újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Írni tudni kell, valahogy így!

2011. január 8. - Látogatók száma: 135

Tovább olvasva a könyvet, egyre inkább éreztem, ez nagyon jó.

Ha egy könyvet nem tudsz letenni a kezedből, annyira magával ragad a történet, mindig felidézed azokat a részeket, amin már túljutottál ugyan, de valamiért fontosabb volt az összes többinél, valamiért megfogott. Hiszen velünk is valami elkezdődött egyszer a gyerekkorral, majd a fiatal fenőtté válással.

Akkor folytatom a mesét:

*
Fiatalságának voltak kellemes időszakai is. Legboldogabb óráit az anyja nagynénjének házában töltötte. A nagynéni megözvegyült, de túl öreg volt ahhoz, hogy újra férjhez adják, s a férfiak újabb bonyodalmakat okozzanak neki. Így aztán vidám volt, teli csodálatos történetekkel ifjúságáról s a törzsi csaták időszakáról. Mivel szemtanúja volt nemzetük születésének, megbabonázta Abdel-Azíz király és követői hősies történeteivel. Nővéreivel együtt törökülésben ültek a felbecsülhetetlen értékű keleti szőnyegen, s datolyás finomságokat, mandulás süteményeket rágcsálva elmerültek rokonaik nagy győzelmeinek történetében. Feltámadt benne a család iránti büszkeség, mikor nagynénje az ál-Szaúdok csatában tanúsított bátorságáról mesélt.

**
Fiatalkorában kiváltságos, de nem túl jómódú család voltak, bár az olajkitermelés bevétele biztosította, hogy mindig bőséges étel legyen asztalukon, és megfelelő orvosi ellátásban részesüljenek, ami abban az időben nagy luxusnak számított.

Egy hatalmas, betontömbökből épült, fehérre meszelt villában laktak. A homokvihar minden évben elszínezte a fehér falakat, ezért apja szolgáinak évente újra kellett festeni őket. A birtokot körülvevő harminc láb magas kőfalakat ugyanígy karbantartották. Gyermekkori otthona a nyugati fogalmak szerint udvarház volt, ám visszatekintve egyszerű lakhely a mai szaúdi királyi elvárásokhoz képest.

Akkoriban úgy érezte, otthonuk túl nagy ahhoz, hogy szívélyes és hangulatos legyen. A hosszú folyosók sötétnek és félelmetesnek tűntek. A különböző formájú és méretű, egymásból nyíló szobák elrejtették életük titkait.

Apja és a bátyja, Ali az emeleten lakott, a férfiak lakrészében, amelyet gyakran bámulta gyermeki kíváncsisággal. Sötétvörös bársonyfüggönyök biztosították, hogy ne jusson be napfény a szobáikba. Török dohány- és pálinkaillatot árasztott a nehéz levegő. Egy-egy félénk pillantás után gyorsan visszasietett a földszintre, a nők lakrészébe, melynek egyik hatalmas szárnyát foglalták el nővéreivel. Szarával megosztott szobája a nők magánkertjével szemben állt. Anyja világossárgára festette a szobát, melynek eredményeként, ellentétben a villa többi részével, ragyogott az élettől.

A család szolgái és rabszolgái kicsi, levegőtlen szobákban laktak a kert végében álló házban. Míg a villában légkondicionáló működött, a szolgák lakhelyén nehezen lehetett elviselni a forró, sivatagi levegőt. A külföldi cselédlányok és a sofőrök rettegtek a lefekvéstől. A hőséget csak a ventilátor enyhítette kissé szobáikban, de apja úgy vélte, ha légkondicionálóval látná el a szolgálók lakhelyét, biztosan átaludnák az egész napot.

Egyedül a sofőr lakott a központi épületben, egy kicsi szobában. Hosszú arany zsinór lógott a villa főbejáratánál, amely Omar szobájába vezetett, s ott csengő jelezte, ha szükség volt a sofőrre. Akár éjjel, akár nappal szólalt meg a csengő, a sofőr azonnal apja szobájába sietett. Itt bevallja, sokszor meghúzta a csengőt pihenőidejében vagy az éjszaka közepén. Ilyenkor a szíve majd kiugrott helyéről, úgy sietett vissza a szobájába, majd csöndesen ágyba ugrott, és úgy tett, mint aki mélyen alszik. Egyik éjszaka, mikor visszaszaladt az ágyába, anyját találta a szobájában, akit legkisebb gyermeke gonoszsága láttán szomorúság fogott el. Megráncigálta a fülét, és megfenyegette, elmondja apjának a történteket.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. január 9. 07:09
Kedves Kiki és Cuki!
Nekem is tetszik, mégis ennek sajnos itt a vége. Azért mondom nektek, mert felhívták arra a figyelmemet, hogy ezt itt ilyen formában nem lehet. Megértettem. Olvasok tovább. És, ha még mindig tetszik nektek, akkor javaslom minél előbb beszerezni ezt a könyvet, mert annál nagyobb élményt fog jelenteni számotokra.
Puszi,
Éva
2011. január 8. 16:59
Szia Éva . Nekem is tetszik.
Puszi.
cuki1
2011. január 8. 09:13

megtekintés Válasz erre: kiki64 - 2011. január 8. 08:33

egyre jobban tetszik
:)

Szia Kiki!
Nekem is a gyermekkoromat juttatja az eszembe. Ott is megvoltak a rangsorok. A legidősebb bátyám kiváltságos volt, amit nagyon nehezen tűrtem. Én voltam a harmadik, de nő és a bátyám mindig előjogokat élvezett velünk, lányokkal szemben. Szóvá tettem nem egyszer anyunak és érdekes, nem az apámnak.
Nálunk anyunak volt nagyobb szava. És ő el is igazította a bátyámat nem egyszer. Falra hányt borsó! .... :-)
Pussz,
Éva
2011. január 8. 08:33
egyre jobban tetszik
:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: