A hetedik kiválasztás…
Látogatók száma: 46
A megérzésem nem hagyott cserben, Attila választhatta ki a párbajtársát, csak a személyben tévedtem. Meg voltam győződve arról, hogy Gergőre esik, de ő Diát választotta...
2.
Amikor konkréttá válik a személy, a farmlakók között megindul az osztódás, taktikai tanácsokat osztogatnak a két játékosnak, a két tábor egymástól kellő távolságban elhelyezkedik. Nincs közöttük harag, csak a másik gyengéjét próbálják megvitatni, mire játsszon rá a játékos.
Attila jellemében nem csalódtam, most is az a minden lében kanál, aki magabiztosan, a neki szurkolókkal, Gáborral és Sanyával nagy-nagy egyetértésben a fűben heverészve beszélték ki Brigi és Gergő kapcsolatát. Nem is kellett nagyon győzködniük egymást, hogy a „szerelmeseket” már nem sokáig hagyják lubickolni ebben a szerepükben…, meggyőződésük ugyanis, hogy Brigi nem viszonozza Gergő érzéseit, nincs annyira oda a férfiért, és csak megjátssza, kihasználja a férfi közeledését, ilyen módon elérve nála, hiszen ő a heti gazda, hogy bizonyos előnyöket élvezzen másokkal szemben. Azt is kiokoskodja a három férfi, a többiektől elkülönülten, hogy szerelmi háromszög bontakozna ki – talán itt tévednek, mert bennem, mint nézőben egyáltalán nem ezt hozta le – vagyis, hogy Dóri meg akarná szerezni magának a férfit, és féltékeny lenne Brigire. Egészen másként látom: Pontosan Dóri talán az egyetlen, aki megérti Gergőt, inkább anyáskodik felette, mintsem egyéb érzéseket táplálna az irányába… De hát apró jelek mindig is voltak és lesznek, talán ügyeskedik és a férfiaknak lesz igazuk… Számomra is sokkal vonzóbb lenne az a lehetőség, hogy a végén Dóri és Gergő lesz, akik megtalálják egymásban, amit keresnek, nem pedig Brigi, aki bennem kezdettől fogva ellenszenvet váltott ki a kinézete alapján, a már-már elviselhetetlen, affektáló hanghordozása miatt, és mert kétgyermekes anya létére, minden szégyenérzés nélkül odateszi és kelleti magát nyilvánosan a benne már nem is annyira vakon bízó Gergő alá, szinte csüng a férfin, aki nemegyszer inkább már menekülne, mintsem viszonozná a közeledését…
Mindeközben az állatok, köszönik szépen, jól vannak, hogy a farm, mint gazdaság legfőbb szereplőiről se feledkezzünk meg… de a munka mellett, amit azért mindannyian úgy-ahogy elvégeznek jut idő egymással a nézetkülönbségek tisztázására, inkább kevesebb, mint több sikerrel és közös játékra is, hogy ne annyira egyhangúan és unalmasan teljen az idő…
Közeledik az újabb megmérettetés és mint néző már tűkön ülök, hogy mikor kerül végre rá a sor… a szüneteket kihasználva, nehogy elmulasszam a kezdést, felerősítem a hangot, közben a lányom agyára megyek, de nem engedek ebből a kiváltságomból erre a kis időre…
Elérkezik a hetedik párbaj… A csapat kivonul a tisztásra, elöl a két játékos egymást átkarolva, de inkább támogatva, mintsem annyira szeretnék a másikat, ahol a játékvezető ismerteti a játék menetét… Elsőre alig értettem meg mi is a feladat, már-már sajnáltam kettejüket, különösen a lányt, mert kinek lenne kedve, de inkább bátorsága hozzányúlni és megszámolni külön-külön egyenként a csótányokat, egereket és kiscsibéket, hogy megkapják azt a számsort, amivel hozzáférhetővé válik egy kulcs, ami nyitja a szerszámos ládát, ahol egy kalapács és egy balta van elrejtve. Egy kis fizikai munka belefér, Attila ügyes, neki idáig sikerül eljutnia, majd túljutnia, nem úgy Diának, aki még mindig azon vacillál, hogy egyáltalán hozzányúljon e a csótányokhoz… Meg tudtam érteni!… Szóval Attila éket vág egy elég széles deszkába, és leesnek a lécek, amiből egy kis csibeólat eszkábál össze… Megy ez neki! Abba kell aztán belehordani – a kódra már nem emlékszem – de kb. negyven kiscsibét… Megtette!...
Attila betartotta az ígéretét, nem okozott senkinek sem csalódást, mégis ő volt az, aki leginkább sajnálta Diát, hogy kiejtette a játékból, akivel a nézeteltérésük a kezdetekre nyúltak vissza, és nem felejtődött el… de mégis egy nagy kő esett le a szívéről, hogy szavaival éljek, mert így utólag nem semmi teljesítményt produkált…
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend