Humor? He-he!
Látogatók száma: 67
Avagy: hogyan kell ezt előadni
Meg kell állapítanom: sehogy! Ahogyan nekikezdtek, úgy semmiképp sem! Lelkem háborgott, hangot is adtam néki, nehogy elnyomottnak érezze magát. Inkább kizsákmányolt legyen, mint rabigába kényszerített.
Ködös, hűvös szombat délután, Klebelsberg Kultúrkúria.
Huhh, idetaláltunk! Nagyszerű. Hol van a bejárat? Megleltük azt is. Cseppnyi kétségbeeséssel konstatáltuk: a portán nem ül senki. Jesszus Maris, mi lesz itt, én még sosem jártam ilyen kultúrkuriban! Csak elfekvőben. Ott viszont sokat.
Megmásszuk az emelkedőt. Mind a négyet. Lépcső nincs, a lift nem üzemel. Kell a mozgás. Ha jól saccolom ülni fogunk, úgy kb. másfél órát. Nem feltételezem, hogy állva tapsolok majd egyik-másik mű elhangzását követően, bár reménykedem. Kizárólag egy írásban, s annak alkotójában van bizodalmam. Általa nyer majd értelmet a cirkuszt és kenyeret jelmondat- töredék. Szeretem a kenyeret. A cirkuszt is. Csak a bohócokat nem. Na itt ebből is van felhozatal, bőségesen. Vörös függöny, asztal, székek, mikrofonok. Sorszámozott előadók és előadások. A gyomrom hangosan korog. Nem kellett volna a konyhaasztalon hagynom azt a sonkás- zsömlét, fut végig agyamon a gondolat, de el is sikkad rögvest. Éhesen nem lehet gondolkodni. Eddig jutottam.
Mint fény az éjszakában, jelenik meg egy négytagú csapat.
Első benyomás:
Magas termet, széles váll, igazán fess férfiú. Szigorú szemei mint lézerfények a múzeumban zárás után. Pásztázza a tömeget. Író ő, annyi bizonyos. Maga elé terelgeti családját. Én legalábbis annak vélem a jégkék szemű hölgyet, az angyalhajú fiatal nőt, és a magas, hihetetlen intellektust sugárzó fiatalembert. Eddig jutok az analizálással.
Szigorú szemei ekkor fedeznek fel engem, s kísérőmet. Kezem intésre emelem. Kivételes eset: nem a középső ujjammal mutatok irányt. Szélesváll-úr arcáról eltűnik a szigor, párjához fordul, szavak nélkül is érthetik egymást, mert ő is felém tekint s arcán mosollyal üdvözöl. Szemében nyoma sincs a jég dermesztő hidegének. Egy pillanatig úgy érzem, a lelkemig lát. Hagyom, kutakodjék bátran. Megnyitom magam neki, engedem hogy lásson mindent ami legbelül rejtezik.
Egy pillanatig tart ez is. Ideje visszazökkenünk a valóságba.
A színpadon elkezdődik a történés. Történés, igen. Mert előadásnak igazán nem nevezhető.
A két ifjú ember testét-lelkét beleadva próbálja legjobb tudása szerint felolvasni az irományokat. Több-kevesebb sikerrel ugyan, de hálás közönség vagyok. Ha szólnak, hogy vége van, mindig tapsolok.
Rá kell jönnöm: én színész akarok lenni. Mert amit itt csinálnak, azt én is tudom. Csak ők ezt tanulták. Makogni, dadogni, hadarni, sort téveszteni, én is képes vagyok, nem is kell hozzá sem mikrofon, sem rivaldafény. Erre születtem.
Előadó a köbön érkezik, fényes narancssárga ing, nyakában bikalánc. Ismerjük ugye a kompenzálási kényszert? Nah erről beszélek... Nagyon férfi akar lenni, nekem inkább majomnak tűnik. Jó nagynak. Vicces? Messze-messze kritikán aluli! Valami nagyon extrém helyzetet mesél: a nője alatt kirobbant a autó kereke, ki kellett cserélnie. A sztori legalább akkorát szólt, mint egy besült tűzijáték. Hangosan fújjolok. Mit nekem egy ilyen emberszabású?
Szép sorban meghallgatjuk, megtekintjük az összes kreálmányt. Nem jellemezném... Csalódások hada.
És amiért átkocsikáztunk fél Budapesten, ami miatt magamra öltöttem ezt a kényelmetlen göncöt, amelyben bízva foghúzástól még mindig kábán itt ülök és várom a csattanót....Anyám borogass! ELDADOGJÁK! Az előadó bakizik, keresgél, nincs hatásszünet, rossz a hangsúly, a hangerő, a hangszín! Érdekes. Amikor a barátaimnak olvastam fel, fetrengtek a nevetéstől. Száraz, szarkasztikus, igazi NemTom-humor! Állati jóóóó!!!
Ezek meg elsz@rták teljesen.
Ja, hogy kell hozzá egy bizonyos intelligencia-szint? Arról kérem nem mi tehetünk...
..........
Csak azt tudnám, hogyan jutott tovább az elődöntőből a többi mű? Lehet hogy elbóbiskolt közben a szakértő zsűri? Vagy tán Maksa is úgy gondolta: ez kell a népnek? Ez kell bizony! Csak érthetően, normálisan, felkészülten előadva! Mert hiába a legjobb író, a legjobb írás, ha aki közvetíti szerencsétlen, mint az útszélen szambázó sündisznócska!
Sündisznócskáink tapsot remélve végleg elhallgatnak, majd bejelentik: vége.
Háááát....
A szendvics jó volt, a szünetben elfogyasztott kávé nem kevésbé, bár inkább a társaság, mint a híg, barna, mókus-pisi.
Ma ilyen állatos napom van.
Állatira örülök, hogy belenézhettem azokba a jégkék szemekbe, hogy Szélesváll-urat láthattam, hogy bemutathattam nekik Mr. Postáskát, és magamat is.
Igen, magamat is. Az igazi Postáskát, aki most is könnybe-lábadt szemekkel nézi AZT a könyvet s benne AZT az aláírást, aki tudja, hogy az ember barátok nélkül olyan, mint egy humor fesztivál humor nélkül: üres és értéktelen.
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem nem írtál, én vagyok a csipet, vagy a csapat? :-)
Természetesen neked is köszönöm a biztató szavakat.
P.
Szia Postáska!
Azt mondják ne képzeljem, hogy mindig minden rólam szól.
Ez akkor miért nem ? :-)
Köszönöm
Tamás
Stilisztikájába ne menjünk bele, és ne köszönd. Kicsit megkésve, romjaimból építkezve szösszentem egyet csupán, hogy emelt fővel hallgassak el megint addig, amíg újabb irományra nem ragadtatom el magam....
Ja, és hogy miért nem? Mert nem szeretlek :)
-----------------------------------------------------
És ha már szeretet:
"Nem szeretsz, nem szeretlek,
És ez még csak a kezdet,
Ellenségnek éppen megteszed"
/Zanzibár: Nem szeretsz/
Ne vedd magadra.
Nagyon tavasz van. Ilyenkor nyílnak a blúzok, rövidülnek a szoknyák, és megbolondulnak a Postáskák. Meg a sporttáskák is.
Na kellett neked köszöngetni?!
P.
Jó újra itt látni téged, Postáska, hiányoztál nekünk a vidám természeteddel és az örök optimizmusoddal, amit becsempészel az írásaidba.
Örülünk a jó híreknek és további sok erőt és kitartást mindenkinek a családodban, Édesanyádnak pedig még további jobbulást és még egy kis tündéri erőt kívánunk!
Szeretettel gondolunk rátok!
Pussz,
Tündér
Igyekszem megőrizni optimizmusomat, úgy tűnik: ez maradt nekem, és a remény.
De ne aggódjatok, vissza fogunk jutni a járt útra.
Köszönök mindent!
Postáska
Azt mondják ne képzeljem, hogy mindig minden rólam szól.
Ez akkor miért nem ? :-)
Köszönöm
Tamás
Örülünk a jó híreknek és további sok erőt és kitartást mindenkinek a családodban, Édesanyádnak pedig még további jobbulást és még egy kis tündéri erőt kívánunk!
Szeretettel gondolunk rátok!
Pussz,
Tündér
Köszönöm Csipet-csapat, Anyu jobban van, lassan ugyan, de érezhető a javulás. Ma már a hangulata is jobb, ha igaz túl vagyunk az első hullámvölgyön. Remélem nem lesz gyakori jelenség, mert nagyon nehéz kilábalni belőle....
Örülök, hogy "visszatértem", mert nagyon hiányoztatok, olvasgatni jártam mindig, de írni nem tudtam sosem.
Divi Évi: Igen, sajnos ez a jellemző, és nem csak kis hazánkra...mindenhol csak az értékelhetetlen vacak megy, és elvárják, hogy jó képet vágjunk hozzá.
DJ: Az én egész lényem olyan "nemtomos" mostanság. Magyarázat: kinyitom a számat. Soha többet nem hallgatom el a véleményem, ki kell mondanom, különben megőrülök. Igyekszem finoman megfogalmazni, de nem mindig sikerül. Ebben NemTom a nagymester. Hát ennyi..nagyjából.
Gyuri: Küldd át, elolvasom, felolvasom, ha röhögünk jó, ha sírunk akkor lesz "nemulass"! Nekik ezt elküldeni? Ugyan, dehogy! Ez csak egy kis szösszenet....de tényleg sajnálom, és dühít, hogy a legjobb mű vált semlegessé, a szemünk láttára, a fülünk hallatára...
Mindenkinek köszönöm a hozzászólást, szép napot kívánok:
Postáska
Örülök, hogy "visszatértem", mert nagyon hiányoztatok, olvasgatni jártam mindig, de írni nem tudtam sosem.
Divi Évi: Igen, sajnos ez a jellemző, és nem csak kis hazánkra...mindenhol csak az értékelhetetlen vacak megy, és elvárják, hogy jó képet vágjunk hozzá.
DJ: Az én egész lényem olyan "nemtomos" mostanság. Magyarázat: kinyitom a számat. Soha többet nem hallgatom el a véleményem, ki kell mondanom, különben megőrülök. Igyekszem finoman megfogalmazni, de nem mindig sikerül. Ebben NemTom a nagymester. Hát ennyi..nagyjából.
Gyuri: Küldd át, elolvasom, felolvasom, ha röhögünk jó, ha sírunk akkor lesz "nemulass"! Nekik ezt elküldeni? Ugyan, dehogy! Ez csak egy kis szösszenet....de tényleg sajnálom, és dühít, hogy a legjobb mű vált semlegessé, a szemünk láttára, a fülünk hallatára...
Mindenkinek köszönöm a hozzászólást, szép napot kívánok:
Postáska
Tényleg anyukáddal mi a helyzet, Jobban van?
Jó, hogy újra olvashatunk. Nagyon jó az írás. Sajnos sokan azt hiszik, mert jártak valami felolvasásra, akkor már előadók. Nagyon nehéz egy művet elsőre jól olvasni, vagy felolvasni, de aki ezt tanulta, annak szégyen ha nem tudja, hiszen valószínű előre megkapták a műveket. Ilyen embertelen és elcsépelten gépies világban élünk sajnos. A humor ma már alig él meg valahol. Üdv Éva.
Örülök, hogy látlak!
Hogy van anyukád?
A cikk egészen "nemtomos" lett. :)
Én is örömmel olvastalak, ismét!
A történeteden nem csodálkoztam, ilyen a világ..., nem mindig a jó nyeri el végső jutalmát.
Üdv,
Pinokkió
Ne is válaszolj! Tudom!
Súlyosan megírt cikk.Nekik elküldted?
Üdvözlettel Gyuri
Örülök, hogy ismét írsz, és szemmel láthatóan jobban vagy.
A cikkedet végigolvasva, még mindig a régi Postáskát vélem felfedezni benned.
Köszönöm, hogy az írásodon keresztül alkalmam van megismerni az igazi érzéseket, ami csak úgy árad belőled. És a sok minden mellett, ez a lényeg.
Ha ezt a cikket előbb teszed fel, senki nem mosná le rólam, hogy innen koppantottam le az utolsó mondatod. Valami hasonlót fogalmaztam meg én is egy korábbi versemben, ami szintén a barátságra utal, hogy mennyire fontos... Kicsi a Világ, vagy egyre gondoltunk. :-)
Pussz,
Éva
"...Ne fájjon, mi elmúlt, messze jár, hidd el, szeretni muszáj.
Barát nélkül üres az élet, és irtózatosan sivár."