Azok a régi szép idők!
Látogatók száma: 40
Rossz a hangulatod? Valaki elhúzta a nótádat, vagy elvette a kedved? Megbántottak? Ne bánkódj, ne ríj, inkább hallgasd a zenét! Bámulatos! Fantasztikusan jó!
Nem kell mást tenned, csak azokra a régi szép időkre gondolni, amikor önfeledten átadtad magad a zene, a tánc élményének, ahogy teljesen a hatása alá kerültél. A tánc öröme semmihez sem fogható. Ha megszólalt a zene az arcok átszellemültek, mosoly, vigyor, jó kedv, kacagás... a lábak, a testek ritmusra rezegtek és minden porcikád azt kívánta, hogy a terem közepére perdülj, kedvenc, összeszokott pároddal fordulj és lejts el egy igazi rock and rollt. Nem volt benned félelem, visszafogottság érzet, semmi, a zene, a tánc izgalmán kívül, akkor, abban a pillanatban, ami a szándékodat szemmel láthatóan kifejezte, hogy táncolni szeretnél, ezt bárki keresztül húzhatta volna. Hiszen erre vártál, vágytál egy teljes hétig, hogy miután letudtad kötelezettségeidet (suli, munka, egyebek...) ezeken a csak fiataloknak fenntartott szórakozóhelyeken kapcsold ki magad a heti robotból. (Ez nem változott később sem, amikor már gyermeked volt, igaz még csak pici...)
A társas összejövetelek alkalmával találkozhattál legkedvesebb együtteseddel a Ságvári Endre kultúrotthonban szombat- és vasárnaponként fellépő Tremoló együttessel, hmm Csizmadia... a Doki, vagy a KPVDSZ-ben - lehet így hívták - Szevecs együttessel. Közöttük becenevén, "Dundával", az együttes énekesével, aki mellesleg azóta befutott, mint az Apostoll énekese. Micsoda "fej" volt?! Persze akkor ő sem így nézett ki, mint manapság hófehér hosszú szakállal, nagy széles karimájú fehér kalappal a fején. Jó svádájú gyerek volt. Ez a kellék, amit magán hordoz az óta, szörnyű. Az "Odakint búcsúzik a nyár" dalával meghódította az őt egyébként kedvelő nagyközönséget és sok nő szívét - az enyémet is - oly sokszor megdobogtatta. Valahányszor meghallottam ezt a dalt, sokáig ő, és az a nap jutott az eszembe, amikor lejött a színpadról és felkért engem táncolni... Mit mondjak erre? Élmény volt vele a lejtés, "Yesterday"-re összeborulni. Ki nem hagytuk volna ezt a pillanatot!...
Ez a korszak is lezárult egyszer. De a világ összes dalai közül, ha meghallom a Rolling Stone együttes valamelyik dalát, vagy a Beatlestől a "Yesterday"-t a mai napig is emlékszem azokra a régi szép időkre, amikor Dunda előadásában hallhattam. És azok a félrehallások? Van rá magyarázat. Olvastam. A "Levelet kaptam lájf...", Spencer Davis: ejtsd magyar... "Kiviszem a lavort..." (Gimme Some Lovin) amikor meghallottuk, szinte őrjöngtünk!
(A sors fintora, hogy a nagy beat- és rocknemzedék jelesei sorra lépik át a hetedik x-et. "Különös belegondolni, de tény: e kiváló zenészek 45-50 éve kezdték fantasztikus sikerekkel szegélyezett pályafutásukat..." A rajongóik nem kevésbé - közöttük jómagam - elhagytuk a hatodik x-et.)
Azt csak neked súgom meg, hogy a fiatalon tartásnak az az egyetlen titka... a nem feledés, azok a régi szép emlékek, a zene, a tánc...
Természetesen a későbbiekben nemegyszer megkaptam az útravalót a kolléganőimtől, amikor a fejemre olvasták bűneimet. Nevezetesen, hogy "Amíg te ott múlattad az időd a táncparketten, szórakoztál, addig mi tanultunk!" Igazuk volt. Bár csak némileg, mert a tanulást én sem hanyagoltam. Erre viszont nekem az volt a véleményem. Nem tudták miből maradtak ki!?... ha kimaradt volna az életemből ennek a korszaknak ezen szépsége és izgalma, ma szegényebb lennék sok-sok magammal hozott élménnyel, fiatal éveim legszebb eseményeivel. Magyarul: "Nem Bántam Meg!"
Manapság? Ugyan kérem. Ha a zenét nem is, de a táncikálást - "ugri-bugrálást" - elfelejthetem. A múltkor is hivatalos voltam egy rendezvényre. El tudtam menni? Hát nem. Nélkülem kellett "lezajlódjon" a nagy esemény. Még egy mezőgépes bulin sem tudok részt venni? - pedig huszonkilenc év ott eltöltött idő után ildomos lett volna. Biztosan nem lettem volna magamra hagyatott, akadt volna - talán - még partnerem is. (Rég volt, tán igaz sem volt, hogy 1968-ban tizennyolc évesen első munkahelyemül őket választottam... vagy ők engem. Mindegy is. A lényegen nem változtat. Sikerült is ott marasztalniuk vagy negyvennégy éves koromig. Nem is tudom mi volt ebben annyira vonzó... Talán a mezőgépes bulik? Vagy azok az ígéretes vacsorák? Mondjuk egy Tettye tál... Azért bevallom, fiatal éveim után szórakozásban ottlétem alatt, és után - egy ideig - sem volt hiányom.)
Csak egy javaslat. Ha készíted a két-, vagy többszemélyes vacsorát - lehet Tettye tál is - bekapcs. a rádió és hallgasd közben a zenét! Bámulatos! Fantasztikusan feldob!!!
http://www.youtube.com/watch?v=129kuDCQtHs
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nosztalgiázzunk!
A Bee Gees... Denis Roussous/sose tudtam leirni a nevét/... a szegedi Kristály együttes:-)
A Bee Gees... Denis Roussous/sose tudtam leirni a nevét/... a szegedi Kristály együttes:-)
Igen, meghallgattam Bruce Springsteen - Dancing in the Dark , igazi jó rock!
De, ha számukra a jelen sem túl szép, akkor mi lehet az? A fantáziája? Lehet.
Ma sem vagyunk egyedül. Ez így nem lenne igaz. De azt sem hiszem el, hogy senkiben semmi gondolatot rajtad és rajtam kívül nem indított el ez az írás... Abszolút közömbösségre vall. A legrosszabb, ami egy embert tehet. Nem vesz tudomást a külvilágról! :-)
Ennyit akartam, nem többet nyújtani vele, hogy egy kicsit ki tudjunk zökkenni, átmenetileg, pillanatokra, amíg olvassuk egymást. Örülök, hogy kiérezted belőle a szándékot. Ha egy picit is segítettem emlékezni, az jó. Tedd ezt napjában. Én is rájöttem, lehet egy ebéd, vacsora elkészítése közben - mindegy milyet - a lényeg, a zene hallgatáson van...
Köszönöm, hogy értőn, beleérzőn olvastál. :-)
Puszi,
Éva
Remélem a csatolt linket is meghallgattad?! :-)
Kedves Évi !
Írásod, mely életed egy szeletét mutatja be, igazán jó volt olvasni! Egy ideig feledteti velem az egyedüllét érzését.
Sok, sok szép emlék köt engem is a zenéhez a szórakozáshoz. Bár bevallom az ízlésem akkor még más volt. Én a progressziv rock zenét kedveltem és erre nem lehet táncolni.
Persze, ha táncolni akartam egy hölggyel akkor más volt.
Ma is meghallgatom kedvenceimet és látom, hogy bizony elhaladt felettük az idő.
Jó érzés nosztalgiázni, jó érzés néhány órára feledni a jelent és feltöltődni a múltam emlékeivel ! Nem bántam meg soha, hogy nem tanultam jól, hogy csakis az érdekelt ami igazán lekötötte figyelmemet, érdeklődésemet. Az eminens tanulók sokszor nem értették, hogy mi az ami jó a zenében ! Nekem extázis volt, lelkem felszabadult és a boldogság igazi ízével ajándékozott meg!
Lázadtam. Hajamat megnövesztettem. Farmert hordtam - még ma is jobban érzem magam benne. Nem spóroltam, kedvenceim lemezeit gyűjtöttem ...
Olvastam és zenét hallgattam ... később házasságom idején, rövid ideig abba maradt ... aztán megint feléledt ... olyan volt mintha újra olvastam volna hosszú idő után kedvenc könyvemet ... mást és másképp hatott rám a zene ... újabb dolgokat fedeztem fel a hangokba ... új öröm fogott el ...
Mára már szinte válogatás nélkül meghallgatom fiatalságom zenéit ... ma már komoly zenét is örömmel hallgatom ... az egyedüllét kicsalta belőlem, hogy számítógéppel én is kifejezzem érzéseimet és saját "zenét" készítsek ... feltöltöm egy tárhelyre és figyelem hány ember hallgatja meg ... sajnos egyik sem magyar !
Ezt okoztad Évi írásoddal ! Ezt a rövid vallomás szerű választ ! Köszönöm !
Üdv. Altrev
Köszönöm, hogy értőn, beleérzőn olvastál. :-)
Puszi,
Éva
Remélem a csatolt linket is meghallgattad?! :-)
Írásod, mely életed egy szeletét mutatja be, igazán jó volt olvasni! Egy ideig feledteti velem az egyedüllét érzését.
Sok, sok szép emlék köt engem is a zenéhez a szórakozáshoz. Bár bevallom az ízlésem akkor még más volt. Én a progressziv rock zenét kedveltem és erre nem lehet táncolni.
Persze, ha táncolni akartam egy hölggyel akkor más volt.
Ma is meghallgatom kedvenceimet és látom, hogy bizony elhaladt felettük az idő.
Jó érzés nosztalgiázni, jó érzés néhány órára feledni a jelent és feltöltődni a múltam emlékeivel ! Nem bántam meg soha, hogy nem tanultam jól, hogy csakis az érdekelt ami igazán lekötötte figyelmemet, érdeklődésemet. Az eminens tanulók sokszor nem értették, hogy mi az ami jó a zenében ! Nekem extázis volt, lelkem felszabadult és a boldogság igazi ízével ajándékozott meg!
Lázadtam. Hajamat megnövesztettem. Farmert hordtam - még ma is jobban érzem magam benne. Nem spóroltam, kedvenceim lemezeit gyűjtöttem ...
Olvastam és zenét hallgattam ... később házasságom idején, rövid ideig abba maradt ... aztán megint feléledt ... olyan volt mintha újra olvastam volna hosszú idő után kedvenc könyvemet ... mást és másképp hatott rám a zene ... újabb dolgokat fedeztem fel a hangokba ... új öröm fogott el ...
Mára már szinte válogatás nélkül meghallgatom fiatalságom zenéit ... ma már komoly zenét is örömmel hallgatom ... az egyedüllét kicsalta belőlem, hogy számítógéppel én is kifejezzem érzéseimet és saját "zenét" készítsek ... feltöltöm egy tárhelyre és figyelem hány ember hallgatja meg ... sajnos egyik sem magyar !
Ezt okoztad Évi írásoddal ! Ezt a rövid vallomás szerű választ ! Köszönöm !
Üdv. Altrev