újabb események régebbi események további események
17:16
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
08:21
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:47
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
11:28
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
22:31
Új cikk került fel a weboldalra
22:29
Ilona új cikket töltött fel
21:47
Yolla módosította a naplóbejegyzését
21:47
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
19:59
Új cikk került fel a weboldalra
17:29
D Klári új cikket töltött fel
17:24
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
16:16
Anyu módosította a cikkét
19:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
19:01
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
18:45
D Klári új cikket töltött fel
18:41
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Anyu új cikket töltött fel
20:34
Yolla új cikket töltött fel
16:13
Anyu új cikket töltött fel

Hangversenyen

2011. október 27. - Látogatók száma: 52

Én nem gondolnám, hogy teljesen idióta vagyok, csak rosszul tűröm a szabályokat. Nemes egyszerűséggel csak azt mondom mindig, hogy művészlélek vagyok, akkor nem macerál senki a viselkedésem miatt.

Idén év elején jelentkeztem egy pályázatra. Nem irodalmi dolog, inkább grafikai. Az OTP és a Tavaszi Feszt. közösen hirdette meg. Egy OTP ( ha ennyiszer leírom az már reklám? Nem célom:) tehát egy kirakatot saját terv alapján, valamelyik bankfiókban el kellett készíteni. Még szép, hogy jelentkeztem. Egyes egyedül. Kicsit furán is néztek rám, mert olyan árva voltam a megbeszéléseken, de én nem fárasztom magam idegességgel egy ilyen miatt.
Több fordulós volt a játék, komoly tervekkel, előszűrés, azt hitték kifognak rajtam, nem ment nekik, végül kaptam egy kirakatot. Bp. Fény u., a bankfióknak nincs kirakata. Remek, alkalmazkodom. Hová lehet szöget verni? Sehová. Egy átjáróban kaptam egy sarkot, két oldala üveg, két oldala semmi, ja és vigyázzak, hogy ne takarjam el a kilátást és a plafont ne maceráljam, mert engedélyköteles minden változtatás. Köszi, még jó hogy szeretem a kihívást! Azért nem pontoztak, hogy a legbitangabb helyet kaptam. Mindegy. Egy szem valmire való kirakat nélkül kellett megoldani a dolgot.
Ilyenkor jön jó atyám a képbe. Terveztem egy tematikus grafikát Liszt 200 címmel, ennek szerepelnie kellett benne. Megálmodtam, ő meg valósítsa meg. Két tervet kellett beadni, a szívem csücskét választották, szerencsére. ( hát ez van, az intuíció győz mindig) Nehézkes és sok fejtörést okozó akadályok ellenére nagyon költséghatékony voltam, (apám egy kész zseni!) pislogtak is rám, hogy nem felfelé tornázom a beadvány bekerülési összegét, hanem lefelé. :) Ügyes vagyok. Túl becsültem. Végül is ez is csak marketing. :) sokkal szimpibb lettem nekik mindjárt. Naná! Így kell jó benyomást tenni.
Tehát a 3 méter magas kb. 2 méter széles helyre 5 egyenként 30 cm molinót álmodtam, függesztve, optikai játékkal, V alakban felhelyezve, csak sajnos kicsi volt a tér, hogy igazán kiadja a lényeget, de még épp határesetként bevállaltam. Fényképet szigorúan tilos volt készítenem a banki titkok miatt :)
Lényeg, hogy megoldottam édes jó atyámmal, két hajnalon keresztül, mert csak nyitás előtt dolgozhattunk kb. 1,5 órát. Nem voltak épp túl engedékenyek, de nekem mindegy, ez is csak egy kihívás.
Aztán lejelentettem, hogy kész, vártam a szavazás végét, majd mindannyian, akik részt vettünk a játékon, VIP vendégként megjelenhettünk a MÜPÁ-ban a Tav.Feszt záróhangversenyén. Ez volt életem első igazi hangversenye, az EU ifikara zenélt, állítólag valami neves karmesterrel, én nem ismertem, nem is csoda, nem vagyok otthon a komoly zenében. Utoljára 2007-ben hallgattam ilyet a Zeneakadémián a barátnőmmel, az anyja egy kórus tagja. Akkor is feszengtem, mert borzasztó szűk ott a padsor, vagy túl hosszú a lábam, nem tudom.
Nos, Beát hívtam el, kedves sógornőmet a nagy díjkiosztásra, melyet a hangverseny után ejtettek meg, elkülönített volt a parkír a résztvevőknek, hát én gálaruhában feszítve, tűsarkúban tipegtem oda, csak a vezetéshez kellett váltó cipő, meg a Fagyit letettem idehaza. Kölcsönkértem az exem autóját, az mégis csak elegánsabb, mint az én Marlbis dizájnú Fagyim, meg nem én tankolom.
Behaladtunk valamelyik terembe, felültünk a zenekar mögé és így premier pánból nézhettem Magyarország Elnökét és feleségét, valamint a nézőteret és a karmestert. Ez volt a baj. Még a magyar Himnuszt kultúrátlan végighallgattam, ahogy kell, aztán rápillantottam a karmesterre és végem volt. Olyan hihetetlen arcmimika arzenál futkározott rajta keresztül kasul, hogy én szabályosan csuklottam a visszafojtott nevetéstől. Szégyen gyalázat, az EU himnuszt végigfulladoztam, aztán amikor leültünk, már nem mertem odanézni, de Bea nem hagyta annyiban, végig kommentálta az egészet. Már fel sem mertem nézni, mert akkor kitört volna belőlem a kacagás, mert én egy jó kedélyű ember vagyok és szorult belém némi empátia is, hát kénytelen voltam lebukni és szorítani a számra a kezem. :) Katasztrófa velem ilyen helyre menni, pedig nem ittam, egy kortyot sem. Úgy az ötödik számnál hirtelen ismerős dalt hallottam, hát felültem és másik idióta szokásom kidomborodott, a jó zenére azonnal jár a lábam. Roptam is, csak úgy szerényen, lábbal, aztán tapsvihart produkáltam a végén. Még a szünet sem segített kiheverni a sokkot, pedig tényleg jó volt az ürge, csak ezt így valahogy sosem láttam még. Tudom, hogy nem nekem szólt az arcjáték, hanem a zenészeknek, mert muszáj nekik osztani az itinert, de nekem meghaladta a képességeimet a nyugalom. Ha megfeszülök sem bírtam volna egy helyben ülni. Hát istenem, ha jó a zene, mi mást tehetnék? Kimondottan jól szórakoztam életem első igazi nagybetűs hangversenyén, emlékezetes volt, annál is inkább, mert az előadás végeztével álló fogadáson vehettünk részt Elnökünkkel, akivel beígértek egy baráti kézfogást. Szerintem jobb, ha nem emlékszik rám, nem is álltam sorba nála, nem én nyertem, hanem az ifjúság, valami uborkás üvegből épített valamivel... ötletes, de felejthető, többen is voltak ott, komoly szakmabéliek és csak legyintettek. Ez sem úgy megy ahogy kell. Engem személy szerint nem igazán érdekelt, viszont azok a kis sütik, valami félelmetesen finomak voltak! Ajánlottam is a többieknek kárpótlásul. Boldogsághormonként vagy mi. Nekem bevált, fergeteges jókedvvel repdestem végig az estét, csak kifelé menet gyűlt meg a bajom a cipőm sarkával. Le kellett vennem. Aztán behajtogattam magam a lapos kis nyavajába... Honda vagy mi és hazavittem az egyébként angyali Beámat, aztán én is hazagurultam.
Azt hiszem, jövőre is jelentkezem erre a pályázatra. Jól éreztem magam. Csak nem a Beát viszem, hanem valami sokkolóan nyugodt kísérőt, hogy én is reprezentálni tudjam a mai harmincas nők ideális viselkedését. Bár az olyan unalmas. Olyan jó rossznak lenni :)

kép: a látványtevem

A cikket írta: Ailet

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. október 27. 21:44

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. október 27. 13:31

Szia Ailet!
A látványterv KIRÁLY! Ha az életben is ilyen jó lett, akkor a fenébe az uborkás üvegekkel;-)
Gratula!
Pinokkió

Szia Pinokkió!
De hosszú ezt a nevet legépelni mindig... nem elég csak hogy PI ? Ha megtalálom a görög szimbólumot, akkor az is megfelel? :)
Be kell vallanom, hogy az ubis üvegek tényleg nagyon vagányak voltak, csak én nem azt favorizáltam. Egy másik kirakat tetszett nekem, de messze nem nyert. Mármint szakmailag az volt a legjobb... mert ez is egy szakmám... ha teljesen objektív akarok lenni, a 4 legjobba benne voltam... a 40-ből. A látványterv pedig szinte teljesen olyan, mint az igazi volt, leszámítva az anyag természetes enyhe teknősödését hosszirányban. (elég szakmai voltam? :-) Na jó, nem tépem az agyad ezekkel... :)

Köszönöm, hogy itt voltál!
Üdv: Ailet
2011. október 27. 13:31
Szia Ailet!
A látványterv KIRÁLY! Ha az életben is ilyen jó lett, akkor a fenébe az uborkás üvegekkel;-)
Gratula!
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: