A lovakat lelövik, ugye?
Látogatók száma: 50
Felcsillantják előtted a reményt, hogy kinyílhat előtted az egész Világ, aztán jó mélyen a zsebedbe nyúlsz, hogy mindezt meglásd. Teheted, amíg teheted.
Hirtelen rádöbbensz, hogy semmid sincs. Gondolod elsőre, aztán rájössz, mindened van, de elvették. Az egész életedet egy nagy háló tartja össze most már. A Világháló.
Milyen könnyedén sétáltál bele a csapdájukba. Hagytad magad az orrodnál fogva vezetni. Rádöbbensz, amikor már késő.
Két dolgot tehetsz.
Vagy szidod még az anyját is annak, aki ezt tette veled, hogy kikapcsolta az Internetet, kétségbeeshetsz, hogy mi lesz most? Hiszen neked „barátaid” vannak, akik várnak, számítanak rád, feltettek egy kérdést, amire még nem tudtál válaszolni.
És ezt most nekik köszönheted.
A másik lehetőséged, hogy magasról teszel rá, és azt mondod magadnak, végre szívok egy kis friss levegőt. Elvégre nekem is jár a szabadság. Amit elvettek éveken keresztül. Most elkezdhetek élni. Látni, és érezni valamit. Az elérhető, érzékelhető barátaidról majdnem megfeledkeztél. Itt az ideje lépned.
Benne vagy egy gépezetbe és nincs kiszállás, ahhoz nincs elég erőd. Szereted, amit csinálsz. Ilyen egyszerű. Közel kerültél a tűzhöz, jól átmelegedtél, és most nem akarod elengedni a kályhát. Nagyon közel engedtél magadhoz mindenkit. És most sírsz, hogy kaptál egy pofont. No nem. Azt már nem – mondod, de nem tudsz ellene tenni.
Mennyi minden kibírtál már, ezt is ki fogod bírni – bíztatod magad.
Most dühös vagy, kire is, az egész Világra, vagy csak a szolgáltatókra? Nem, csak azokra a számító gazemberekre, akik kihasználtak. Hagyták, hogy idáig eljuss. Ebbe benne vannak azok a régi barátaid is, akik cserbenhagytak, elmentek, a nehézségeidre fittyet hánytak.
Hát ne felejts!
– Most sem vagy őszinte. Nem ők tehetnek a te nyomorodról.
– Hát akkor ki? – kérdezed, de nem kapsz senkitől sem választ. A választ magadnak kell megadnod. És te tudod, csak nem akarod kimondani. Hát mondd ki.
– Te nem ilyen lovat akartál!
Mert a lovakat lelövik ugye?
Tudom, hogy sok mindenre képes lennél, akár három éjjel és három nap csak táncolni azért, hogy visszanyerd a „becsületed”. Amit elvesztettél azok miatt, akiknek tartozol. Tudtad, hogy ez lesz a vége, mégis hagytad, hogy csak úgy menjen minden, ahogy eddig, döcögve bár, de…
Az a DE!!! Figyelmen kívül hagytad, pedig ez volt a legfontosabb ebben az egész körforgásban, az a kis de…
Milyen parányi és mégis milyen hatalmas jelentősége van. Azokkal a kis, parányi dolgokkal komolyabban kellene foglalkoznod, mint te azt hiszed. Annak van egyedül jelentősége.
Az adja neked meg a lehetőségeket, amit most elvettek. Úgyhogy sok mindent tehetsz, csak akarni kell.
Hát táncolj! Három éjjel és három nap, hogy visszanyerd az elvesztett becsületed.
Vagy legalábbis az Internet hozzáférési lehetőséget.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Végigolvastam. Nem filmajánló. Nem tudom micsoda.
Tamás
Én valójában nem lövetném le a lovakat, mert szeretem őket. Annak idején a filmet láttam. Én akkor is szeretem a lovakat, sőt tudok lovagolni is. Az nagyon jó élmény. Üdv Éva.
Érdekes történet, de valós, mert valóban ahogyan emelkednek a dolgok árai, igen nehéz sok mindent fenntartani, s valóban a net megköti az embereket, s elfelejtünk beszélgetni, találkozni, holott az élő szót semmi sem pótolja.
Én valójában nem lövetném le a lovakat, mert szeretem őket. Annak idején a filmet láttam. Én akkor is szeretem a lovakat, sőt tudok lovagolni is. Az nagyon jó élmény. Üdv Éva.
A "lovakat" nem szó szerint értelmeztem. Gondolom ezt te is érzed. :-)
Pussz,
Éva
A címe után ez egy filmajánló.
Végigolvastam. Nem filmajánló. Nem tudom micsoda.
Tamás
Csak sajnálni tudom, ha nem voltam elég érthető. :-(
Ilyen, amikor valaki csak játssza magát, hogy nem akarja érteni. Nehéz?
Pussz,
Éva
Talán ez egy meg történt eset nagyon is valódinak tünik
Rátapintottál a lényegre. Nem talán, sajnos nagyon is valódi.
Pussz,
Éva
Érdekes történet, de valós, mert valóban ahogyan emelkednek a dolgok árai, igen nehéz sok mindent fenntartani, s valóban a net megköti az embereket, s elfelejtünk beszélgetni, találkozni, holott az élő szót semmi sem pótolja.
Én valójában nem lövetném le a lovakat, mert szeretem őket. Annak idején a filmet láttam. Én akkor is szeretem a lovakat, sőt tudok lovagolni is. Az nagyon jó élmény. Üdv Éva.
Ez van sajnos.
Egyébként annakidején az a film rám is nagy hatással volt. Itt csak átvitt értelemben használom. A ló én vagyok, de magamat szerethetem. Csak az a kérdés, ha már nincs szükség rám, akár le is lőhetnek? Ezek szerint, igen.
Pussz,
Éva