Örök vadászmezők
Látogatók száma: 52
A történetet azért osztom meg többekkel, mert nem is sejtjük, hogy naponta milyen veszélyeknek vagyunk kitéve. Anélkül, hogy tudnánk belesétálunk egy csapdába, ahonnan csak nagy-nagy küzdelmek árán szabadulhatunk, vagy behúzzuk fülünket-farkunkat, hátha..
Sokáig nem jött álom a szememre az este, pedig jócskán kihúzott a szabadban eltöltött friss levegő, ezért időben lefeküdtem. Rémálmok gyötörtek, aminek fizikai megnyilvánulásai is voltak. Hidegrázás, borzongás. A gondolatok nem hagytak nyugton. Nagyon kellemetlen volt.
Igazi tavaszi napnak néztünk elébe, amikor elindultunk itthonról a kis kertünkbe és nem meglepő, de váratlanul ért a felismerés, ilyenkor kora tavasszal főként, hogy mégsem az az ózondús, friss levegő vár, amire számítottunk, amiről hosszú téli estéken álmodoztunk.
Hogy hogy nem, a szomszédomnak nem ez volt az első gondolata, amikor hajnalok hajnalán felébredt, hiszen helyben van és naponta szívhatta be magába a hamisítatlan harmat friss, jó levegőt, ami korlátlan állhatott a rendelkezésére, már ha az életvitele ezt alkalmanként megengedte. Az, hogy pont erre az egy napra elégelte meg a várakozást, vagy időzítette az égetést oly módon - gondolván, ugyan kinek is juthat eszébe ezen a kora tavaszi verőfényes napon kisétálni a kertjébe, más híján... hát nem érhetett fülig a szája, amikor megpillantott bennünket, a messziről jött két vándort. Rég találkoztunk.
Mint, ahogy bennünket is mellbe vágott a füstfelhő, amint a közelébe kerültünk. Megtorpantunk. Visszahőköltünk. Amikor láttam, hogy ezt biza egy kazal összehordott égetni való tudja csak okozni, nem a határ ég, nem is az én kis házam, csak a füstjétől nem látni szinte a bejáratot.
Én bizony egy tapodtat sem megyek tovább! - gondoltam, amíg ez az átláthatatlan füstfelhő gomolyog köhögésre ingerelve. Édes kevés volt és időbe tellett, amíg ezt belátva képtelen ötletét palástolni igyekezett sűrű bocsánatkérések közepette. Oltani kezdte a tüzet, amit én is nehezen tettem volna meg, ha rólam van szó. Persze más időben „holtidőben” amikor senkit sem zavarhatott, ugyanezt tettem volna én is. Égetek.
Egy biztos. Nem így képzeltem el a vele való találkozást ennyi idő után, és a negyedik napot kint a kertben, de hát fiatalság, bolondság és mint mondta ismételt sűrű elnézés kérések közepette, ez az egy nap sikerült csak szabadságot kivennie, miközben igyekezett a tüzet eloltani még nagyobb füstfelhőt produkálva.
Amíg nem gyérült a füst, beszélgetéssel múlattuk a drága időt a kerítésén keresztül. Évek óta nem láttam a „fiút” és az sem tűnt akkor fel, hogy a kutyája nincs szabadon, nem bóklászik a lábam körül, mint szokott, mert ha gazdájával nem is, de vele gyakrabban találkoztunk kintlétünkkor, az elmúlt években. Semmi bajom nem volt amúgy vele, azon kívül, hogy rendkívüli módon szeretetre éhes. Ezért sem volt szívem elzavarni. Nem került szóba ekkor még és amint tehettem, folytattam utam a kertbe.
Nem tellett bele sok idő és a szomszédom még mindig úgy érezte, hogy tennie kell egy békítő gesztust felénk, holott én cseppet sem haragudtam rá, de ha már ott volt, abbahagytam a folyondár metszését és szakítottam rá is időt.
Beszélgetésünk közben került szóba a kutyája. Hiányoltam - megjegyezve bár - nem mindenki tolerálja, ha szabadon futkározik, mert igen kifejező tud lenni és tőlem várja a megoldást, holott nekem vajmi kevés közöm van hozzá, főleg, hogy elzavarjam. Különben sem hallgat rám. Csak úgy mellékesen jegyeztem meg. A következő pillanatban - látva az ábrázatát - meg is bántam. Rossz érzések kerítettek hatalmukba, hogy nem látom se őt, se a „barátját” azt a fekete bozontos „ördögöt”, akitől amúgy mindig tartottam és csak messziről engedtem a közelembe.
- Mi a neve a kutyádnak? - kérdeztem, mert mi „Gombócnak” szólítottuk, ez illett rá, mert olyan jól táplált.
- Nyafi - felelte és most nagyon erősen meg van kötve..
- Ó, a szegény, most akkor hogyan tud haverkodni, csavarogni azzal a bozontossal? - kérdeztem gyanútlanul.
- Vele már bajosan. - felelte, mert képzeld el, mi történt! Elkezdte a mondókáját, miközben nekem egyre rosszabb érzéseim voltak. Bár ne érdeklődtem volna! - gondoltam,
mert, amit hallottam, megborzongtam. Azért én nem haragudtam annyira arra a kutyára, nem volt az olyan csúf, mint mondtam, csak szokatlan fizimiskával áldotta meg a természet. Nem úgy, mint az ő kutyáját, aki drótszőri foxi.
A hideg ráz még most is, amikor írok róla, mert ezt jobb lenne elfelejteni, hallgatni is róla, de hogyan is lehetne, hiszen ez az általam eddig nem igazán kedvelt, magamban a „fekete ördögnek” titulált kutya, a nevét sem tudtam, élet-halál harcát vívta egy hideg, téli napon és az erőfölényben lévő - hiszen ketten voltak ellene - pitbullokkal szemben esélye sem lehetett.
Hogyan szabadulhattak ki azok a jól tartott kutyák? Nem is értem. Az más kérdés. Az viszont tény, hogy a szomszédaim (tulajdonosok) nem voltak odahaza, amikor a dolog történt. Hazaérkezve a furgonnal - még szerencse, hogy anya és lánya nem szálltak ki az autóból - csak ő - meséli tovább a szomszédom, mert szembe találta magát ezzel a két „fenevaddal”. A pitbullok, egy szuka, egy kan, akik megjuhászodva, mintha csak a gazdájuk érkezett volna haza, nyilván éhesek voltak, a farkukat csóválták békítőleg, de egy tapodtat sem mozdultak odébb, őrizték a fáskamra bejáratát.
- Az én kutyám az óljában lapított. Első utam a fáskamrába vezetett volna, hiszen mínuszok röpködtek akkor, eddigre lehűtötték a lakást. Így szoktam - meséli, amíg be nem gyújtok, addig a családom a kocsiban marad.
Nem akarom a kedélyeket tovább borzolni, csak úgy írom le, ahogy elmesélte. Ez a két „fenevad” ezt a fekete ördögöt szó szerint kivégezte, vérfürdőt rendezve szinte az egész udvarban.
- Amerre csak néztem - mesélte, mindenütt vér. Nem voltak támadóak, amúgy tudtam velük bánni, hiszen dolgoztam korábban kutyák között. Semmi simi.. de a látvány szinte sokkolt, amikor megláttam a kivérzett kutyát a fáskamrában. Azonnal hívtam a gyepmestert és a rendőrséget, akik a helyszínre érve befogták a két fenevadat, de még akkor is, mintha sétálni vinnék őket, aránylag nyugodtan tűrték mindezt. Eközben a kutyám elő sem jött az óljából - no persze melyik kutya merte volna bedugni az orrát? Őt ezért nem támadták meg - mesélte és azóta erősen megkötöm.
A fekete ördög szomorú élete vége volt ez. Rengeteg kérdést maga után hagyva már az örök vadászmezőkön futkároz csak Gombóccal.
Vegyes érzésekkel indulva hazafelé, nem is értettem, amikor megláttam egy szép ház kerítésén belül két „boci szemű” pitbullt, akik szépek, jól tápláltak, erősek, még csak meg sem ugattak. Ezek ismernek engem? - rémlett fel bennem hirtelen a gyanú. Csak nem ők voltak a támadók? Erre a kérdésre azonban a választ már soha nem fogom megtudni.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Mikor mentél hazafelé, nem láttad az udvarban a kutyákat??. Valószínü, hogy ők lehetettek, mert a környéken nincs más olyan kutya. Holnap megnézem
Akár gyerekkel és és felmőttel is csinálhatnák, ezt nem lehet védekezni.
Nem csoda , hogy az ember nem szeret arra járni, főlef egyedlül
kati
Szia Éva!
Mikor mentél hazafelé, nem láttad az udvarban a kutyákat??. Valószínü, hogy ők lehetettek, mert a környéken nincs más olyan kutya. Holnap megnézem
Akár gyerekkel és és felmőttel is csinálhatnák, ezt nem lehet védekezni.
Nem csoda , hogy az ember nem szeret arra járni, főlef egyedlül
kati
Az utolsó bekezdést, ha elolvasod, abban benne van a válasz. Vagy odáig el sem jutottál? :-)
Ha holnap kimész, kocsival gondolom, akkor lassítsatok le egy kicsit, balra van egy szép ház és miért ne kettő pitbull őrizze a gazdáját, addig van szerencsénk, amíg mi kint, ők bent vannak. Hát én is azt mondom, ne találkozzak sötétben velük...
A szomszédunknak nem volt ilyen szerencséje, no és annak a szerencsétlen állatnak sem!
Mindig mondtam, hogy egy kerítés nem véd meg semmitől!
Éva
Írnék egy privit, de még megrágom kicsit!
Élőben,(szóban) könnyebb lenne...nem a kutyákról!
Puszi 2
Szinte biztos, hogy nem ez a két kutya volt, a leírtak alapján!
Írnék egy privit, de még megrágom kicsit!
Élőben,(szóban) könnyebb lenne...nem a kutyákról!
Puszi 2
Puszi
Mire alapozod, vagy írod, hogy "szinte biztos"? Éppen a leírtak támasztják ezt alá. Gazda nélkül, ráadásul két ilyen kifejlett kutya, télvíz idején vajon mire lehet képes? Én nem értek a kutyákhoz, de többször is találkozom utam során szabadon kószáló kutyákkal és ha - teszem azt - pont ők (Gombóc és a haverja) provokálták őket? Mi nekik egy kerítést átugrani, főleg, ha ma sincsenek megkötve... No szóval, ezt megmagyarázhatnád. :-)
Puszi
Mivel beszélni nem tudunk, leírni meg hosszú lenne, tekintsünk el a dolgok tudományos kifejtésétől!
Pihenj jól, és lefekvés előtt ne egyél sokat, mert aszongyák, hogy az nem egészségtelen!
:)
Mit nem értesz Évikém?
Mivel beszélni nem tudunk, leírni meg hosszú lenne, tekintsünk el a dolgok tudományos kifejtésétől!
Pihenj jól, és lefekvés előtt ne egyél sokat, mert aszongyák, hogy az nem egészségtelen!
:)
Körülöttünk annyi minden megváltozott.
Régen biztonságban éreztem magunkat, ma kevésbé mondhatom ezt.
Sok a kóbor, gazdátlan kutya.
Azt sem tudom, fel lehet-e egyáltalán készülni az effajta veszélyekre, aminek ki vagyunk téve mi gyalogosok főleg.. nap, mint nap.
Nincs ellenségem per pillanat, szeretem úgy általában az állatokat, a kutyákat is. Legfeljebb a félelem, ami visszatart, a kiszámíthatatlanságuk, aminek a leküzdése még odébb van, majd ha ott állok előttük, mert újabban párban közlekednek.
De addig is, amíg ez bekövetkezik - gondoltam - te majd megmondod hogyan viselkedjen adott szituációban az ember lánya..
Hidd el, vagy ne hidd el, az emberek többségétől jobban kell félni, (nagyobb meglepetéseket tud alkotni a pici kis tudatosságával) mint az állatoktól!
Persze a szabályokat az utóbbiakkal szemben nem árt betartani!
A kutya esetében, ha meglátod, sürgősen fordíts hátat, és fuss, amerre látsz! :)
Még nem mondtam, most mondom, illetve írom!
Hidd el, vagy ne hidd el, az emberek többségétől jobban kell félni, (nagyobb meglepetéseket tud alkotni a pici kis tudatosságával) mint az állatoktól!
Persze a szabályokat az utóbbiakkal szemben nem árt betartani!
A kutya esetében, ha meglátod, sürgősen fordíts hátat, és fuss, amerre látsz! :)
Még nem mondtam, most mondom, illetve írom!
Hidd el, vagy ne hidd el, az emberek többségétől jobban kell félni, (nagyobb meglepetéseket tud alkotni a pici kis tudatosságával) mint az állatoktól!
Persze a szabályokat az utóbbiakkal szemben nem árt betartani!
A kutya esetében, ha meglátod, sürgősen fordíts hátat, és fuss, amerre látsz! :)
Most látom, hogy ezt te is viccből mondtad.
Talán a szív szapora dobbanását veszi észre leghamarabb (persze ez nem csak a kutyára értendő, de most róla van szó)
A hallása, persze túlzással, fényévnyire van a mi hallásunkhoz képest, tehát ordítani balgaság vele, mert csak még jobban magunkra haragítjuk! Minél halkabban, az célravezetőbb a kívánt eredmény eléréséhez!
Látása nem a legjobb, de a mi látásunkhoz képest többszöröse!
Szaglása, hozzánk képest, már le sem írom!
S még egy érdekesség!
A pofája belső része, kb. 5X tisztább, mint az emberé, de ez nem azt jelenti, hogy csókolózni érdemes vele! :)
Van még tovább, de........
Ahogy magamat ismerem, én biztos elkezdenék neki könyörögni, kb. így: ne bánts, aranyos kutyuska...:-)
A könyörgésedet viszont nem érti, annál inkább a hanglejtést, hangsúlyt!
Igen sok kutyát megmérgeznek kerítésen keresztül!
Az enyémet nem tudták volna, pedig elsődlegességet élvez számukra (is) a létfenntartás, többek közt a kaja!
Röviden: a legnehezebb munkánk volt (sírtunk mindketten), hogy csak tőlem, és az én szavamra fogadjon el bármit is másoktól!
Még egy érdekesség!
Sok mindent fordítva tanítottam! Pl. a gyere ide, az nála az ellenkezőjét jelentette, így a kerítés közelébe sem tudták csalogatni!
Van még, de..... :)
Többet nem írok, mert ez az Éva naplója, és úgy érzem, már így is túlzásba vittem!
Ugye mondtam, hogy van még tovább!
A könyörgésedet viszont nem érti, annál inkább a hanglejtést, hangsúlyt!
Igen sok kutyát megmérgeznek kerítésen keresztül!
Az enyémet nem tudták volna, pedig elsődlegességet élvez számukra (is) a létfenntartás, többek közt a kaja!
Röviden: a legnehezebb munkánk volt (sírtunk mindketten), hogy csak tőlem, és az én szavamra fogadjon el bármit is másoktól!
Még egy érdekesség!
Sok mindent fordítva tanítottam! Pl. a gyere ide, az nála az ellenkezőjét jelentette, így a kerítés közelébe sem tudták csalogatni!
Van még, de..... :)
Többet nem írok, mert ez az Éva naplója, és úgy érzem, már így is túlzásba vittem!
Mai hírecske: https://rd.hirkereso.hu/rd/24299670?place=2093&url=http://pestisracok.hu/letepte-egy-varpalotai-no-orrat-terrier/
Megértem, hogy tartasz a kutyáktól, Éva.
Mai hírecske: https://rd.hirkereso.hu/rd/24299670?place=2093&url=http://pestisracok.hu/letepte-egy-varpalotai-no-orrat-terrier/
Meg sem nézem az ilyen linket. Ha jót akarsz, te se tedd!
Azóta már tudom, nem az a két pitbull követte el a tettet, hanem - akikkel én még nem találkoztam utam során - egy kicsivel följebb is van belőlük. Ezek után érthető, hogy nem fogom őket megkeresni...