Csakazértis!
Látogatók száma: 87
Nem példabeszéd, nem is vád, nem kérkedés. Barátság. Így, nagy betűvel az elején.
Ez év májusában egy véletlen folytán a Feleségek.hu oldalon találtam magam. Igen a sors, úgy lehet. Nem túl rég indult a közösség, írogatás és ismerkedés.
Csevegő még nem volt, de elég sokan olvastunk és írtunk már akkor is, s így "ismertük" meg egymást.
Aztán feltűnt egy név a felhasználók között. Anubis.
Először olvastam az írásait, majd ő is az enyémeket, aztán jött a csevegő, amit örömmel vettünk birtokba.
----------
Feleségek.hu?? Mi ez? Látnom kell nekem is. Cikkek, írások, felhasználók. Próbaképpen feltettem az első cikket, majd a többit is. Volt valaki, aki mindig írt nekem. Orsolya-ki más??
Ez a kedves, szerény, nagyon lelkes felhasználó. Akkor még semmit nem tudtam róla.Megköszöntem kedves szavait, ennyi volt.
----------
Nagyon-nagyon jó volt, mert megismertem őt és persze másokat is.Mindig azt mondtam: - Távol élünk egymástól és mégis oly közel!
Aztán Judit és Én egyre többet beszélgettünk, nevetgéltünk, megbeszéltük a napi eseményeket. S kezdtünk rádöbbenni, hogy ő és én egymás tökéletes ellentétei vagyunk, még is baráti kapcsolatokat kezdtünk el ápolni, s elindultunk egy úton, mely minden kapcsolat alapja. Megismertem egy nagyon jó családanyát, feleséget és egy nagyszerű embert, aki életem része lett!
----------
Orsolya mindig mosolygott. Nem csak a szmájlikban, amit a mondandója mellé biggyesztett, hanem az egész lénye volt csupa derű, jókedv, türelem, és megértés.
Lassan, lépésről-lépésre kerültünk mind közelebb egymáshoz, a szürke hétköznapok örömét és bánatát is megosztva a másikkal.
Vannak kétkedők. Akik szerint ez a barátság nem létezik. De, igenis létezik. Sokan állnak mellettünk. És azok a mások is a barátaink.
----------
Aztán az oldal egyre népszerűbb lett és sok jó embert ismertünk meg írásaikon keresztül, akik e közösség tagjaiként ma is jobbnál-jobb írásokkal lepnek meg bennünket.
Aztán ez a kapcsolat köztünk túllépte az oldal falait, s mi mindent megteszünk annak
érdekében, hogy kapcsolatunk igazi és mindent elsöprő barátsággá alakuljon. Nehéz út a miénk, de nem adtuk föl és ma már Judit nélkül el sem tudom képzelni, mintha a részem lenne - igaz nem olyan messze tőlem! Bár a távolság nem akadály szerintem, az esetleges rögös utat meg végig kell járnunk.
----------
A távolság csak annyiban akadály, hogy személyesen még nem tudtunk találkozni. És?? Ettől nem lett kevesebb, vagy értéktelenebb ez a kapcsolat.
Fogunk találkozni egyszer úgyis. Addig marad az internet, a webkamera. Ez is jó dolog, hogy tudod, érzed, látod, ott a másik a drót végén. A másik feled, aki már aggódik, ha fél napig nem jelentkezel. Beteg a gyerek? Tanácsot ad. Recept kell? Már küldi is. Tanács is kéne, mert nem boldogulsz, mert kétkedsz magadban?? Ő mindig rendelkezésre áll.
----------
Folytatva a történetet. Rájöttünk arra, hogy Én vagyok az a fél aki úgy mondd lajtosabb (lazább) és Juditom a karakánabb s talán pont ezért értjük meg egymást tökéletesen. Igaz nem találkozunk mindennap, bár igyekszünk legalább 1-2 percet szakítani egymásra, vagy küldünk üzit, s így nem veszítjük egymást szem elől, bárhogy is alakul az életünk mi akkor is a barátság rögös útját fogjuk járni és biztos lesznek akadályok, de mi együttes erővel végig járjuk.
Mert Mi egy életre kötöttünk barátságot, s remélem ha a sors úgy hozza végre magamhoz
Ölelhetem azt az embert aki mindig hiányzott az életemből: AZ IGAZI BARÁTNŐT!
----------
Egymás ellentétei vagyunk, az igaz. Jin és Jang. Fekete és fehér. Ezért kiegészítjük egymást. Jókat nevetünk. Még cseten keresztül is.
Csak ötven kilométer választ el. Egy óra kocsikázás. Tényleg lehetetlen lenne?????
Köszönjük az oldalnak a lehetőséget, hogy általuk megismertük egymást.Biztosak vagyunk abban, hogy vigyázunk erre a kötelékre!
Továbbá köszönjük online családunknak, hogy támogatnak minket.
Közös írásunkat Judit publikálja, hogy lássátok igen is van barátság a neten is, ha
mindketten akarjuk!
- Judit és Orsolya -
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Orsit a 21 grammjával, és téged, ahogy vagy.
Azért, mert olyannak fogadjuk el egymást amilyen, és ettől él a barátság.
Nem a test, hanem a lélek köt barátságot, 21g és 21 g. :)
Luca! te egy igazi mérföldkő vagy, mert mindig pozitívan állsz a legnehezebb helyzetekhez is!
Magdika! A te élet tapasztalatodat, receptjeidet, ötleteidet és nem utolsó sorban élettörténeteidet adod át ezeknek a lelkes ifjoncoknak!
Köszönöm a Tündéreknek az oldal megalakítását, közösségünk tagjainak a lelkesedést, a különböző írásokat, mellyek megszínesítették mindennapjainkat
és azt, hogy köztetek magunkra találhattunk és egymásra!
Judit! neked pedig azt, hogy vagy!
Köszönöm Orsolya
Puszi,
Pinokkió
Ezért elmondom, hogy nekem is vannak nagyon jó barátságaim, amiket neten kötöttünk. Néha valósággá válnak, mert ezekből hárommal már személyesen is találkoztam, és mindig pont olyanok voltak, mint amit mutattak magukból.
Jó olvasni ezt a cikket, olyan igazinak, olyan eredetinek tűnik első olvasatra. Mindannyian ezt akartuk, ezt szerettük volna. Ha mégse jött össze, ahányan, annyi félék vagyunk és ez így van rendjén. Kerestünk, találtunk barátokat, elveszítettük és újra megtaláltuk egymást. Ez is az élet egy része.
Én is köszönöm, hogy köztetek vagyok. Maradtam, bár mentem is volna néha, az a fene nagy érzékeny lelkem az oka az egésznek, de edződök, tesztek róla és én tanulok, figyelek, látok, érzek, szeretek, hm. nem szeretek.... és így tovább!
Éva
Már régen terveztük e cikk elkészülését és egyáltalán nem bánom, mert az életünk apró, de annál felemelőbb érzését tartalmazza! Köszi, hogy olvastad s remélem továbbra is velünk maradsz, s írásaiddal meglepsz minket! Szép délután kívánok Orsolya
Pedig nekem is vannak pillanataim, amikor ki akarok lépni innét. De Orsolya egyelőre itt tart:)
Kitartunk-együtt.
Szia Luca!
Jó olvasni ezt a cikket, olyan igazinak, olyan eredetinek tűnik első olvasatra. Mindannyian ezt akartuk, ezt szerettük volna. Ha mégse jött össze, ahányan, annyi félék vagyunk és ez így van rendjén. Kerestünk, találtunk barátokat, elveszítettük és újra megtaláltuk egymást. Ez is az élet egy része.
Én is köszönöm, hogy köztetek vagyok. Maradtam, bár mentem is volna néha, az a fene nagy érzékeny lelkem az oka az egésznek, de edződök, tesztek róla és én tanulok, figyelek, látok, érzek, szeretek, hm. nem szeretek.... és így tovább!
Éva
Szerintem mindenki tehet róla, ha magára marad.
Lássátok Évát, ő is magára maradhatott volna, de erőt vett magán, akart valahova tartozni ( tündéri segítséggel, a mi segítségünkkel), tudott engedni, alkalmazkodni hozzánk. Mert igenis van NET-barátság (tudom, mert én ismerem)!!! Aki nem hiszi, annak "valós" barátai sincsenek (max csak hiszi)!
Pinokkió
Nem vagyunk egyformák, s még is, mert itt egy családhoz tartozunk, s kitudja az élet mindig tartogat meglepetéseket...! De az biztos, hogy közösségünk tagjait megtaláljátok, ha segítség kell soha ne felejtsétek el! Szép estét barátaim Orsolya
Olvastam egy naplót..., kb.: "magamra maradtam..."!
Szerintem mindenki tehet róla, ha magára marad.
Lássátok Évát, ő is magára maradhatott volna, de erőt vett magán, akart valahova tartozni ( tündéri segítséggel, a mi segítségünkkel), tudott engedni, alkalmazkodni hozzánk. Mert igenis van NET-barátság (tudom, mert én ismerem)!!! Aki nem hiszi, annak "valós" barátai sincsenek (max csak hiszi)!
Pinokkió
Nagyon jólestek szavaid. Ez a cikk a barátokról szól és én úgy érzem sikerült ezt a barátságot fenntartani sokakkal. Mindenkiben érlelődik a válasz a kérdésekre, úgy általában, kinek rövidebb idő kell ehhez, kinek hosszabb. Nálam most ért be a dolog. Le kellett valaminek csengenie, venni egy jó nagy levegőt és folytatni ott, ahol abbahagytam. Szó szerint, mert mondj valamit ma, holnap mond az ellenkezőjét és végképp nem fogják tudni ki vagy. És ez igaz. Sokan nem tudjuk még magunkról se, hogy kik is vagyunk valójában. Nincs jó, vagy rossz ember, csak élethelyzetek vannak, melyeket jól vagy rosszul értelmezünk, alkalmazunk. A végére az idő mindent meg fog oldani.
Mindenkit szeretettel puszilok.
Nagyon szeretlek mindkettőtöket!
Orsit a 21 grammjával, és téged, ahogy vagy.
Azért, mert olyannak fogadjuk el egymást amilyen, és ettől él a barátság.
Nem a test, hanem a lélek köt barátságot, 21g és 21 g. :)
Érted, ugye? Hát, hogyne értenéd...
Most ezt újra elolvastam, és új értelmet nyertek a szavak. Még most is igazak, de a 21 gramm hatványozottan.
Érted, ugye? Hát, hogyne értenéd...