Heuréka!!!

Látogatók száma: 221

Mindenhez kell ihlet. Nem lehet csak úgy elhatározásból alkotni. Egy festő vagy egy író nem tud tökéleteset alkotni csak azért, mert szorítja a határidő, vagy kell némi konyhapénz. Én pontosan így vagyok a főzéssel.

Nem szeretek főzni. Én abszolút sütés- és édességpárti vagyok, ami rendesen meg is látszik rajtam. Egy csudafinom torta vagy egy gyönyörűre kelt mosolygós kalács már maga a művészet, míg a főzés szükséges.

Baromi fárasztó napom volt, és Drágaférj megkérdezi azonnal, ahogy hazaérek, hogy mi lesz a vacsora.
A "hogy vagy Drága?" rész csak formalitás, az éhség leküzdésének az ösztöne ma is győzött.
Egy finom tejeskávé mellett olvasgatni kezdtem a szakácskönyvgyűjteményem, mely darabszámra majdnem eléri a 100-at. Mivel szinte üres a hűtő, így kevés esélyt láttam arra, hogy fésűs kagylót főzzek rokfortos mártással. vagy valami hasonlót. Imádom a gourman dolgokat, de az alapanyaghiányon túl enyhe túlzásnak tűnt egy "lájtos" szerda estére.

A legjobb módszer, ha beállok a kamra közepére és körbenézek, miközben tárva nyitva a hűtő ajtaja. Valami ilyesmit érezhetett Newton az almás sztoriban...
Hirtelen megvilágosodás!

A következő lett az eredménye:
Csirkehússal és babbal töltött canelloni

Hozzávaló:
néhány cső canelloni (cső alakú olasz száraztészta)
maradék csirkesült
konzerv vörösbab
sűrített paradicsom
tejszín
sajt.

Kivajaztam egy sütőtálat. A húst apróra vagdostam, hozzáadtam a vörösbabot meg a paradicsompürét. Enyhe ízesítés, majd beletömködtem a csövekbe.
Bepakoltam mindet a tálba és nyakonzúdítottam egy nagy adag tejszínnel.
Sajt. Nagyon sok sajt kell rá. Miért? Mert én így szeretem.
..és ennyi.
Meg kell sütni és megenni.
Többet agyaltam az egészen, mint amennyi időbe telt az elkészítése.

A heuréka módszer piciny hibája csak az, hogy ritkán főzök meg egy így születő kaját kétszer.