Repülök, kisfiam!
Látogatók száma: 53
Fél nyolcra kiürül a lakás, egyedül marad Anna néni, és úgy érzi magát, mint az a törött szárnyú kis szárcsa, akit gyerekkorában a vidéki nagymamánál gyógyítgattak, és szegény egyáltalán nem értette, hogy mi történik vele.
Lám, neki a lába törött, és már egy hónapja gipszet visel, mankóval jár, és itt élősködik a fia nyakán, ahelyett, hogy otthon maradt volna, a kétszintes, háromszobás, duplakomfortos házban, elbotorkálna a földszinten és a szomszédok is ránéznének, mi van vele. Jó gyerek Pisti, lám, mindent megtesz érte, hogy jól érezze magát, s mielőbb meggyógyuljon, pedig egyáltalán nem kívánja, hogy egyetlen gyermeke ennyit törődjön vele, amikor ott a négy unokája, akiket fel kell nevelnie szegénynek, és annyira nyúzott a rengeteget munkája miatt.
Egészen jól boldogul a mankóval, lassan, de biztosan kimegy a konyhába, ott találja kikészítve, fehér damaszt szalvétával letakarva a reggelijét, mellette a kávéja, csak be kell tenni a mikróba. Rendes asszony a menye, nincs elől egyetlen mosatlan edény sem, mert betette a mosogatóba, és amit majd este, a vacsora után, az egész napi mosatlannal megtöltve, bekapcsol.
Bekúszik a meleg a bukóra hagyott ablakon. Reggeli után átmegy a lakás másik szárnyába, kiül az erkélyre, hogy levegőn vegyen és elszívjon egy cigarettát. Kihasználja, hogy semmittevésre kárhoztatta a lábtörés. Páros hét van, most éppen délelőttös lenne, mert nyugdíjasként is dolgozik, miután sokba került a családi ház fenntartása, és hármójuk nyugdíjából sem tudták fenntartani. Férjével negyvenöt éves házasságuk ideje alatt az anyósánál laktak, és amikor kirepült a fiuk, a Mama akkor sem akart kisebb házba költözni, pedig a házra egyre többet kellett költeni, melynek költségeit többnyire Anna néni keresetéből fedezték.
Üsse kavics, elszív még egy bagót. Innen, a hatodik emeletről belátni a környéket, amely ebben a napszakban meglehetősen csendes, a kismamák és a nyugdíjasok úgy egy óra múlva kezdenek mocorogni, kimenni a közértbe, levinni a gyereket a játszótérre, vagy pusztán séta gyanánt megkerülni a háztömböt.
Ha szálán mennének a dolgok, ahogyan azt az ember elképzeli, akkor nem megy el hat hónappal ezelőtt, hatvanhat évesen a férje, és nem követné egy hét múlva az anyósa, s még mindig istápolhatná, ápolhatná őket, főzhetne nekik kétféle ebédet, levezényelhetné a következő felújítást, többek között a terasz burkolatának cseréjét. Fontosnak tartotta a ház állagának megőrzését, mert csak úgy ér egy kisebb vagyont, mely egyszer majd a fiáé lesz.
Jól esne még egy kávé, de semmi kedve felállni. Páros hét van, délelőttös lenne, a munkahelyén most tartanák az első ötperces kávészünetet, a főnök elsütne egy rossz faviccet, melyen kényszeredetten nevetnének, utána délután kettőig el sem mozdulnának a munkájuk mellől.
Milyen érdekes, olyan ritkán használja ezt a kifejezést, hogy kényszeredetten, pedig akkor is így nevetett Pisti nagy zavarában, amikor a hagyatéki tárgyalás után, kérdezgetni kezdte annak történéseiről, miután azon megfelelő írásbeli meghatalmazással őt is képviselte, lévén, hogy neki éppen kedve szottyant egy műtőágyon való sziesztához, melynek időtartama alatt három orvos szegecselgette a törött csontjait. Nincs tulajdonrészed az ingatlanban, de ne aggódj, anya, gondoskodni fogok rólad!
A meghatottságtól párás lesz Anna néni szeme, elég, ha felidézi a fia szavait, nem hiába babusgatta negyvenkét évig egy szem gyermekét, most duplán visszakapja tőle mindazt a sok jót, szeretetet, figyelmet, gondoskodást, amelyben anyjaként részesítette. Valószínűleg többé már nem tud dolgozni, és hétvégeken a szombati és vasárnapi ebédre már nem tudja Pistit családostul vendégül látni, mert nem telik rá a büdzséből, de az ingatlan majd mindent kárpótol. Mennyi lehet neki hátra? Tíz éve? Esetleg tizenöt? Ennyi idő alatt akár megduplázódhat az ingatlan értéke. Amint egyetemisták lesznek az unokái, a két nagyobb gyerek akár hozzá is költözhet, nem zavarnák egymást.
Elülte a fenekét, a viszket a lába a gipsz alatt, így ideje lenne feltápászkodni, kimenni a konyhába, és nekilátni az estebéd elkészítéséhez, mert a különböző időpontokban hazatérő unokák első útja a konyhába vezet, mivel lehetne elverni az éhüket, mert kisebb ebédnek beillő uzsonna nélkül vacsoráig talán éhen is halnának. Legalább kétféle ételt készít, közben hallgatja a rádiót és keresztrejtvényt fejt.
Zöldég pucolás közben ábrándozik, Pisti bizonyára megvalósítja az álmát, hogy egyszer repülőgéppel utazzanak külföldre, csupán egy-két napra, mert igazából a repülés élményére vágyik, de eddig sohasem volt ideje rá, a pénz is másra kellett, mert amint összekuporgatott némi pénzmagot, azt rendre az unokákra költötte. Négy gyereknél a születésnapok és névnapok száma évi nyolc ajándékozási alkalom, és kifogyhatatlan a kívánságlista, laptop, tablet, bokszkesztyű, balerina ruha. Igazán nem panaszkodhat, mert szeretik az unokái, a legkisebb, az elsős Csilluska, azt mondta, amikor beköltöztették a szobájába a nagyanyját: „Anna mama, te aludj az ágyamban, majd én alszom a matracon.”
Valaki csenget. Ki lehet az?
Három ajánlott levelet hozott a postás, és nem várja meg, míg Anna néni borravaló után sántikál, sebtében elköszön és fut lefelé a lépcsőn.
Hű, de sietős, jegyzi meg magában Anna néni, besántikál a nappaliba, leül a szófára és sorra veszi a leveleket. Az egyik az Autóklubtól jött, a másik egy ügyvédi irodától, a harmadik pedig az Arany Alkony Nyugdíjasháztól jött.
Mi dolga Pistinek a nyugdíjasházzal? Feltépi a borítékot, és ölébe hull a négypéldányos szerződés, a számla és a kísérőlevél. Izgatottan olvassa a levelet, belesápad, majd belepirul, homlokán izzadság gyöngyözik. Ez nem lehet igaz!? A következő hónap elsejétől biztosítják számára az földszint 5. számú garzont, amennyiben fia postafordultával aláírva visszaküldi a szerződés három példányát és tizenöt napon belül befizeti a számlán szereplő négymillió-kétszázezer forintot.
Kevés a levegő, pedig az erkély ajtaja sarkig nyitva.
Rosszat sejt, az ügyvédi levélben sem lehet jobb hír. Kibontja, és már nem csodálkozik a levél tartalmán, mely szerint a Bocskoros út 14. szám alatti ingatlanra kötött adásvételi előszerződésben rögzített vételárat a vevő az ügyvédi iroda számára átutalta, ezzel létrejött a szerződés, Pisti számlájára nyolc napon belül átutalják az összeget, pontosan ötvenhatmillió- ötszázezer forintot, majd az átutalás banki visszaigazolását követő 3 napon belül az ügyvédi iroda kiadja az új tulajdonosnak telekkönyvezéshez szükséges igazolásokat.
Anna néni válla előreesik, úgy érzi magát, mint egy léggömb, amiből félig kiengedték a levegőt.
Fülében csengenek fia szavai: „Nincs tulajdonrészed az ingatlanban, de ne aggódj, anya, gondoskodni fogok rólad!” Azt hitte, ez csak egy tréfa. De nem az.
A szófán hagyja a leveleket. Kibotorkál a konyhába, gondosan elzárja a gázt. Leroskad a székre és elszív egy cigarettát. Eszébe jut, hogy a menye a konyhaszekrényben tart egy üveg rumot, amit a süteményekhez használ. Könnyen megtalálja, bár egy kicsit gebeszkednie kell, hogy elérje.
Üvegből issza a méregerős kubai rumot. Elszív még egy cigarettát.
Átöltözzön, vagy maradjon ebben az itthoni ruhában? Az utóbbi mellett dönt.
Kisántikál az erkélyre, eldobja a mankóit. Kicsit inog egy lábon, de ez csak átmeneti állapot.
Nagy nehezen a gipszelt lábát átemeli az erkély korlátján.
- Repülök, kisfiam! – kiáltja, és nagy lendülettel átveti magát a korláton.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szomorút írtál, de van valós alapja...Akár hogy szépítjük,az öreg már mindenhol csak teher. Addig, amíg ki lehet használni, gondoskodnak róla, aztán...mehet a sok bölcsességgel, amit a szép öregkorról írnak...
együtt érzek, anna néni
Kedves Yolla!
Szomorút írtál, de van valós alapja...Akár hogy szépítjük,az öreg már mindenhol csak teher. Addig, amíg ki lehet használni, gondoskodnak róla, aztán...mehet a sok bölcsességgel, amit a szép öregkorról írnak...
Ennek a történetnek is valós az alapja, még ott tartanak, hogy semmit sem örökölt, törött kézzel a fiáéknál lakik, a legkisebb gyerekkel egy szobában alszik.
Üdv: Joli
Kedves Ilikém!
Ennek a történetnek is valós az alapja, még ott tartanak, hogy semmit sem örökölt, törött kézzel a fiáéknál lakik, a legkisebb gyerekkel egy szobában alszik.
Üdv: Joli
Hála istennek, hogy nem halt meg!
Még szerencse, hogy nem kapkodtam el és elolvastam a hsz-eket, mert még elragadtattam volna magam.
Nem szabad - úgy tűnik - elsőre beugrani az olvasottaknak és mindent elhinni, ami pedig csak egy fikció, az író agyszüleménye mindössze.
Az élet tartogathat nem kevés meglepetést egy anyának, ha mélyen belegondolunk.
Még, ha lenne is valami valóságalapja egy ilyen történetnek kicsit sötétre festetted a véget, a fantáziádnak nem szabva gátat, így ahogy leírtad, valóban egy rémtörténetnek van beállítva.
Még szerencse, hogy nem kapkodtam el és elolvastam a hsz-eket, mert még elragadtattam volna magam.
Nem szabad - úgy tűnik - elsőre beugrani az olvasottaknak és mindent elhinni, ami pedig csak egy fikció, az író agyszüleménye mindössze.
Az élet tartogathat nem kevés meglepetést egy anyának, ha mélyen belegondolunk.
Tudod, ha nem ilyen végét írok, akkor senki sem kapja fel rá a fejét.