Szomszédok
Látogatók száma: 55
Arról nem volt szó, hogy Mónika, (egyedül az ő nevét jegyeztem meg) akitől csak megkérdeztem, hogy kik ezek az emberek?... - válasz helyett szinte azonnal a kezembe nyomja a még ragasztótól nedves, meg sem száradt telefont... - Beszéljem meg vele közvetlenül - mondta... - így első kézből kaphatok az illetékestől felvilágosítást, bár hallani véltem, ahogy a vonal másik végén lévő szabadkozik, mert az idő nem alkalmas a részéről... A volt férjem, aki épphogy csak a költözés idejére tette magát szabaddá, hogy nekem segítsen, épp az imént eszkábált össze egy másik telefont, mert olyan sokan lettünk úgy hirtelen arra az egyre, ami nálam még működött. - Jó, gondoltam, valamelyik közülük a szomszédom lehet, ezek a hozzátartozói, a család barátai nyilván, csupán, csak segítenek a költözésben... különben is, most nem az ismerkedésnek van itt az ideje... Ki sem látszom magam sem a pakolásból, ráadásul imitt-amott kis gyerekek futkároznak... közöttük olyan is van, aki még nem tud önállóan jönni-menni sem... hol az egyik, hol egy másik karjába csimpaszkodnak. Csak futólag pillantottam rájuk, hangjuk előbb ért a fülemig, mintsem jobban megnéztem volna őket, ahogy visongva menekülnek a kiskutya elől... No, rendet teszek én közöttük, de csak majd később, szépen, sorjában...
Kezemben a félig megszáradt telefonnal, most én szabadkozom a vonal másik végén lévő felé, hogy nem igazán így képzeltem első beszélgetésünket, szívesebben megvárnám inkább, míg időt tud rám szakítani, hogy felvilágosítást kapjak bizonyos házirendről, szabályokról, tulajdonosi jogosultságaimról, különös tekintettel a társbérlői, szomszédi viszonyokra, amibe belecsöppentem a jóvoltukból... A szerződésben ugyanis egy családfő, bizonyos Szepesi Mária adatai vannak feltüntetve, valamint az aláírása, de hogy hány főt tart el, mint kiskorút, és hány fővel költözik be a szomszédságomba, arról egy szó sincs... Mónika figyeli a beszélgetésünket és nem tudja szó nélkül megállni, hogy azonnal tudassa velem, meg sem várva, míg befejezem a mondatot... - valójában ő az egyik lánya... és hogy anyja pillanatnyilag dolgozik...
Furcsa, egyoldalúan kikényszerített beszélgetésünket röviden azzal fejeztük be, miután nagyvonalakban tájékoztattam a jelen megtapasztaltakról, mit nehezen, de türelemmel viseltem idáig, végighallgatta, és megnyugtatott, hogy ez a helyzet mindössze átmeneti... Hangja kellemes, lágy, bizalmat keltő, kételkedésre semmi okot nem adott, amikor ígéretet tett, rövidesen személyesen fog meggyőződni az általam elmondottakról... Türelmet kért és megállapodtunk egy olyan időpontban, amikor mint szomszédok és hozzátartozói jelen lehetnek a beszélgetésünknél. Udvariasan elköszöntünk egymástól és még mielőtt letettem volna a telefont, az a kezeim között darabjaira hullott...
Kissé megnyugodva a hallottaktól lényegesen összeszedettebben fordultam Mónika felé, hogy kicsit jobban szemügyre vehessem ezt a fiatalka, nem több, talán huszas éveit taposó filigrán alkatú lányt, akivel a körülmények ellenére is közelebbi kapcsolatba kerültem és akire egy két év körüli kisleány csimpaszkodott éppen...Néztem a kislányt, aki csodálatos kék szemeivel rám nézett és ahogyan Mónika felemelte a gyermeket, azonnal tudtam, hogy ők ketten összetartoznak.
A lakás túlsó végéből kedélyes beszélgetés hallatszott a tartózkodási helyünkig, amolyan ujjongásféle, mint mikor valaki érkezését örömmel veszik... Mónika, karján a picivel távozóban mondta: - megjött az anyám! Ahogy ezt mondta, amilyen hangsúllyal észrevehetően megváltozott az addigi nyugodt, higgadt viselkedése. Követtem én is, mert kíváncsivá tett ez a hirtelen hangulatváltozása és a moraj, valamint, hogy milyen az, akinek szól ez a hangos üdvözlés, szinte örömujjongás?... Közben alkalmam volt közelebbről is szemügyre venni a lakás különböző nem hozzám tartozó zeg-zugait, amit azóta nem láttam, mióta birtokba vettek. A fürdőszobából jól hallható csobogás ütötte meg a fülemet, rosszat sejtve benyitottam és amint megláttam, hogy a kádat színig megtöltött víz utat tört magának és úszik tőle az egész fürdőszoba,... odaugrottam a kádhoz, hogy a lefolyóból kihúzzam a dugót, melyből a víz pillanatok alatt eltűnt. Megnyugodtam, hogy ennél nagyobb baj ne történjen, de azért felmerült bennem a kérdés: Rajtam kívül ezt miért nem észlelte senki? - Mi van, ha nem tévedek be idejében? - Vajon mikor veszik észre, hogy úszik az egész ház?... Ezek után útba ejtettem a konyhát is, ahol nem kevésbé kaotikus állapotok uralkodtak. A konyha közepén hatalmas tócsa éktelenkedett, a fazékban fortyogó valami ott találta meg a végső helyét... szerencsére még időben érkezett a segítség, mert Mónika ijedten kapta le a fazekat a tűzhelyről, hogy mentse a menthetetlent és egyre szabadkozott, hogy ez előfordulhatott?... Nem lehetett haragudni rá látva az ijedt ábrázatát, ami most egyáltalán nem tűnt olyan magabiztosnak, ezért csak biccentettem felé, megnyugtatva, hogy ilyen és hasonló dolog bármelyikünkkel előfordult már az életben... Ne vegye már úgy a szívére!... De rögtön a fejéhez kapott, amikor emlékeztettem, nem felejtett e el valamit a fürdőszobában?... mert, mint kit darázs csípett meg, úgy viharzott el mellettem...
- Ej, te lány! - Azt hiszem el kéne melletted egy kis segítség - mondtam csak úgy magamnak, miközben ott hagytam. Továbbmenve egy eldugott kis szoba sarkában felfedeztem édesdeden szunyókáló alkalmi segítőmet, akit talán még meg is sajnáltam volna, hogy róla így meg tudtam feledkezni, ha nem látom mellé bújva alkalmi vigasztalóját..., majd óvatosan nehogy felébresszem a drágát... rajta már nem tudok úgysem segíteni! - gondolattal odébbálltam... Folytattam volna megkezdett utam, ami sehogy sem akart a végéhez érni... mintha valami egyre húzott volna visszafelé... Lemondóan vettem tudomásul, hogy az eredeti célomig, hogy megismerjem új szomszédaimat, én ugyan soha nem jutok el!?... és talán már nem is lesz rá szükségem,... mert felébredtem a rémálmomból.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
... Időnként megjelenik lányom barátnője, aki éretlenül keveredett kapcsolatba egy őt kihasználó, semmilyen emberrel... egyedül áll, minden tapasztalat nélkül...
... aztán a saját életem beletörődése egy darabja villan fel a volt férjem képmásában... reménytelen küzdelem ez tudat alatt mindenfajta külső segítség nélkül... Egy ilyen álomból jobb felébredni!
Válasz erre: Cathy
Mindenkeppen te vagy sajat almod legjobb szakertoje, ez igy van. :)
Az álom az egyetlen, amikor ráérünk összerakni a kockákat... aztán vagy sikerül, vagy nem... :-)
Válasz erre: zsoltne.eva
Folytasd... Ez érdekes... :-)
... de mint mondtam lentebb, ez az egész egy valós problémán alapul, ami sokkal súlyosabb, na az igazi rémálom az, az... Én az álmomban lehet, hogy ezt az egészet egy kicsit megszépítem, vagyis kivetítem arra, amit valójában szeretnék...
Látod, ez ennyire összetett, vagy a szemedben szétszórt... Nem kizárt, hogy ez csak egy embernek, nekem jelenthet gondot, mindenki más azt képzel bele, amit gondol... :-)
Válasz erre: Cathy
No, akkor Monika es a kislany. Ez erdekes. Monika a magany. A kislany sajat tiszta gyermeki ened. Ami a kepbol hianyzik, az a benned elo szulo jelenlete. Ez nekem azt sugallna, hogy a donteseim, a megeleseim egyoldaluak. Felnottkent csak az okokozatokat latom, az okokat nem.
Biztos, hogy folytassam? :)
... de mint mondtam lentebb, ez az egész egy valós problémán alapul, ami sokkal súlyosabb, na az igazi rémálom az, az... Én az álmomban lehet, hogy ezt az egészet egy kicsit megszépítem, vagyis kivetítem arra, amit valójában szeretnék...
Látod, ez ennyire összetett, vagy a szemedben szétszórt... Nem kizárt, hogy ez csak egy embernek, nekem jelenthet gondot, mindenki más azt képzel bele, amit gondol... :-)
Válasz erre: zsoltne.eva
Annyi üzenete mindenesetre van, hogy ideje rendeznem a dolgaimat, hogy ne álmodjak ennyi mindent össze-vissza... Az álom eredete, ami a valóság, és az ennél sokkal rosszabb... nem azt álmodom, hanem amit szeretnék... megismerni pl. a szomszédaimat, akik egyre többen és többen vannak... Az is lehet, azért érzem soknak, mert mi vagyunk kevesen... A víz pedig csak jön-jön, ha kell, ha nem... megéltem jó párszor a dugulást és ennek nem ott van vége sajnos, hogy elhárítottuk... Ezek szerint? A félelem bennem maradt... Hiszen ott van a lehetősége annak, hogy ez többször is megismétlődik... Így szokta. :-)
Biztos, hogy folytassam? :)
Válasz erre: zsoltne.eva
Annyi üzenete mindenesetre van, hogy ideje rendeznem a dolgaimat, hogy ne álmodjak ennyi mindent össze-vissza... Az álom eredete, ami a valóság, és az ennél sokkal rosszabb... nem azt álmodom, hanem amit szeretnék... megismerni pl. a szomszédaimat, akik egyre többen és többen vannak... Az is lehet, azért érzem soknak, mert mi vagyunk kevesen... A víz pedig csak jön-jön, ha kell, ha nem... megéltem jó párszor a dugulást és ennek nem ott van vége sajnos, hogy elhárítottuk... Ezek szerint? A félelem bennem maradt... Hiszen ott van a lehetősége annak, hogy ez többször is megismétlődik... Így szokta. :-)
Válasz erre: Cathy
Hu, hat ez tul hosszu alom, ehhez nem eleg par szo. Ket-harom ules, amig a reszleteket tisztazni lehet. Valamifele tanulsagot, akar egy novellabol , megprobalhatnal levonni belole, hatha eppen az lenne az alom uzenete.
Válasz erre: zsoltne.eva
Hol vannak az álomfejtők? :-)
Válasz erre: Cathy
:)