Kell egy csapat
Látogatók száma: 85
Előrebocsájtom, hogy a cikkben nem szereplő nevek, felhasználók nem azért nincsenek ott, mert nem szeretem őket, esetleg problémám van velük, sem hely, sem lehetőség nem volt, hogy egyesével sorra vegyek mindenkit, aki regisztrált erre az oldalra.
Szép, verőfényes nap volt, mikor megláttam egy linket, ami erre az oldalra irányított. Magam is rendszeres olvasó lévén, rögtön kattintottam. Mi ez? Kik ezek? Milyen írói pályázat? Ezt látnom kell.
Nosza, regisztráljunk, akkor hozzá is lehet szólni a cikkekhez. Hogy én is írjak? Ugyan már! Beleolvastam pár mesterműbe, el is ment a bátorságom, hiába dédelgettem írói(szigorúan amatőr szintű) álmokat.
Teltek-múltak a napok, feltűnt, hogy ez egy nagyon jó kis összeszokott csapat lehet, szinte baráti hangnemben válaszoltak egymásnak a felhasználók. Visszatért a bátorságom, belefogtam megírni első cikkemet. Gondoltam, mi bajom lehet, talán kapok néhány kritikát, hozzászólást, de mégis kipróbálom magam és kész.
Jött az első visszajelzés, pozitív. Aztán a második, szintén, és így tovább. Nagyon boldog voltam, pedig messze járok a tökéletestől, bár nem is törekszem rá, megelégszem azzal, hogy köztetek lehetek. Stephen King már nem leszek, nem is ez a cél.
Elkezdődött valami, barátkozás, társalgás..
Itt van Orsolyám, aki olyan, mintha a másik felem lenne, lelkiekben nagyon egyek vagyunk. Szinte látom magam előtt, amint kora reggel már a billentyűket szántják az ujjai, miközben szervezi a klub életet, szorgalmasan ír, szalad a munkahelyére, helyt áll Barbóca mellett, mégis, megmaradt egyszerű, kedves háziasszonynak, akinek mindenkihez van egy kedves szava.
Aztán Babenkó, a szelíd szőke, jó humorral megáldva, néha kritikus, néha megengedőbb, ettől olyan összetett. Mindig meg tud nevettetni.
Laura, a paradicsomszemű, éles nyelvű poéta, aki amellett, hogy jól ír, jól válaszol is. Valahogy nála minden a helyén van.
Magdika, Ági, Ginesz, Boszorkány, Katalina, Müszélia, Kiki, a bölcsek. Az ő tanácsaikat olvasva mindig úgy érzem, én sose leszek ilyen. De ez jó, mert attól szép az élet, hogy nem vagyunk egyformák.
Ada, a félénk zseni, akinek nem volt elég önbizalma, mikor társult hozzánk-mára remélem, megértette a lényeget:-) hisz még mindig itt van, mindnyájunk örömére.
Természetesen a teremtés koronáit sem hagyhatom ki:
Nem Tom, a báránybőrbe bújt farkas, aki keményen tud kritizálni, de a szíve vajból van mégis. Csak érteni kell. Őt úgy képzelem el, ül az asztalánál, jönnek a gondolatok, és csak ír, ír, közben azért ránk is figyel, tanácsot oszt, és jókat mosolyog a bajsza alatt(nem tudom miért, én bajszosnak képzellek):-).
Pinokkió, a csalfa, akinek sose hidd el, amit ír, ha mégis, abban sem lehetsz biztos, de tud valamit, és nagyon jó, hogy megosztja velünk. Bízom benne, még sokáig teszi a dolgát.
Végül, de nem utolsósorban, Matyómacsó, Lakyluke, Barraqda, akik a leghülyébb kérdésre is válaszolnak, kellő humorral és helyén kezelve a dolgokat.
Tündér pedig, mindannyiunk jótevője, egyik kezében a kávésbögre, másikban toll, jön, megy, segít, tanácsol, varázsol, ír, olvas, és szerintem soha nem alszik.
Csak azért, hogy mi jól érezzük magunkat.
Örülök, hogy ide tartozom.
A fenti felsorolásban említett szereplőkkel való hasonlóság nem a véletlen műve:-)
Ezen írást nem kritikának szántam, bízom benne, senkit nem sértettem meg, nem ez volt a szándékom.
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Néha azért mi "öregek" megcáfoljuk a korunkat. Kell ennél több? Maradjunk abban kortalanokká válunk ezen a lapon, szinte. Sokak megrökönyödésére.
Remek írásokkal és intelligens hozzászólásokkal találkozom.
Nagyon jó dolog, hogy mindenki megosztja a gondolatait, tanácsokat is tud adni, amennyiben szükséges.
Tündér, Köszönjük!
Puszi. Éva
Kedves Ada!
Már tudom, miben vagy zseni: gondolatolvasásban:-)))))
Puszi
Puszi!
Anubis! Ada egy dologban zseni csak, de az sajnos nem az írás (és nem is az, amire most gondolsz, és amin kuncogsz!:-) , de köszönöm, hogy megemlítettél engem is. Bizony értem már a lényeget, itt vagyok, és maradok is!:)
Ada
Már tudom, miben vagy zseni: gondolatolvasásban:-)))))
Puszi
Hogy ne kelljen elképzelned, milyen is lehetek, ideírom nektek a hivatalos önéletrajzomat.
Megöregedtem.
Régen, ha láttam egy ilyen korú embert, azt mondtam, hú, de öreg. Ellenben most már én is igen. Legalább volt időm tanulni, művelődni. Ezekhez már nagyon értek. Mikor ráérek, kedvenc fotelemben elnyúlva nézegetem a falra akasztott eredeti Mozart-festményt (piacon vettem egy őstermelőtől), miközben élvezettel dúdolom Szilvási Lajos Apassionata c. művének kezdő taktusait. Istenkém, ehhez is értek.
Még emlékszem a messzeségbe tűnő gyermekkoromra, amikor reggelente a kertünkben jégen csúszkáló mamutfiókák vidám röfögésére ébredtem. De ez a korszak lezárult. Már csak én nem haltam ki.
Ui. Az utókornak üzenem.
Ezt is megírtam helyettetek, nektek mi dolgotok még a Földön?
Felrobbantani?
Ada
Pussz
Tündér:-))
Amúgy meg szerintem nyugodtan higgyetek nekem, mert nem az számít, hogy feltétlen precíz pontos igaz történetet írok-e, vagy nem, hanem, hogy mit mondok el vele... és a tanulságaim soha nem hazudnak (azt hiszem, hihi).
Pinokkió