Brokkolikrémleves mini tortellinivel – avagy hogyan tegyük kívánatossá gyermekeink számára a brokkolit?
Látogatók száma: 33
Még mindig a gyors és igényes ételek útján haladok tovább egyelőre és előre ...
Maradnék még azon a vonalon, hogy igenis maradjunk csinosak, vagy törekedjünk legalább arra, hogy mire eljön a várva várt tavasz és mindenfelé színek és virágillatok kavalkádját érezni-látni, mi is kívánatosak legyünk, hiszen lekerülnek a kabátok, lengébbé válnak a ruhák, és büszkén, ragyogóan vonulhassunk végig az utcán.
Ezért is gondoltam, hogy a brokkoliból varázsolok egyelőre kívánatost. Ettem már rakottan és rántva is, de levesként még nem igazán. Feltettem főzni sós vízben egy egész fej brokkolit, – épp csak ellepje – és amikor a szára is puhává varázsolódott ( ne főzzük szét!), akkor kiszedtem a felét tányérra, – amiből más fog készülni – a többit pedig hagytam úszkálni, őröltem rá szerecsendiót, tettem bele tejfölt, és botmixerrel turmixoltam, amíg csak pár kisebb darab maradt benne.
Találtam a kamrában régóta ott csücsülő szomorkodó száraz mini sajtos tortellinit. Vettem egyszer régebben, hogy na majd jó lesz levesbetétnek, de tessék, most jött el az ideje! Jó sokáig főtt, 20 percig is, mire a belseje is puha lett. Nem vagyok híve a tartósítószeres dolgoknak, ritkán, nagyon-nagyon ritkán használok ilyesmit. Gyermekcsalogatónak viszont nagyon bevált 1 tészta és vele lé, hipp-hopp el is fogyott a leves a tányérkából.
Petrezselyemmel tálaltam a levest.
Amire szükség lesz:
– 1 fej brokkoli (felét használtam fel a leveshez)
– 2 ek.tejföl
– őrölt szerecsendió ízlés szerint
– só
– tésztabetét, én sajtos mini tortellinit használtam
– pár szál petrezselyem apróra vágva
A cikket írta: Kecskerét
Hozzászólások
időrendi sorrend
A családi költségvetést azért nem bíznám rád... :-)
Szeretek mindent, ami zöld... még a sóskamártást is, de csak úgy, ahogy én készítem, utánozhatatlan tükörtojással, vagy keménnyel, ugyanez a helyzet a spenóttal, azt mondjuk bundáskenyérrel... a rakottas karfiol, kelkáposzta, édeskáposzta is jöhetnek, nem csak szóba... ki ne hagyjam a burgonyát?...
Mi az a vadkáposzta? Csak nem valami párolt savanyú, egy kis köménnyel?... :-)
Igen hasznos kis ketyere , kiszolgált a kicsik mellett is és tovább is használhatom! Vadaaas!!! imádom, hmm, főznöm kellene már!!!
Igen, egy vadkáposzta, egészen jó rokonságban élnek. Szeretem a kelt is, kölessel, darált hússal rakottan :-)) Én sem rajongtam a brokkoliért, de kell a szervezetemnek, így ízlelgetem,próbálgatom.
De öröm ezt hallani, próbáld ki, hátha te is megszereted, mint én. :-) Szándékosan nem használtam tejet, tejszínt, karcsúsodni kell , jön a tavasz is és a lenge szoknyák ideje!
Mi az a vadkáposzta? Csak nem valami párolt savanyú, egy kis köménnyel?... :-)
Szeretem a krémleveseket... Ha addig élek is, de beszerzek egy botmixert. Láttam már tévében, most te is ezt említed... Hiába a korral haladni kell.
Nem elég, hogy van egy Merlin robicsekem, azzal is turmixolhatok, pépesíthetek, meg is teszem, de a mosogatása a végén mindig elveszi a kedvem...
A brokkoli az amolyan kelkáposzta-féle, ugye? Eddig nem volt szimpatikus, de ki fogom próbálni a receptedet, mert olyan démoni... :-)
Különösen a vadasmártás készítésénél szeretek turmixolni, pedig nem így tanultam régen, anyu mindig villával nyomkodta össze a zöldségeket... akkor szerettem meg igazán a vadast...
Igen, egy vadkáposzta, egészen jó rokonságban élnek. Szeretem a kelt is, kölessel, darált hússal rakottan :-)) Én sem rajongtam a brokkoliért, de kell a szervezetemnek, így ízlelgetem,próbálgatom.
De öröm ezt hallani, próbáld ki, hátha te is megszereted, mint én. :-) Szándékosan nem használtam tejet, tejszínt, karcsúsodni kell , jön a tavasz is és a lenge szoknyák ideje!
Nem elég, hogy van egy Merlin robicsekem, azzal is turmixolhatok, pépesíthetek, meg is teszem, de a mosogatása a végén mindig elveszi a kedvem...
A brokkoli az amolyan kelkáposzta-féle, ugye? Eddig nem volt szimpatikus, de ki fogom próbálni a receptedet, mert olyan démoni... :-)
Különösen a vadasmártás készítésénél szeretek turmixolni, pedig nem így tanultam régen, anyu mindig villával nyomkodta össze a zöldségeket... akkor szerettem meg igazán a vadast...
Helyes, örülök, h nem szegte kedved a trollhadsereg! :)