újabb események régebbi események további események
01:47
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
15:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:04
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Kirándulok

Látogatók száma: 32

Nem voltam hajlandó hétvégén egyedül ücsörögni otthon.

Tegnap, mivel egyedül voltam, úgy gondoltam, kicsit szemügyre veszem a tavaszt! Bevágódtam az autóba és irány a természet. Anyukámnál megcsodáltam a virágzó cseresznyefát, a Japán birs, élénk rózsaszín virágait,
Kedvenc virágom, az Írisz is zöldül már. Soha nem tépem le őket. Úgy és akkor szépek, ha ott a helyükön pompáznak. Bársonyos kényes szirmaikat mindig megcsodálom. A népnyelv Nősziromnak nevezi.
Igen, olyanok, mint a nők! Szépek, kényesek, sérülékenyek és gyorsan hervadnak, mint a nők, a mindennapok taposómalmában. De amíg virulnak, sok szemnek nyújtanak kellemes látványt!
Goldi, a hirtelen nagyra nőtt kiskutya, felágaskodik, és minden nehézség nélkül a vállaimra teszi a mancsát. Labrador keverék a drága. Ha hazajövök, a cicabarátom félóráig csak szagmintákat fog gyűjteni! :)))))))
Eszembe jut, mennyi vizet láttam a napokban, így hát rábeszélem a húgomat, menjünk le a Duna partra. Úgy látszik ez másnak is az eszébe jutott, mert feltűnően nagy volt a forgalom a töltés előtt húzódó poros, pocsolyás ösvényen. Arra számítottam, hogy a víz emelkedett, de semmi. Csendesen hullámzott a medrében, a hullámtörő szürkén emelkedett ki belőle.
Nyáron ide szoktunk jönni, fürödni, napozni, habár az utóbbi években, már vérszívásra kiképzett szúnyog kommandók zavartak el bennünket.
Egyik éven, vízi rendőr motoros hajója került a kis öböl felé. Ahogy közeledett, lassan mindenki kiszállingózott a partra. A két fiatal rendőr egy darabig figyelte a népet, majd az egyik megszólalt.
- Erős az áramlat, meg veszélyes is! Ugye nem fürdenek itt?
Mire mi kórusban:
- Á, dehogy!
A fiatal férfi bólintott, majd elhúztak a hajóval. Az emberek nem néztek egymásra. Szerintem mindenki szégyellte magát egy kicsit. Hiszen előtte másztunk ki a vízből. Hogy stílusos legyek, úgy hazudtunk, mint a vízfolyás! :(((( De utána már csak egy egy merészebb úszó vetette bele magát a vízbe.
Most senki nem napozott a parton, csak nézelődtünk. Elindultam a hullámtörő szürke kövein.
A húgom figyelmeztetett, hogy ennyi idősen talán nem kellene ugrálni a köveket, mint a zergének. Na, jó, ő a bakkecske hasonlatot használta.
Egyelőre abban a stádiumban vagyok, hogy nem nagyon akarom felismerni a korlátaimat, de gondolom, ennek is eljön majd az ideje. :(
Már majdnem a végére értem a sziklahalmaznak, amikor látom, hogy a kövek ott víz alatt vannak. Nézem erősen, látom, hogy alig egy centiméter lehet a köveken átcsobogó víz magassága. A cipőm talpa is vastagabb! Később bizonyossá vált, hogy a látásom sem a régi. Beleléptem a szerintem alig centiméternyi kis vízbe és bokáig ellepett. Na, nesze neked új kondi cipő! Halkan szitkozódtam egy kicsit, és elindultam visszafelé. Kicsit sötéten nézek, húgom kaján vigyora láttán. Hazamegyünk.
Anyám sopánkodik.
- Nektek sosem jön meg az eszetek!
Húgom, rámutatván az én térdig átázott nadrágomra, kikérte magának a feltételezést az eszével kapcsolatban.
Apám is kicsoszog a maga 85 évével a konyhába, és aznap már huszadszor kérdezi meg, hogy Apusom merre jár? Én meg huszadszor válaszolom, hogy Németországban. De még mielőtt hazamegyek, még párszor meg fogja kérdezni.

A cikket írta: Babenko

9 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

A korlátokat mi magunk állitjuk fel saját magunknak.Ez nem is baj, csak akkor van belőle gond ha másoknak is meg akarjuk szabni a dolgokat.
Szépen és választékosan fogalmazol. Jó cikk!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: