Időmúlás

Látogatók száma: 48

Havazás, Óraátállítás, Szerelmes, Temperamentum, Türelem,

Az óraátállítás óta képtelen végig aludni az éjszakát. Rendszerint éjjel kettő körül felébred, elkapcsolja az éjjeli lámpát, kezébe veszi a rég olvasni kezdett könyvét, amit pár oldal után letesz, bekapcsolja a televíziót, hosszan tanulmányozza a nyolcvan csatorna műsor kínálatát, ami eléggé változatos, mégsem talál közöttük az érdeklődésére számot tartó programot.
Kiveti magából az ágy. Felkel, fázósan összehúzza magán a sebtében felvett köntösét, mert a panelben mindig fázik, majd kimegy a nappaliba, bekapcsolja a retró zenét sugárzó adót. Ügyel arra, hogy halkan szóljon a zene, nehogy a szomszéd szóvá tegye az éjszakai mulatozását. Odamegy az ablakhoz, elhúzza a függönyt, hogy innen a hatodik emelet magasságából szemügyre vehesse a két tízemeletes panelépület közötti területet, a parkot, a játszóteret és a széles utakat, melyeken ezen órában senki sem koptatja a cipőtalpát, ezért béke és csend van a telepen.
Nagy pelyhekben sűrűn hull a hó. Gyermekkora óta szereti a havazást, amely annak idején a tél természetes velejárójának számított, nem pedig kivételes eseménynek, mint az utóbbi években. Vidéken nevelkedett, a nagyszüleivel közös portán, ahol a testvéreivel együtt szánkóztak, kimentek a befagyott tóra fakutyázni, és titokban a nagyapjukkal együtt sinkópályát csináltak a ház mögötti keskeny telekrészen, hogy ne lássa az asszonynép, ha siklás közben nagyokat esnek.
December elején elkezdődtek a hízóvágások. Hajnalonként zsírtól csillogó sertésvér festette pirosra az udvarok havát és három-négy naponta kapták a kóstolókat, hurkát, kolbászt, tepertőt, amit aztán ők is viszonoztak, amikor a karácsonyi ünnepek közeledtével náluk is leszúrták a két és fél mázsa körüli disznót.
Hatvan év múltán is zokon veszi, hogy nagyanyja nem engedte oda a nagy eseményhez, bezzeg a bátyjai foghatták a disznó farkát A perzseléshez kilopakodott, akkor nem figyeltek rá, mert itták a pálinkát az emberek, egyedül a hentes sertepertélt a fatüzelésű pörzsölővel a kezében az oldalára fektetett jószág körül.
Szól a zene, a hatvanas, hetvenes évek zenéje. Készít magának egy nescafét, elhelyezkedik a szófán és kéjes gyönyörrel kortyolgatja a forró nedűt.
Nagyanyja pótkávéból főzte a feketét, amiből a gyerekeknek járó findzsányi forralt tejhez is tett egy evőkanálnyival, éppen csak annyit, hogy elvegye a fehér színét.
Temperamentumos, határozott asszony volt a nagyanyja, akinél már tizenkét évesen is magasabb lett, mégis ő volt a nagy család motorja, egyben irányítója és vitás ügyekben ellentmondást nem tűrő szigorú bírója, aki kiterjesztette hatalmát a fiatal, tapasztalatlan vejére is. Úgy emlékszik, hogy édesapja sem mert nyíltan ellenszegülni anyósa akaratának, inkább mellékutakon járva elérte mindazt, amit csak akart.
Valósággal szerelmes volt a három fia után született egy szem kislányába, és ő belemártózott ebbe a féktelen rajongásba, élvezte kivételes helyzetét. Szótárából azóta is hiányzik a türelem, mert mindent megakapott édesapjától, lakást, kocsit, taníttatást, mi több, kritika nélküli éteri magasságokban szárnyaló rajongását. Észre sem vette, hogy öntudatlanul is lekötötte édesapja teljes figyelmét, így bátyjai beérni kényszerültek édesanyjuk földhöz ragadt, gyakorlati gondoskodásával, a fekete-fehér alapon nyugvó egyszerű életszemléletével. Mindhárman tisztességben megőszült, megbecsült családapák, nagyapák lettek, akik valósággal lubickolnak gyerekeik és unokáik szeretetében, ennek ellenére visszafogott, szemérmes boldogsággal emlegetik utódaik kiválóságait, mintha ahhoz nekik semmi közük sem lenne.
Megkeseredik szájában az utolsó korty kávé, alig tudja lenyelni. Irigyli a testvéreit, pedig mennyivel különb náluk, amit igazán beláthatnának, hiszen szüleik távoztával ők maradtak egymásnak, a négy testvér.
Miért nem szívelik a testvérei?
Csak azt tette, amit elvártak tőle! Egyetemet végzett, utána a fővárosban maradt, lépésről lépesre építette a karrierjét, nyelveket tanult, utazgatott a világban, széles társadalmi kapcsolatrendszert szövögetett, melynek eredményeként bőrén érezhette a változások első fuvallatát. Megtehette, hogy különösebb megerőltetés nélkül unokaöccsei és unokahúgai életét igény szerint egyengesse, a gondtalanul élő, kiegyensúlyozott nagynéni képét sugározva, miközben ebből egy dolog hiányzott, ma már tudja, hogy a legfontosabb, a szerető és megértő társ. A férfiakból azt a kritika nélküli éteri magasságokban szárnyaló rajongást hiányolta, amit az édesapjától megkapott, akinek a halála rádöbbentette, hogy évtizedekig tévúton járt, értelmetlen illúziókat táplált, mert amit tőle kapott, azt senki mástól soha többé nem kaphatja meg.
Hetven felé közeledvén kiütötte a valóság horga. Más cipőben jár a szeretet, és másban a szerelem, ahogyan ballábas cipőt sem húzunk a jobb lábunkra.
Megvirradt. Eljött a reggeli ideje. Kiballag a konyhába, teát főz és elkészíti a szendvicsét, vajas bagettet sonkával, sajttal, paradicsommal, olíva bogyóval, tányérra teszi a szalvétával együtt, és nekiül elkölteni a szokásos reggelijét.
A második falat kifordul a szájából.
Mennyivel jobban ízlene a zsíroskenyér, vöröshagyma karikákkal, amit gyerekkorában a hóban futkározva eszegettek, miközben a jószágokat etető nagyapjukat kísérgették egyik óltól a másikig, és igyekeztek nem figyelni nagyanyjuk emiatti méltatlankodó kiabálását.

A cikket írta: Yolla

támogatóink