Vajon ki lehetsz
Látogatók száma: 85
Egy ember, kinek a lelke fekete és üszkös. Egy ember, kinek a lelke nem emberi.
Nem is olyan régen, valaki, e mondatot intézte hozzám.
- Te, olyan ember vagy, akit még a feketerigó hangja is zavar.
Elmosolyodtam, mit is mondhattam volna erre.
Nálam az állatok nagy szeretetnek örvendenek, mindegy hogy négylábú, kétlábú, szőrös, vagy tollas.
Ennek megfelelőnek nevelem, tanítom őket, hogy egymást is el tudják fogadni.
Kicsike az élő példa rá. Kikeltek a kiscsirkék, egyenként megmutattam neki és többször mondogattam: Ő a miénk, nem bántod.
Mennyit értett belőle, azt nem tudom, de egyetlen tollas állatot sem bántott és nem is bántana. Sőt. Emlékszem egyszer a csirke felborította az etetőt és alászorult, és elkezdett sipákolni. A kutya volt az, aki elsőnek rohant megnézni, mi baj történhetett.
Na és a macskával való barátsága, illetve a macskához való ragaszkodása, sok embernek lehetne példa.
A tanításból a macska is részelt, neki is meg kellett tanulni, hogy ami az udvarba mozog, semmit nem bántunk. A kutyát pedig tiszteletbe kell tartani, mert nagyobb, erre Kicsike maga tanította meg, melyhez elegendő volt pár morgás.
A kert felásása után megjelent a feketerigó pár, akik régóta itt laknak. Először csak maguk csemegéztek a kövér gilisztákból, később már a fészekbe hordták a finom étkeket a fiókáknak.
Ismét eljött a tanítás ideje, a kutyának el kellett fogadni, hogy ők is hozzánk tartoznak. A tojó bátortalanabb volt, ő inkább messzebb bogarászott, a fiú madár egész közelre jött, és nem zavarta, hogy én mellette kertészkedem. Kicsikét pedig szóval tartottam: Nem bántod, ő a mienk.
Szerettem a kora reggeli éneküket, mely nyugalmat és békét sugallt, csak úgy, mint a rozsda farkúak népes serege, kik szintén vígan fütyülték nótájukat. A veréb ricsaja már zajos, és vadgalamb búgó hangja is csak arra jó, hogy figyelmeztessen: megjöttem, védd a veteményesed.
Mindannyian megfértünk, éltünk békességben és nyugalomban, mint egy nagycsalád. Ám egy délután, hangos zaj sértette fülem, mely nem való ide. Ugye nem lövés volt, mit hallottam: tettem fel magamnak a kérdést. Megismétlődött, ki tudja hányszor, és én iszonyodtam nem csak a zajtól a tettestől is. Majd végre csend lett. Meg is feledkeztem e kellemetlen esetről.
Tegnap furcsa hangokra lettem figyelmes. Arra gondoltam, ismét új lakó érkezett hozzánk, leljen nálunk otthonra. Nyugtalanul fülelt Kicsike, időnként fölvakkantott, figyelmeztetve, valami nincs rendben. Kiment, szétnézett, biztosan mindent rendben talált, mert amikor bejött azonnal le is lefeküdt és hamarosan elaludt.
Ma viszont arra lettem figyelmes, hogy a Kutya tőle szokatlan helyen fekszik, és mintha őrizne valamit. Odamentem megnézni, hogy mi lehet az, és nem akartam hinni a szememnek, a barna tollú, mindig óvatos feketerigó élettelen kicsi teste volt az. A tetemet sok vaddarázs lepte. Hogyan került arra a helyre, ahol rövid idővel előtte még nem volt; számomra rejtély.
Haza jött meghalni, az volt az az ismeretlen hang, amit hallottam.
Majd eszembe jutott, a párját sem látom jó ideje, és a többi kis madár létszáma is mintha csökkent volna.
Miért kellett neki meghalnia, a hangja zavart valakit, vagy más egyéb oka volt a galádnak, ki tette.
A kakas is rajta veszthet. Remélem nem.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Fekete özvegy!
Kezdek rájönni, hogy nem véletlenül bújtál egy ilyen barátságtalan pók neve mögé!.Ugyanis itt a 4-es olyan, mint a pókcsípés, azaz lefelé billenti a mérleget.( Bevallom, én is nemrégen tudtam ezt meg, de sem előtte, sem utána nem érdekelt ez a tény). A ember nem a pontokért ír.
Viszont egy kritikát sokféleképpen meg lehet fogalmazni. Én már másodszor találkozom a "hatásvadász" szavaddal. Sértőnek találom egy olyan írásra, ami a kapott pontok alapján másoknak tetszett. Tehát az ötlött eszembe, hogy Te vadászod a hatást a magad részére.Nem hiszem, hogy nagyot tévedek..
Feketéné jött, írt, kritizált. Némelyik tetszett.
Olyannyira nem tűri a kritikát, hogy hiába írtam meg neki, ideje lenne megismerni önmagát, ki is ő valójában?.. Hiszen, mint írta az adatlapján, maga sem tudja. Mindenki más írását, ami nem olyan jó, mint ő gondolja, álnéven rossznak minősít. Kíméletlen odamondja. Vagy letiltja magáról. Elzárva a lehetőségét is annak, hogy más véleményt fogalmazzon meg a cikk író, mint neki tetszőt. Ez részemről a gyengeség egyenes beismerése. "A stílus az ember!" Itt olvastam egyszer, talán éppen tőle idézem... :-)
Van választási lehetősége mindenkinek, olvas, véleményt mond, értékel, esetleg egyiket se teszi.
... vagy csak értékel.
A tiltások híve sem vagyok.
A kritikát nem tűröd, először nálad láttam, hogy sérelmezted a lepontozást ... :)
Ismétlem: nem lehet mindenki jó író. Az írói álnév nem mindig jó.
Ismétlem: nem lehet mindenki jó író. Az írói álnév nem mindig jó.
Nem lettél lepontozva. 4est adtam, tehát, ha úgy vesszük fel! :)
Kezdek rájönni, hogy nem véletlenül bújtál egy ilyen barátságtalan pók neve mögé!.Ugyanis itt a 4-es olyan, mint a pókcsípés, azaz lefelé billenti a mérleget.( Bevallom, én is nemrégen tudtam ezt meg, de sem előtte, sem utána nem érdekelt ez a tény). A ember nem a pontokért ír.
Viszont egy kritikát sokféleképpen meg lehet fogalmazni. Én már másodszor találkozom a "hatásvadász" szavaddal. Sértőnek találom egy olyan írásra, ami a kapott pontok alapján másoknak tetszett. Tehát az ötlött eszembe, hogy Te vadászod a hatást a magad részére.Nem hiszem, hogy nagyot tévedek..
Nem lettél lepontozva. 4est adtam, tehát, ha úgy vesszük fel! :)
Tisztelt Fekete özvegy.
Lehet, hogy lagymatag és hatásvadász, tőlem ennyi tellett.
Nem lehet mindenki jó író, mint te.
A Kutya, mint olyan kiérdemelte a nagy betűt, akár csak én a lepontozást.
Legyen szép estéd.
Üdv. Klári
Kedves Klári!
Nincs ebben a cikkben semmi rossz, és azzal sincs baj, ha az olvasó átérzi a cikk írója által is kiemelt részeket. Az a jó írás, amihez érzelmileg közel tudok kerülni és ezt sikerült elérned.
Nem hiszem, hogy egy bennünket megrázó esemény leírásakor azzal foglalkoznánk, mit vált ki az olvasóból, ami számunkra egyszer megrázó volt és érthetetlen egy ember nem emberi viselkedése. Közlök valamit az olvasóval, de nem mindegy hogyan írom le.
Ha ezt hatásvadászatnak nevezik, akkor annak. Végül is mitől sírunk, vagy nevetünk egy könyvön, egy filmen, ha nem azért, mert elérte a célját és ilyen hatással volt ránk, ilyen érzéseket váltottak ki belőlünk? Erre rájátszani a profik szoktak. Meg van hozzá a képességük. Mi pedig nem vagyunk azok.
Na, és ezek a hatások mutatják, hogy mennyire lehet beleélni magunkat a könyvbe vagy filmbe, az adott szituációba.
Legyen szép napod!
Puszi
Így még nem gondoltam át, ahogy Te megfogalmaztad.
Nekem közbe az is eszembe jutott, hogy bizonyos megfogalmazások nem mindig oda irányulnak, ahol lecsapódnak.
Amit megírok, azok általában a saját érzéseim, élményeim, persze akad kivétel. A kritikát fontosnak tartom az én elképzeléseim szerint ...
Jó éjt.
puszi
Nincs ebben a cikkben semmi rossz, és azzal sincs baj, ha az olvasó átérzi a cikk írója által is kiemelt részeket. Az a jó írás, amihez érzelmileg közel tudok kerülni és ezt sikerült elérned.
Nem hiszem, hogy egy bennünket megrázó esemény leírásakor azzal foglalkoznánk, mit vált ki az olvasóból, ami számunkra egyszer megrázó volt és érthetetlen egy ember nem emberi viselkedése. Közlök valamit az olvasóval, de nem mindegy hogyan írom le.
Ha ezt hatásvadászatnak nevezik, akkor annak. Végül is mitől sírunk, vagy nevetünk egy könyvön, egy filmen, ha nem azért, mert elérte a célját és ilyen hatással volt ránk, ilyen érzéseket váltottak ki belőlünk? Erre rájátszani a profik szoktak. Meg van hozzá a képességük. Mi pedig nem vagyunk azok.
Na, és ezek a hatások mutatják, hogy mennyire lehet beleélni magunkat a könyvbe vagy filmbe, az adott szituációba.
Legyen szép napod!
Puszi
Mintha lett volna itt egy hsz-em. Akkor megismétlem. Ez a cikk rossz, hatásvadász, lagymatag.Tudom, nem irodalmi lap, tehát így ide passzol. örvendek, hogy a kutyát nagy betűvel írtad. Nyilván nagy kutya! :)
Lehet, hogy lagymatag és hatásvadász, tőlem ennyi tellett.
Nem lehet mindenki jó író, mint te.
A Kutya, mint olyan kiérdemelte a nagy betűt, akár csak én a lepontozást.
Legyen szép estéd.
Üdv. Klári
Nagyon kedves, Rád jellemző cikk. Én is csak azt tudom mondani, aki bántja a védtelen állatokat mindenre képes,sajnos nem szoktak nyiltan cselekedni, nehéz tenni ellenük bármit.
Valóban, általában nem nyíltan teszik, akkor lehetne tenni valamit ellenük.
Nem szabad bántani az állatokat.
Fáj nekik...
Ők nem tudnak védekezni.
Fáj nekik...
Olyan szeretettel beszélsz az állataidról, percig sem kétlem, hogy szeretettel veszed őket körül és akkor ez az "ember"... ?
Én sem tudnám őket bántani, de nem vagyunk egyformák... azóta, hogy valami mérget a cicáim megettek egy állat sincs kint, mintha ott is lenne egy "ember", aki nem szereti őket... Ez van sajnos. :-(
Bántani egy védtelen állatot, elvetemült tett, amit sosem értettem.
Én sem tudnám őket bántani, de nem vagyunk egyformák... azóta, hogy valami mérget a cicáim megettek egy állat sincs kint, mintha ott is lenne egy "ember", aki nem szereti őket... Ez van sajnos. :-(