újabb események régebbi események további események
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
02:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:40
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
19:57
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:14
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:21
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
03:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Gaya módosította a naplóbejegyzését
07:09
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:25
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:48
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:20
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
16:45
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:17
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
15:12
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába

Humor? He-he!

2011. április 18. - Látogatók száma: 67

Avagy: hogyan kell ezt előadni

Meg kell állapítanom: sehogy! Ahogyan nekikezdtek, úgy semmiképp sem! Lelkem háborgott, hangot is adtam néki, nehogy elnyomottnak érezze magát. Inkább kizsákmányolt legyen, mint rabigába kényszerített.

Ködös, hűvös szombat délután, Klebelsberg Kultúrkúria.
Huhh, idetaláltunk! Nagyszerű. Hol van a bejárat? Megleltük azt is. Cseppnyi kétségbeeséssel konstatáltuk: a portán nem ül senki. Jesszus Maris, mi lesz itt, én még sosem jártam ilyen kultúrkuriban! Csak elfekvőben. Ott viszont sokat.
Megmásszuk az emelkedőt. Mind a négyet. Lépcső nincs, a lift nem üzemel. Kell a mozgás. Ha jól saccolom ülni fogunk, úgy kb. másfél órát. Nem feltételezem, hogy állva tapsolok majd egyik-másik mű elhangzását követően, bár reménykedem. Kizárólag egy írásban, s annak alkotójában van bizodalmam. Általa nyer majd értelmet a cirkuszt és kenyeret jelmondat- töredék. Szeretem a kenyeret. A cirkuszt is. Csak a bohócokat nem. Na itt ebből is van felhozatal, bőségesen. Vörös függöny, asztal, székek, mikrofonok. Sorszámozott előadók és előadások. A gyomrom hangosan korog. Nem kellett volna a konyhaasztalon hagynom azt a sonkás- zsömlét, fut végig agyamon a gondolat, de el is sikkad rögvest. Éhesen nem lehet gondolkodni. Eddig jutottam.
Mint fény az éjszakában, jelenik meg egy négytagú csapat.
Első benyomás:
Magas termet, széles váll, igazán fess férfiú. Szigorú szemei mint lézerfények a múzeumban zárás után. Pásztázza a tömeget. Író ő, annyi bizonyos. Maga elé terelgeti családját. Én legalábbis annak vélem a jégkék szemű hölgyet, az angyalhajú fiatal nőt, és a magas, hihetetlen intellektust sugárzó fiatalembert. Eddig jutok az analizálással.
Szigorú szemei ekkor fedeznek fel engem, s kísérőmet. Kezem intésre emelem. Kivételes eset: nem a középső ujjammal mutatok irányt. Szélesváll-úr arcáról eltűnik a szigor, párjához fordul, szavak nélkül is érthetik egymást, mert ő is felém tekint s arcán mosollyal üdvözöl. Szemében nyoma sincs a jég dermesztő hidegének. Egy pillanatig úgy érzem, a lelkemig lát. Hagyom, kutakodjék bátran. Megnyitom magam neki, engedem hogy lásson mindent ami legbelül rejtezik.
Egy pillanatig tart ez is. Ideje visszazökkenünk a valóságba.
A színpadon elkezdődik a történés. Történés, igen. Mert előadásnak igazán nem nevezhető.
A két ifjú ember testét-lelkét beleadva próbálja legjobb tudása szerint felolvasni az irományokat. Több-kevesebb sikerrel ugyan, de hálás közönség vagyok. Ha szólnak, hogy vége van, mindig tapsolok.
Rá kell jönnöm: én színész akarok lenni. Mert amit itt csinálnak, azt én is tudom. Csak ők ezt tanulták. Makogni, dadogni, hadarni, sort téveszteni, én is képes vagyok, nem is kell hozzá sem mikrofon, sem rivaldafény. Erre születtem.
Előadó a köbön érkezik, fényes narancssárga ing, nyakában bikalánc. Ismerjük ugye a kompenzálási kényszert? Nah erről beszélek... Nagyon férfi akar lenni, nekem inkább majomnak tűnik. Jó nagynak. Vicces? Messze-messze kritikán aluli! Valami nagyon extrém helyzetet mesél: a nője alatt kirobbant a autó kereke, ki kellett cserélnie. A sztori legalább akkorát szólt, mint egy besült tűzijáték. Hangosan fújjolok. Mit nekem egy ilyen emberszabású?
Szép sorban meghallgatjuk, megtekintjük az összes kreálmányt. Nem jellemezném... Csalódások hada.
És amiért átkocsikáztunk fél Budapesten, ami miatt magamra öltöttem ezt a kényelmetlen göncöt, amelyben bízva foghúzástól még mindig kábán itt ülök és várom a csattanót....Anyám borogass! ELDADOGJÁK! Az előadó bakizik, keresgél, nincs hatásszünet, rossz a hangsúly, a hangerő, a hangszín! Érdekes. Amikor a barátaimnak olvastam fel, fetrengtek a nevetéstől. Száraz, szarkasztikus, igazi NemTom-humor! Állati jóóóó!!!
Ezek meg elsz@rták teljesen.
Ja, hogy kell hozzá egy bizonyos intelligencia-szint? Arról kérem nem mi tehetünk...
..........
Csak azt tudnám, hogyan jutott tovább az elődöntőből a többi mű? Lehet hogy elbóbiskolt közben a szakértő zsűri? Vagy tán Maksa is úgy gondolta: ez kell a népnek? Ez kell bizony! Csak érthetően, normálisan, felkészülten előadva! Mert hiába a legjobb író, a legjobb írás, ha aki közvetíti szerencsétlen, mint az útszélen szambázó sündisznócska!
Sündisznócskáink tapsot remélve végleg elhallgatnak, majd bejelentik: vége.
Háááát....
A szendvics jó volt, a szünetben elfogyasztott kávé nem kevésbé, bár inkább a társaság, mint a híg, barna, mókus-pisi.
Ma ilyen állatos napom van.
Állatira örülök, hogy belenézhettem azokba a jégkék szemekbe, hogy Szélesváll-urat láthattam, hogy bemutathattam nekik Mr. Postáskát, és magamat is.
Igen, magamat is. Az igazi Postáskát, aki most is könnybe-lábadt szemekkel nézi AZT a könyvet s benne AZT az aláírást, aki tudja, hogy az ember barátok nélkül olyan, mint egy humor fesztivál humor nélkül: üres és értéktelen.

A cikket írta: Postáska

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. április 20. 18:55

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. április 19. 11:04

Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.

Te is benne vagy a Csipet-csapatban :)
Természetesen neked is köszönöm a biztató szavakat.
P.
2011. április 20. 18:53

megtekintés Válasz erre: - 2011. április 20. 06:34

Szia Postáska!

Azt mondják ne képzeljem, hogy mindig minden rólam szól.
Ez akkor miért nem ? :-)
Köszönöm

Tamás

Eltaláltad szarva közt a tőgyit, ahogy mondani szokás, de ne prézsmitáljunk, ez van, oszt jóvan!
Stilisztikájába ne menjünk bele, és ne köszönd. Kicsit megkésve, romjaimból építkezve szösszentem egyet csupán, hogy emelt fővel hallgassak el megint addig, amíg újabb irományra nem ragadtatom el magam....
Ja, és hogy miért nem? Mert nem szeretlek :)
-----------------------------------------------------
És ha már szeretet:
"Nem szeretsz, nem szeretlek,
És ez még csak a kezdet,
Ellenségnek éppen megteszed"
/Zanzibár: Nem szeretsz/

Ne vedd magadra.

Nagyon tavasz van. Ilyenkor nyílnak a blúzok, rövidülnek a szoknyák, és megbolondulnak a Postáskák. Meg a sporttáskák is.
Na kellett neked köszöngetni?!
P.
2011. április 20. 18:42

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. április 19. 21:54

Jó újra itt látni téged, Postáska, hiányoztál nekünk a vidám természeteddel és az örök optimizmusoddal, amit becsempészel az írásaidba.
Örülünk a jó híreknek és további sok erőt és kitartást mindenkinek a családodban, Édesanyádnak pedig még további jobbulást és még egy kis tündéri erőt kívánunk!
Szeretettel gondolunk rátok!

Pussz,

Tündér

Minden tündéri erőre szükségünk van, még akkor is, ha az nem nagyobb egy tündérkönnycseppnél. Gyűjtögetjük a pozitív élményeket és energiákat.
Igyekszem megőrizni optimizmusomat, úgy tűnik: ez maradt nekem, és a remény.
De ne aggódjatok, vissza fogunk jutni a járt útra.
Köszönök mindent!
Postáska
 
2011. április 20. 06:34
Szia Postáska!

Azt mondják ne képzeljem, hogy mindig minden rólam szól.
Ez akkor miért nem ? :-)
Köszönöm

Tamás
2011. április 19. 21:54
Jó újra itt látni téged, Postáska, hiányoztál nekünk a vidám természeteddel és az örök optimizmusoddal, amit becsempészel az írásaidba.
Örülünk a jó híreknek és további sok erőt és kitartást mindenkinek a családodban, Édesanyádnak pedig még további jobbulást és még egy kis tündéri erőt kívánunk!
Szeretettel gondolunk rátok!

Pussz,

Tündér
2011. április 19. 11:04

megtekintés Válasz erre: Postáska - 2011. április 19. 10:54

Köszönöm Csipet-csapat, Anyu jobban van, lassan ugyan, de érezhető a javulás. Ma már a hangulata is jobb, ha igaz túl vagyunk az első hullámvölgyön. Remélem nem lesz gyakori jelenség, mert nagyon nehéz kilábalni belőle....
Örülök, hogy "visszatértem", mert nagyon hiányoztatok, olvasgatni jártam mindig, de írni nem tudtam sosem.
Divi Évi: Igen, sajnos ez a jellemző, és nem csak kis hazánkra...mindenhol csak az értékelhetetlen vacak megy, és elvárják, hogy jó képet vágjunk hozzá.
DJ: Az én egész lényem olyan "nemtomos" mostanság. Magyarázat: kinyitom a számat. Soha többet nem hallgatom el a véleményem, ki kell mondanom, különben megőrülök. Igyekszem finoman megfogalmazni, de nem mindig sikerül. Ebben NemTom a nagymester. Hát ennyi..nagyjából.
Gyuri: Küldd át, elolvasom, felolvasom, ha röhögünk jó, ha sírunk akkor lesz "nemulass"! Nekik ezt elküldeni? Ugyan, dehogy! Ez csak egy kis szösszenet....de tényleg sajnálom, és dühít, hogy a legjobb mű vált semlegessé, a szemünk láttára, a fülünk hallatára...
Mindenkinek köszönöm a hozzászólást, szép napot kívánok:
Postáska

Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
2011. április 19. 10:54
Köszönöm Csipet-csapat, Anyu jobban van, lassan ugyan, de érezhető a javulás. Ma már a hangulata is jobb, ha igaz túl vagyunk az első hullámvölgyön. Remélem nem lesz gyakori jelenség, mert nagyon nehéz kilábalni belőle....
Örülök, hogy "visszatértem", mert nagyon hiányoztatok, olvasgatni jártam mindig, de írni nem tudtam sosem.
Divi Évi: Igen, sajnos ez a jellemző, és nem csak kis hazánkra...mindenhol csak az értékelhetetlen vacak megy, és elvárják, hogy jó képet vágjunk hozzá.
DJ: Az én egész lényem olyan "nemtomos" mostanság. Magyarázat: kinyitom a számat. Soha többet nem hallgatom el a véleményem, ki kell mondanom, különben megőrülök. Igyekszem finoman megfogalmazni, de nem mindig sikerül. Ebben NemTom a nagymester. Hát ennyi..nagyjából.
Gyuri: Küldd át, elolvasom, felolvasom, ha röhögünk jó, ha sírunk akkor lesz "nemulass"! Nekik ezt elküldeni? Ugyan, dehogy! Ez csak egy kis szösszenet....de tényleg sajnálom, és dühít, hogy a legjobb mű vált semlegessé, a szemünk láttára, a fülünk hallatára...
Mindenkinek köszönöm a hozzászólást, szép napot kívánok:
Postáska
2011. április 19. 05:31
Szia Postáska! Örülök, hogy újra itt vagy!Írásod újra él! Millió pusz Orsolya

Tényleg anyukáddal mi a helyzet, Jobban van?
2011. április 18. 23:43
Szia Postáska !

Jó, hogy újra olvashatunk. Nagyon jó az írás. Sajnos sokan azt hiszik, mert jártak valami felolvasásra, akkor már előadók. Nagyon nehéz egy művet elsőre jól olvasni, vagy felolvasni, de aki ezt tanulta, annak szégyen ha nem tudja, hiszen valószínű előre megkapták a műveket. Ilyen embertelen és elcsépelten gépies világban élünk sajnos. A humor ma már alig él meg valahol. Üdv Éva.
 
2011. április 18. 22:26
Szia Postáska!
Örülök, hogy látlak!
Hogy van anyukád?

A cikk egészen "nemtomos" lett. :)
2011. április 18. 13:42
Szia Postáska!
Én is örömmel olvastalak, ismét!
A történeteden nem csodálkoztam, ilyen a világ..., nem mindig a jó nyeri el végső jutalmát.
Üdv,
Pinokkió
2011. április 18. 10:47
Cikked olvastán koppan a felismerés: én is küldtem ama Kúriának,de nem jutottak be írásaim. Cikked után nem bánom,legalább nem szomorkodtál az én írásaimon.Csak azon gondolkozok,ha a bejutottak olyan gyengék voltak vajon milyenek lehetnek az enyémek?
Ne is válaszolj! Tudom!
Súlyosan megírt cikk.Nekik elküldted?

Üdvözlettel Gyuri
2011. április 18. 10:35
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: