Egyéni stílus
Látogatók száma: 98
Egyik kedves barátom kért meg segítségre írásaival kapcsolatban. Nem ő volt az első, sokaknak el szoktam mondani tanácsaimat... Lehet nem értek hozzá, de mint mérnök embernek mindenről, az írásokról is van elképzelésem. Remélem picit segítek, nem rontok!
Az "ívek" után jöhet a stílus.
- Hogyan lehet valakinek egyéni stílusa? - kérdezte a barátom. Nekem nincs vagy nem érzem, hogy az lenne - mondta.
Hm, hm...
Azt hiszem mindenkinek - aki ír - van egy egyéni stílusa. Csak ez vagy jobban eltér az átlagtól vagy kevésbé. Nyilván akiknek az átlagostól eltérő stílusuk van, azok érdekesebbek, különlegesebbek az olvasók számára, míg a sablonosak kevésbé.
Persze itt is lehet előny és hátrány... Egy-egy stílus amennyire valakinek bejön, másnak esetleg éppen annyira nem. Így az egyediséggel tulajdonképpen be is skatulyázzuk magunkat, - szűkítjük - az olvasótáborunkat. (Túl egyedi esetekben elérhetjük, hogy csak mi értjük saját magunkat(!))
Persze a skatulyákon túl is van élet, vannak azok, akik több stílusban is - kaméleon módjára - képesek írni. Ők a táborharácsok. Nekem azért ők a kedvenceim (persze ízlés dolga), én is közéjük tartozom.
A stílusváltás helyzetfüggően szükséges is lehet. Például egy írásnál a szereplők, az élethelyzetek igényelhetik az író tollának változtatását. Sokszor nem elég a golyóstoll, kell néha a töltőtoll is. Persze egy novellánál azért ritka, hogy egy íráson belül több stílust is felvonultasson az író. Bár ha autentikus akar lenni az ember, néha még szükséges is lehet; például egy részeg óvónő ábrázolása, lehet akár stílusidegen is, egy óvodai idill leírásánál.
Akkor nézzünk pár példát az oldalon előforduló - novella - írói stílusokra...
Egy hölgy, aki puha tollal ejti a betűket...
Ő olyan könnyeden jelenít meg érzéseket, életképeket, hogy az ember csak keresi a titkát és nem leli. Látszólag semmi különös nincs benne, és mégis. Amit nem értünk, hogy ha más írja ugyanúgy, akkor miért nem lesz olyan?!
Talán a letisztult megélés, a szeretet, amit ő bele tud tenni az írásaiba.
<Néha a kevesebb a több.>
Van aki magáról tud legjobban írni. Egyedien...
Hogy csinálja?
Egyesszám harmadik személyt használ. Szívesen használja az "Ő"-t ha magáról beszél. Távolságot tart saját magától, de minden esetben a harmadik személynek ad igazat.
<Minden szentnek maga felé hajlik a keze.>
Aki a humort is kontrázva játssza...
A stílus, amit ő képvisel, az egyik legszórakoztatóbb. Többnyire - saját - élethelyzeteket jelenít meg, szarkasztikus, ironikus néha pikírt humorral. Egy ironikus mondatot, ami másnál már a poén lenne, ő egy másikkal fűzi tovább, és amikor már azt hiszed, itt a vége - fogod a hasad a nevetéstől -, erre még egy rekontrával tudja folytatni.
<Poénból is megárt a sok. Nála rossz esetben, hascsikarásig fokozódik a humor. Jobb esetben, halálra röhögöd magad.>
Lány ki kaméLeona módjára szárnyal...
Ha akar ördög, ha akar angyal, metaforái, allegóriái mindig a helyén vannak. Megtalálja a mértéket való és valótlanság között. Ügyesen töreti össze veled a tükröt, amit eléd állít. Ha sír, vele sírsz, ha nevet, vele kacagsz...
<Olyan, mint a pillangók, akiket ő engedett ki a dobozból, szabad, és boldog.>
Az öniróni mesternője...
Stílusában benne van a könnyedség, a lazaság. Írásaiban tud úgy beszélni magáról, hogy az ember ne sajnálja. Jókat nevetünk csetlésein, botlásain. Minek mást a nevén nevezni, ha vannak számok, mondja. Persze tesz kivételt, magát nevén szólítja; naná, hogy egyesszám harmadik személyben.
<Amíg tudunk magunkon nevetni, addig nagy bajunk nem lehet.>
A naturalista-(szür)realista...
A publicisztikus - szerű - írásaiban a letisztult egyszerűség jelenik meg. Az írásai dramaturgiailag tökéletesen felépítettek. A sokszínűt is egyszínűen tudja festeni, de mégis, a szürkéből is kihozza a szivárványt. A lendülete elsöpör és közben megtart.
<Nála a sors nem egy játék, előre kirakott kockakő.>
Aki szerelmeset ír...
Ő az akinek az eszét elveszi a szerelem - néha a tolla hegyét is -, kívánja minden porcikájában, hogy szeressék. A szeretetéhségét írásaiban sem hagyja nyom nélkül. Képes feláldozni a dinamikát, az íveket egy naplementébe nyúló szerelmes csókért. Költői képei, metaforái viszont kárpótolnak bennünket mindenért...
<A betűi szállnak és szerelmes táncot járnak.>
Aki csak szexet ír...
Nála mindig ott a férfi, de mindig az ágyában. Ő kielégíti - olvasási - vágyainkat. Amit még várhatsz tőle, az biztos a pornográf címke. Stílusában azonban nem közönséges, érzékien tud olyan dolgokról írni, amit más közönségesre írna. A tintája illata is csábító, a csábítás nála mesterség!
<Ne háborúzz, szeretkezz!>
Akinek az őrület áll legjobban...
Betűi táncot lejtenek, pörögnek ezer fele. Az írásaiba az őrület jeleit rakja bele. De tudjuk, hogy csak megfontoltan vezeti olvasóit oda, ahol magunktól lenni sem mernénk, túl az ész határán. Képzelete szárnyal, vele elhisszük, hogy őrültek vagyunk... és szabadok, legalább egy percre.
<Ha az írása őrülten jó, akkor ő őrülten jól tud őrültet írni.>
Az érzelmek írónője...
Ha fájdalmat kell írni vagy szenvedést, esetleg szerelmet és boldogságot, akkor abban ő van otthon. Írásaiban érezni az érzelmek hullámzását. Ebben a látszólag könnyű - de valójában az egyik legnehezebb - stílusban, meg tudja tartani a mértéket. Tud visszafogottan érzelmes lenni. Sokszor szól egy közelállóhoz - kifele -, neki írja a történetét.
<Nála tényleg, a remény hal meg utoljára.>
A fantasy ura...
Ő az akinek a vámpírok a barátai. A fantáziája szárnyain vele együtt röpülhetünk égen, vízen, földön, tűzön és hegyen át. Az életképek megrajzolásánál precízen igényes. Az írásai szépen felépítettek, mesterien meg vannak írva. Nála egységben van a dinamika, stílus és dramaturgia. Figyel a legapróbb részletekre.
<A hideg szoba hátsófalába vert rozsdás kampókra felszögezve, köszörülte meg vérre éhező torkát...>
*És a végére hagytam azt az írót, akinek a stílusát nehezebb kiismerni, mert sokrétegűek az írásai. Hol egyszerű panelekből felépít egy palotát, hol fele annyi panelból dupla házat épít, hol egy lakótelepnyi anyagból egy csinos kis mézeskalács házikót rak össze. Mindenkinek ír, és az írásai minden színvonalú olvasójának tanulsággal szolgálnak.
<A tanulságait mindenki érti, csak mást érthet ki belőlük.>
Ha így szépen végigmentünk az íróinkon (aki kimaradt meg ne sértődjön (!), csak az én agyam se káptalan), akkor végezetül egy utolsó stílustanács:
<Egy jó írás nem baj, ha stílusos, az se, ha autentikus, de ha elkerülhető, ne legyen eklektikus!>
Elfáradtam...
Ha nem válaszolok, ne aggódjatok, nem haltam meg.
Nyaralni vagyok.
Sziasztok!
.
/* Saját jellemzésem Nem Tom barátom tollából fakasztottuk./
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
" Nekem azért ők a kedvenceim (persze ízlés dolga), én is közéjük tartozom."
Nem, nem ego a mondat ;-))) én is a kedvenceim közé tartozok ;-)))