Már semmit sem lehet?...
Látogatók száma: 66
Ezt már nem bírtam tovább és ...
Erre szokták mondani - Te nem ihatsz többet! De hiszen én nem is ittam. A félelmeimet láttam megvalósulni.
Most képzeld el, hogy tele van a kád, valami megakadályozta, hogy lefolyjon a víz, és eldugult, a víz ömlik kifelé. Mindenféle tapéta darabok úszkálnak benne. Valószínű az volt a fő gond. De ki tette bele? Na mindegy. Nekem nem szabad kitennem a lábam egy napra se, mert rögtön meg van a baj. Szól a zene, de honnan hallom? Hát a víz alól. Áram alatt. Ez tiszta őrület. Miközben kihalásztam. Szerencsére megúsztam. Elég nagy pancsot csináltam, mire úgy ahogy sikerült a lefolyót szabaddá tennem.
Éppen itatom fel a vizet a padlóról, amikor kopognak az ajtón. Hát a szomszédasszonyom valami képtelen dologgal állított be, hogy egy éjszakát, ha kint töltenek a téren, papírdobozokból összetákolt alkalmatosságokban, akkor nyernek valamit. Ez nem vicc, minden csekk tíz százalékkal fog kevesebbe kerülni.
- Akkor se szánom rá magam, hogy én is az éjszakát kint töltsem - feleltem, de amerre nézek, látom ám, hogy épülnek a dobozházak. Kisebbek, nagyobbak. Szinte már tele van velük a tér és körülöttük kicsik és nagyon nyüzsögnek. Építik a házaikat. Nem őrültem meg, de hát a többiek? A szomszédasszonyom látva nálam a csatateret visszakozik.
- Jó, akkor én nem is zavarlak tovább, majd lassan kihátrál, látva, hogy majd szétdurran a fejem, el is felejtette, amiért jött.
Folytatva az abbahagyott munkám, ami sehogy sem akart szárazabb lenni, még mindig tapicskolva a vízben megszólal a mobilom.
Egy férfi hangot hallottam. Egy komoly, inkább szomorú hangot, miközben mondja hátra kiabálok, mert nem hallok egy szót sem
- Halkítsa már le valaki azt a qurva tévét! - Na végre!... megkérdezem
- Mi a gondja, kedves uram?
- Emlékszik szeptember 13-ára, arra a cikkre? - kérdezi szomorú hangon. Miért írta oda azt?
- Mi volt szeptember 13-án? - Nem emlékszem. - Mit írtam én oda?... ekkor a vonal megszakadt.
Mi jöhet még?!... de tényleg nem tudom mi volt akkor és mit írhattam. Nyilván valami hsz-t, ami nem tetszhetett. Most még azt is megnézhetem!?
Közben kint a téren nem csak a házikók épülnek szorgalmas kezek által papírdobozokból, hanem kisebb nagyobb halmokat is látok körülöttük. Valamelyiket közülük meggyújtották. Egy érzés azt súgta, menjek oda. Mit égetnek ott?... Kirohanok, közelebb megyek és a halmok között, amiket még nem ért el a láng felfedezem a ruháim egy-két darabját. Szűzanyám... hát ezek hogy kerültek ide? Gyorsan kikapkodom a halmok közül az ismert, fontos ruháimat. Megmentettem!... Látják, hogy mit serénykedek, közelebb jönnek.
- De hiszen azt mondta elvihetjük a tábortűzhöz!
- Mit vihetnek el, és ki mondta? - kérdezem megrökönyödve.
- Hát az a nagylány.
Ebben a pillanatban már mindent megértettem... Ha még egy napot maradok távol, talán már semmit sem találok itthon, mert vagy elégett volna, vagy elvitte volna a víz.
Akkor ébredtem fel, amikor egy szál semmi fölött egy fürdőköpenybe, papuccsal a lábamon taposva a havat, a rögtönzött eszkimó sátrak és emberek között igyekeztem minél előbb melegebb helyre kerülni, a kíváncsi tekintetek elől szinte menekülve.
Ahogy felébredtem és tudatosult bennem, hogy csak álom volt az egész, próbáltam összerakni a gondolataimat. Mit is néztem a tévében mielőtt elaludtam?
- Tudom már! - ocsúdtam fel végre a kábultságból. Vulkán kitöréseket. Szörnyű volt, ahogy ömlik a láva és beteríti a kis falvakat. Az emberek rohantak, menekültek a sárlavina elől. Evakuálták őket és még el tudtak menekülni. A házaikat elemésztette a tűz. Mutattak egy kikötőt, amit nagy erőkkel csak úgy tudtak megmenteni az egyre közelgő lávafolyamtól az emberek, mindegyik kezében locsolótömlő, hogy az ezer fokra is felhevült folyamot száz fokra sikerült lehűteniük. Így megmaradt az egyetlen megélhetési forrásuk.
Nem nézhetek többet tévét?!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Olvastam, tetszett. Nekem a Vezércikkek-ben lesz három novellám. Persze meglehet, hogy írok néhány más cikket is (ha tudok időt szakítani).
Puszi,Jutka
Várom a novelláid. Tanulok belőlük!
Puszi,
Éva
Puszi,Jutka
Jó! Akkor értsd fordítva! :D
Kedves István!
Szinte gondoltam, hogy az első mondatnál alig jutsz tovább. Drága idődből csak ennyi jutott? Hát képzeld nem ittam előtte. Csak utána, mert nagyon rosszat álmodtam. :-)
Pussz,
Éva
Szia Évi!
Szerintem ne igyál annyit, mint amikor ezt írtad, mert ilyen rossz álmaid lesznek!
Pussza. István :D
Szinte gondoltam, hogy az első mondatnál alig jutsz tovább. Drága idődből csak ennyi jutott? Hát képzeld nem ittam előtte. Csak utána, mert nagyon rosszat álmodtam. :-)
Pussz,
Éva
Szerintem ne igyál annyit, mint amikor ezt írtad, mert ilyen rossz álmaid lesznek!
Pussza. István :D