Az ismeretlen látogató..

Látogatók száma: 42

Tartozik nekem. Tudja? Nagyon sokkal…

Látta, amint belép az épület üveg ajtaján. Olyan százhatvanöt centisnek saccolta, plusz a magas sarkú topánkájával már óriásinak tűnt. Vékony, karcsú alakján pihe-puha türkizkék ruha feszült, talán bársony anyagból. Annak kellett lennie, ha egyszer nem libbent. Mutatós jelenség volt, ahogy így elnézegette. Haja rendezetlen tincsekben hullott szép ívű arcába, melytől laza mozdulatokkal igyekezett megszabadulni, ahogy rakoncátlan takarta arcát. Látta mosolyát, ami inkább volt gunyoros, mint félszeg. Gyönyörű ez a nő, állapította meg magában a férfi, miután aprólékosan szemügyre vette. Egy oszlop volt mindössze kettejük között, ami takarásban tartotta egy idő óta, így alkalma volt megfigyelni őt. Vajon ki ez az ismeretlen, aki látszólagos nyugalommal, de nagyon kereshet valakit?.. Most megállt az épület előterében és ráérősen körbenézett, mint akinek a célja csak egyedül és kizárólag ez lett volna, hogy ide megérkezzen. Megtalálta, amit keresett, mert egyszerre határozott léptekkel indult el a felvonó felé.. Éppen annyi ideje volt, hogy kiugorjon az oszlop mögül és a már majdnem becsukódó lift ajtaját elkapja, ahol nem kis meglepetésére előtte állt elevenen, fél méter közelségben az ismeretlen látogató.

- Bocsánat! – szólalt meg... Igyekezetét látva a nő egy pillanatra elhúzta a száját és kivillantotta hófehér fogait. Sikerült egyensúlyát visszanyernie, mire a nő kinevette.
- Ugyan miért kér bocsánatot? – kérdezte és amint megszólalt, mély hangján hirtelen valami bevillant a férfi agyába. Hallotta már valahol ezt a hangot..
- Segíthetek, Hölgyem? – kérdezte, mikor végre kissé felocsúdott első meglepetéséből.
- Azt hiszem igen. Jól jönne a segítsége, mert ahogy elnézem önt, ide tartozhat – felelte a nő és ránézett azokkal a szikrázó, zöld szemeivel.
- Keresek egy férfit, mindössze annyi személyleírást tudok róla adni, hogy egy nagydarab állat és a Béla névre hallgat.

Úristen! Olyan itt csak egy van, nagy darab, az biztos, a név is stimmel, és a barátom. Vajon mit tett már megint? - gondolta a férfi..

- Igen, ismerek egy Bélát, aki fenn dolgozik a 111. emeleten. Hogy most éppen bent van-e, azt nem tudom. Mikor utoljára láttam, még bent volt – felelte zavartan.
- Akkor magát kérem meg egy szívességre – miközben ezt mondta közelebb lépett hozzá, egészen közel, úgy sziszegte szinte a fülébe. Dolgom van ezzel az emberrel. A mogyoróit szeretném megszorongatni kissé – feleli a nő és közben megint az a gunyoros mosoly játszik az arcán, mint az imént. Tartozik nekem. Tudja? Nagyon sokkal.. Rengeteg ígérettel, amit nem tartott be és most eljöttem, hogy bevasaljam az ígéreteit, és senki nem akadályozhat meg ebben. Érti, amit mondok? Senki.
- Értem, értem – feleli a férfi és már szinte biztos volt abban, hogy Béla valami nagy disznóságot követhetett el megint, csak azt tudná, hogy mit? Most hogyan húzza ki ebből a slamasztikából? – töprengett.. Megérkeztünk, szólalt meg végre és kilépett a nő előtt, amikor a lift a 111. emeleten megállt. Odakísérem, felelte és szíve erőset dobbant, amikor az ajtó elé értek. Akkor lenyomta a kilincset, de az ajtó nem engedett.
- Nincs bent – felelte egy hatalmas sóhaj kíséretében, szinte megkönnyebbülve.
- Nem baj, én ráérek – egyáltalán nem meglepődve a választól a nő, szemét körbejártatva egy kényelmes, ülő alkalmatosságot keresett, laza mozdulattal éppen helyet foglalt volna, amikor a férfi – visszanyerve végre önuralmát az iménti izgalomtól – megszólalt..
- Szívesen venném, ha nem itt, hanem az irodámban várná meg Béla kartársat, biztos valami nagyon fontos dolog jöhetett közbe, addig megihatnánk egy kávét – kérte.
- Nagyon kedves, hogy ennyit törődik velem! No, nem bánom, ha már így összeismerkedtünk és csak mosolygott, azzal a gunyoros, cseppet sem feszült mosolyával, amitől a férfi szinte úgy érezte, elolvad. De bájos vagy! – gondolta, de a következő pillanatban eszébe jutott miért is jött ide, és már csak azt hajtogatta magába: És mennyire veszélyes!

*
(Minden történetnek, valóságos vagy kitalált - nem fontos - de kell, legyen egy igazság alapja, ami lehet egy érzés, fantázia...)