Inti Raymi
Látogatók száma: 48
A magyarországi andoki közösség ünnepe... és én :)
Legalább három éve mindig elmegyünk a napfordulón (június 21 környékén) az Inti Raymira. Ez egy napünnep, a hazánkban élő dél-amerikaiak szervezik, látványos felvonulással Budapesten, a Váci utcában, végig a Vörösmarty térig, ahol autentikus szertartást hajtanak végre, táncolnak, aztán irány a Széchenyi Kert, ahol Andok-béli ételeket kínálnak. Zene, zene, szórakozás. Tánc.
Eleddig nem jutottam be sosem az esti mulatságra, valahogy nem volt rá idő, de ebbe az évben fantasztikusan éreztem magam.
Természetesen minden le volt beszélve barátnőmmel Annával, naná, hogy késtem, szokás szerint, Fagyi makacskodott, kerékcsere. Azt hiszem nem mondok sokat, ha megemlítem, többször cseréltettem, javíttattam kereket, a három év alatt, mint ahányszor a dudát megnyomtam. De úgy vagyok vele, inkább a papucsokkal bajlódjak, mint nagyobb hibája legyen (bár a gumi harang is ki van, de legalább már nem kopog, így én sem ijedezem vezetés közben)
Tehát - alaposan késve - megérkeztem Annához, aki közölte, ezért az a bünti, hogy gyalog, tömeggel haladunk el a Váci utcába. Na bumm. Annyi baj legyen. Ettől még megmaradok. Elvillamosoztunk, majd a metrónál jegylyukasztás, mert szigorú ellenőreink ott posztolnak, Janka, harmadik kísérőnk hajókoffernek beillő táskáját teletöltöttük inni valóval, aztán uzsgyi tovább.
Mire megérkeztünk, már táncoltak, de még nem indult a menet, megvártak. Rendesek voltak. :) (persze nem rám vártak, de akkor is időben voltunk, na ugye, minek idegeskedni ? :) A menet elején egy bőségkosárnak beillő fa szerkezet, melyre gyümölcsök voltak felaggatva, a bőség jeleként ugye. Utána két zászlóhordozó egy transzparenssel, ami is hivatott hirdetni, mit is keresnek itt ezek a déli népek. Peru, Ecuador, Bolívia, talán még mások is, a teljesség igénye nélkül, népviseletbe öltözve egymás után külön kis csoportokat alkotva ropták a saját nemzeti táncukat menet közben. Fergeteges ritmusok, ezt élvezem, nagyon tetszett. Általában én kezelem a fényképező gépet, idén én nem vittem (a késés az oka, kiment a fejemből) de Anna készült. A színes forgatag megmozgatott mindenkit, aki arra járt, a turisták fotóztak, mi is, nagyon élveztük.
A Vörösmartyra előbb érkeztünk, mint a menet, hogy legyen helyünk. Meglehetősen meleg volt, így a szobor árnyékában lecsaptunk a szabad helyre, nyugiban vártuk az eseményeket. Janka kidöglött a melegtől, nem csoda, magas a vérnyomása, hát lemaradtam a látványról, a szertartásról, nem baj, tavaly láttam. Azért nagy vonalakban elmesélem.
Egy sámán megáldja a népet, egészséget, bőséget és termékenységet kér a szellemektől, vagy istentől, nem beszélek spanyolul, ennyit értettem belőle. A szertartáshoz elengedhetetlen a tüzes ital (fertőtlenítésként :) az átszellemüléshez az öltözék, ami indiános viselet, na és a tánc, meg a zene. Valóban látványos, el lehet képzelni, hogyan ropja apraja nagyja miközben együtt ütik a dobokat, fújják a furulyát, rázzák a csörgőket, maszkokat, vicces parókákat viselnek és egy percre sem állnak meg! Lenyűgöző! Dél Amerika felvonul, ez itt igazi kuriózum, mégis valahogy passzolt minden.
Mint mondtam, Janka rosszul lett, elcibáltam a közeli burgerezőbe, ott légkondi volt, egy jeges kávé mellett vártam rá, míg levonult a wc-be. Közben vége lett a szertartásnak és Anna csatlakozott hozzánk, szerelme kislányával, akiről először nem tudtam, beszél e magyarul. Kiderült, hogy leginkább csak magyarul cseveg, spanyolul csak ért. :) na jókat dumcsiztunk vele a szokásokról, aztán Janka után néztem, mert már nagyon rég lement.
Csak nem kell mentőt hívni hozzá! Szerencsére rendbe jött, semmi baja már, végül csatlakozott hozzánk. Pihentünk kicsit, majd egy kis busszal, (Anna párjával és egy ugyancsak ecuadori hosszú hajú fickóval gyarapodva elautóztunk a Széchenyi Kertbe.) Én meg kérdeztem, bár nem beszélek spanyolul, Anna segítségét kértem, de azért olaszul is elgagyogtunk (mert én ám tanultam olaszul, csak úgy vagyok vele, mint az angollal, nagyjából értem, de nem beszélek :) A haját megcsodáltam, hihetetlen, hogy mindnek selymesen csillogó hosszú fekete haja van, én meg megzavarodok a hosszú hajú fickókért! Van valami egészen érdekes bennük, talán az arcuk... nem tudom. Jól állt neki, tény, bár kicsit alacsony hozzám, elmondta, hogy náluk a hosszú haj, egy fajta "indiános hagyomány" mint mondjuk nálunk a paraszt ház, agyag mázas edénnyel a falakon. Mondtam is neki, én ennek csak örülök, tetszik. Mármint a haja.
Végül megérkeztünk, lecuccoltunk és aztán elkezdődött az előadás. Zenészek, táncosok, gyerekek, felnőttek, minden nemű és rangú személy megfordult ott, aztán abba sem hagyták a táncot. Tombola is volt, meg étel. A sült sertéshús, salátával, héjában főtt burival, felidézte bennem ecuadori utazásom ízeit. Olyan fűszereket használnak, ami itt valahogy kicsit más és az íze is egészen ismeretlen, pedig zöldség, ahogy itt, csak mégsem a megszokott zamattal. :)
Aztán maradt a tánc, minden mennyiségben, új lépéseket is tanultam, bolíviai tánc azt mondták, szerintem fogytam néhány kilót, nagyon jól esett, egy ideig igyekeztek vezetni engem, tanítani, de aztán feladták, belenyugodtak, hogy én a saját utamat járom, de megdicsértek, jól esett. A legviccesebb táncpartnerem (aki előttem egy égimeszelő nővel ropta a 160 cm-ével) egy kalapos, cserzett bőrű időtlen arcú férfi (talán 50 lehetett) nagyon kedves volt, nem is engedett el, míg ki nem döglöttem úgy 3 vérpezsdítő szám után. Magyarul csevegtünk, pár szóból megértettük egymást, rég óta él itt.
Aztán összefutottam egy "szellemi" spanyollal, aki megfogta a kezem és rögtön közölte, hogy rengeteg energia szorult belém, megkérdezte, mi a kedvenc színem, rávágtam, hogy a piros, aztán beszélt még valamit arról, hogy ha akarja, az asztalra fektet bárkit, energetika semmi más :), mondtam is, csak próbálkozzon, alacsony a vérnyomásom, talán el is alszom, ha vízszintbe kerülök. Megegyeztünk, hogy nem maceráljuk egymás életerejét, pedig nekem úgy tűnt, már elég fáradt, de azért megforgatott rendesen. Ezúton is köszönöm neki, hogy nem lopott tőlem túl sok energiát.
Valamivel pirkadat előtt egy (talán kubai) fickó, aki egész este a párjával táncolt, felkért engem is, tekintve, hogy már nagyon kevesen voltunk a parketten, na nem mondom, fergeteges volt! Nem léptem a lábára. Jól vezetett (!), elsodort, alig tudtam követni, mondta, ő nem tud, csak szeret táncolni. Én meg Piroska vagyok meg a farkas, hogy ne legyen unalmas, egyszerre.
Jó időre kitáncoltam magam, kellenek az ilyen elhajlós esték. Én a táncot használom feszültség oldásra. Időnként felkerekedek, kitombolom magam és aztán minden megy tovább zökkenőmentesen.
Jövőre is ott leszek, lehet, hogy a táncmulatságon nem, de a felvonuláson biztosan. Megérte, fantasztikus este volt, én kicsit visszarepültem Ecuadorba, érdemes megnézni egyszer, aki arra jár (Bp. Váci utca június 21 környékén... idén június 22 volt)
Hajrá Inti Raymi!
Bp. Inti Raymi: http://intiraymienhungria.blogspot.com/2011/06/inti-raymi-nap-unnep-budapesten.html
video: http://www.youtube.com/watch?v=c9FkFDK-I3U
Inti Raymi: http://en.wikipedia.org/wiki/Inti_Raymi
Képek: Annától
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
időrendi sorrend
Talán mert nem jársz arra? :) Nem kap olyan nagy nyilvánosságot a dolog, csak az a közösség törzsgárda, aki valamiképp a Mo-on élő andoki közösséghez csatlakozik... ecuadori utazásom által... ismerős által jutottam oda én is.
Majd jövőre... :)
Pusz: Ailet
Pusz: Angel
Nagyon jó volt olvasni,érdekes! ..én miért nem tudtam erről eddig???? Pussz: Angel:)
Majd jövőre... :)
Pusz: Ailet
Szia Ailet!
Húh! Ez majdnem kimaradt...;-)
Néztem a videót, téged nem láttalak:-) vagy igen? Inkognitó?
Jó hogy te ennyire nyitott vagy. Mindig jó olvasni a cikkeidet (energiát ad).
Üdv,
Pinokkió
*Az ilyet szerintem az élménybeszámolóba is rakhatod legközelebb: http://www.felesegek.hu/elmenybeszamolok
A kamera jobb oldalán álltam tavaly... én sem találtam magam. :)
Az energiáról talán nem hazudott akkorát az a sámán vagy ki...? :))) pedig én simán legyintettem rá. Ha már ennyien mondják, ideje elhinnem. Talán. Na jó, tényleg nem szeretek unatkozni, meg szomorkodni. Keresem az újat és a különleges élményt nyújtó dolgokat. Ez is kaland... :)
Üdv: Ailet
Húh! Ez majdnem kimaradt...;-)
Néztem a videót, téged nem láttalak:-) vagy igen? Inkognitó?
Jó hogy te ennyire nyitott vagy. Mindig jó olvasni a cikkeidet (energiát ad).
Üdv,
Pinokkió
*Az ilyet szerintem az élménybeszámolóba is rakhatod legközelebb: http://www.felesegek.hu/elmenybeszamolok