Ilyen az élet 2
Látogatók száma: 34
Amikor a sors a jóért jóval fizet.
Feri és Ibolya története
Fiatalokként egymásba szerettek és összeházasodtak.Mindketten dolgoztak és szépen lassan gyarapodtak is.Majd megszülettek a gyerekek,két szép egészségek fiú.Nagyon vágytak még egy kislányra is,de az már nem adatott meg.Pár év elteltével gondoltak egy merészet és magukhoz vettek egy állami gondozott kislányt.Timike csak pár éves volt és hamar beilleszkedett a családba.Mindenki szerette és végül sikerült örökbe fogadniuk.Nem bánták meg.Jó természetű gyerek volt és a két fiú is testvéreként szerette.Minden a legjobban alakulhatott volna ha Feri nem szereti annyira a szeszt.Ibolya próbált hatni rá szépen is,csúnyán is,aztán beletörődött.
A kislány közben nőtt,okosodott.Már tizenéves volt,amikor a nagymama rosszul lett.Ibolya szaladt az orvosért,Timi aggódva várta.Majd amikor az orvos megjelent,csak ránézett a mamára és azt közölte a családdal,hogy nyugodjanak meg,a mama meghalt.Timi,aki őt is szerette,nem tudta elfogadni és kiabálva hogy -Mama,mama ne halj meg!- elkezdte az idős asszony mellkasát ütögetni,nyomogatni és egyszer csak a mama magához tért.Na, az orvosnak kotródnia kellett ha jót akart magának!
A mama még éveket töltött szeretetben a családja körében.Feri sajnos tönkretette magát az ivással és eltávozott.Ibolya ott maradt a gyermekeivel.A két fiú közül az idősebbikből derék,jóravaló ember lett,a kisebbik sajnos az apjára ütött,iszákos lett ő is.De a történetük itt még nem ért véget!
Az idősebb fiú és Timi között,kezdett a kapcsolat megváltozni,már nem testvérként néztek egymásra.Egymásba szerettek,hiszen nem volt köztük vérségi kötelék. Össze is házasodtak és nagy szeretettel vigyáztak a megözvegyült Ibolyára,majd nemsokára unokával örvendeztették meg.Ibolya öröme pedig határtalan,mert keresve sem találhatott volna jobb feleséget a fiának.Békességben,szeretetben élnek,csak a másik fiú viselkedése árnyékolja be boldogságukat.
Kép a netről
A cikket írta: Anyu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ágikám, én is szeretném, ha írnál még ilyen történeteket. Azzal ne törődj, hogy néha szélsőséges véleményt fogalmazok meg, biztos rossz példák voltak, vannak körülöttem... Tisztelet a kivételnek. És ha ők azok és mint írod "ismered őket és jól élnek azóta is"... ennek csak örülni lehet!
Puszi!
Puszi :)
Ettől az egy hozzászólásodtól most nagyot nőttél a szememben.
Ágikám, én is szeretném, ha írnál még ilyen történeteket. Azzal ne törődj, hogy néha szélsőséges véleményt fogalmazok meg, biztos rossz példák voltak, vannak körülöttem... Tisztelet a kivételnek. És ha ők azok és mint írod "ismered őket és jól élnek azóta is"... ennek csak örülni lehet!
Puszi!
Évám ezekről szó nem volt! Az anya azért tűrt,mert amúgy jó ember lett volna a férje,még ittasan sem volt durva.A kislány nagyon sok szeretetet kapott,az apuka próbált többször is leszokni és nagyon szerette a családját.Lehet hogy bizarrnak tartod a kialakult helyzetet,de itt nem az anyuka kényelméről volt szó,hanem a két fiatal egymásra találásáról és nem,nem volt úton a baba,nem kényszer megoldás volt a házasság.Nyugodj meg,attól függetlenül hogy az apuka néha kapatos volt,a kislány nem nevelkedett rosszabb környezetben mint bármely más családban.Ismerjük őket,jól élnek azóta is.
Puszi!
Tündérke!
Örülök hogy tetszett.Az élet már csak ilyen,a legképtelenebb dolgok is megtörténnek,amit nem tudnánk kitalálni.
Sokfelé jártam-keltem sokféle emberrel találkoztam,sokféle sorsot megismertem talán lesz folytatás. :)
Puszi
Pussz, Tündér
Kedves Anyu!
Bizony, néha az élet írja a legfordulatosabb történeteket, ilyet még én se tudnék kitalálni, annyira tele van fordulattal, bánattal és örömmel, maga az élet.
Jöhet a következő!
Pussz, Tündér
Örülök hogy tetszett.Az élet már csak ilyen,a legképtelenebb dolgok is megtörténnek,amit nem tudnánk kitalálni.
Sokfelé jártam-keltem sokféle emberrel találkoztam,sokféle sorsot megismertem talán lesz folytatás. :)
Puszi
Bizony, néha az élet írja a legfordulatosabb történeteket, ilyet még én se tudnék kitalálni, annyira tele van fordulattal, bánattal és örömmel, maga az élet.
Jöhet a következő!
Pussz, Tündér
El tudom képzelni, miféle élet lehetett az, ahol az apa ivásba folytja az "örömét". Ezt felvállalni, csak olyan valaki képes, akinek mindegy, csak együtt maradjon a család. Az is érdekes, de inkább kényelmes megoldás volt ez az anya részéről, a családban marad, keresni sem kellett, hiszen helyben volt, áldását adni a házasságukra. Én ezt kissé bizarrnak tartom. Felmerül, vajon hogyan nevelkedett ez a kislány ebben a családban, hogy megoldotta a párkeresést házon belül... Ha tovább gondolom, még az is megfordul egy kívülálló fejében, hogy "megtörtént" a baj és nem lehetett mást mit tenni...