg persze variálok is. Ha megkérdezik mi az amit főztem, mindegy mi a recept neve, a családom azt mondja magdikást. Tetszett a cikked. Üdv Magdi
Örülök, hogy tetszett! :)
én először habkarikával kísérleteztem, voltam vagy tíz éves. szép kis barna karikák kerültek elő a sütőből.
Te bátrabb voltál! :)
Szeretem az új ízeket is kipróbálni. :)
Linzert még nem csináltam .
De majd fogok. :)
Azt mondják, amelyik férfi a konyhában ínyenc, az máshol is... ;-)
Örülök, hogy tetszett! :)
:)
Igen??????
:)
Valamint az étvágy mértékét is összekötik valami "mással" is. :))))
Én is imádok főzni.
Szeretem az új ízeket is kipróbálni. :)
Linzert még nem csináltam .
De majd fogok. :)