Gyűlöllek Daniel Lioneye

Látogatók száma: 43

Mert örökre elváltam...Nem is olyan rég, amikor még nem volt szent az esküvő! Hozzámentem...

Izzad a tenyerem, vérzett a szívem. Mikor elváltunk, még akkor is olyan ritka. Hogy elvesztem és megkerültem, mint a régi zenész. A szeretet, amit nem lehet pótolni. Nincs mit tenni, amikor ebbe belefáradok és börtönbe kerülök. Nem lehet bezárni, nem lehet eladni. Nincs más, amit kérnék. Csak hogy gyűlölj! Senki nem volt, aki engem becsapna. Mint egyedül, aki szokatlan hitével rám zárja az ajtót. Akkor nincs is olyan ajtó, amin át tudnál jutni. Ilyen, igen. Soha nem mondtam. Ettől még vagyok...Senki sincs a földön, lerázni nem tudsz! Mert ilyenkor nem is, aki fél. Nem is aki él. Nem is aki fél...Tegnap táncoltam. Ezerszer csaplak be...sosem jössz rá. Intelem!
-Nekem nem számít, Péntek!
Sokszor szerettelek és nem számított. Ettől kezdve, maradok. Kész!
Mert segítek neki...hiszen hisz bennem!És-sel nem kezdünk mondatot...Akkor is, ha leszek - ha nem...Vagyok, aki voltam...mindig itt leszek. Régi keringő...ilyen merengőt...!Félbetépve, a kabbalám...
-Ez a szívek temetője!
-Itt a koporsóm...!
-Megmondtam, akkor felvágom az ereimet...!
Nagy az állatkert, de a szívem repked...Vagy itt van anyukád!
-Na ezt már nem hiszem el...!
Mert kutyából nem lesz szalonna, és mindörökre...lenyúllak!
Rajtam nincs kantár...csak le voltam kötözve!
-Na milyen?
Hát olyan mint, rég...zöld és kék...Kész, hát ennyi!
Mondjak még valamit, nem semmi?

A cikket írta: Alice

támogatóink