Határbéli regék
Látogatók száma: 58
Van egy hely, amiről mindannyian tudunk. Nem tudjuk hol van, de kicsit mindannyian viszolygunk tőle. Egyszer mind oda kerülünk. Vannak olyanok, akik a határvonalon élnek. Élet és halál között...és emlékekkel térnek vissza onnan.
1.
Néha eszembe jutsz, de furcsa, csak mélyen idebenn tudok beszélni hozzád. Valójában azt sem tudom, létezel –e, vagy csupán álom vagy. Lehet, hogy tényleg találkoztunk, ott a tűzkör közepén, ahol én megmerevedett arccal üvöltöttem. Féltem akkor és ott. Nagyon féltem. Magukkal akartak rántani, azok a fura elmeszesedett rothadó alakok. Meg akartak ölni!! Néztek rám az éhségtől kitárt fekete szájukkal. A könnyeim sós ízét éreztem a számon, és nem tudtam képes vagyok-e kiáltani a neved: - Ashe! Hol vagy Ashe? Engem védett ugyan a tűz, de féltem elégek. Valahol mélyen éreztem jönnöd kellett.
És ott voltál. Kusza szőke hajad borzolta, a tűz, és lebegett fekete ragyogó kabátod, és néztél azzal a szigorú szemeddel. Egy szót sem szóltál, csak befaroltál mellém a fekete motoron, mégis tudtam, hogy értem jöttél. Átlendítettem lábam, a derekad mögött, és belekaroltam hajlított karjaidba. Láttam, ahogy nézed vajon biztonságban vagyok-e. Felém fordult finoman állad, amin ott ült pajkosan a levakarhatatlan gúnyos vigyor, és ugrottunk, át a lángokon, és talán azok a furcsa rémisztő alakok megrémültek volna. Azt hiszem igen, halálra rémültek, már ha lehet ilyet elhunytakra mondani. Szerettem volna ott maradni veled, mintha csak hozzám tartoztál volna. Pedig akkor találkoztunk először…
A cikket írta: Marius Crowen
Hozzászólások
időrendi sorrend