Lúdas Matyi nyárikertben
Látogatók száma: 52
Köszönettel a Budapesti Utcaszínháznak a medgyesi élőadásért.
Esteledik- szürkülődik. Ülök a nyárikert hűvös- kellemes hangulatában, korsóból sört kortyolgatok, s nézem, amit a falevelek közt belopakodott napsugár az asztalra csöppent foltban részegedik. A körülölelő csend hirtelen kipukkad s heves nyüzsgés kezdődik. Percek alatt padok kerülnek közepre, asztalok, a nyári kert hirtelen megtelik. A pincérek szaladgálnak, söröskorsókat cipelnek. Kíváncsian tekintek körbe, amikor a háttérből dobpergés követel csendet, gitárzene, s néhány ugráló táncoló maskarás tör utat a tömegben. Énekelnek, majd a közönség is, tapsolunk, mert ezt a gitáros külön kikéri. Később faluvásárt hirdet az ispán, majd egy lusta fiú vitatkozok süket édesanyjával, miközben egy fehérben öltözött nő libát alakít. Valami ismerősnek tűnik itt-gondolom, s még kortyolok a sörből, amikor vásárosok jelennek meg, nemsokára egy magát Döbröginek nevező pocakos úr kezd a Matyinak szólított legénnyel durváskodni. Még meg is vereti. Egy bottal huszonötöt csapnak szegény gyerek ülepére. Jön hogy odamenjek, szétnézek, s látva, hogy nem mozdul senki, hát én is ülve maradok.
Matyi azt mondja a bősz nagyhasunak, hogy ne aggódjon, ő majd háromszor fogja visszaverni. Ezt mintha még hallottam volna valahol... Biztatásként mindnyájan megtapsoljuk.
És akkor egyre sűrűsödő kopogásokkal eső kezdi ostorozni a fa leveleit, ahonnan lecsöpög a víz a nyakunkba. A nagyhasú úr javasolja, hogy húzódjunk be a filagória alá, ott folytatódik a játék. Meglep, hogy milyen jóindulatú a tömeggel szemben. Az eső kint végzi dolgát, a fedél alatt pedig Döbrögi- lassan rájöttem, hogy valami nagy úr- építészeket keres, mert ő ebben a szűkös világban kastélyt épít. Már egy kőműves ismerősömre gondolok, amikor megjelenik ott elől egy jóképű olasz, s ajánlja magát, mint velencei építész. Egyezkedik is a pocakossal, aztán kiderül, hogy egyenes fákra van szükség a tetőzethez. Hosszasan válogatnak a nézők közül, egy ősz hajú urat kivágatnak, mint fehér fenyőt, amott egy vörös hajú hölgy éppen … vörösfenyő. Beleütköznek egy gyerekbe is de azt igen zsenge fának vélik. A jelölteket kivágják, aztán azok visszaülnek helyükre. Időközben ott elől az építészmester egy oszlopot nézeget, s biztatja Döbrögi urat, hadd ölelné át, lássuk elég vastag-e. Gyorsan odakötözik Galibával, aki az ilyen ilyenkor mindig jelen van. Az olasz leveszi maskaráját, s minden világossá válik. De hiszen ez Matyi, ujjongunk, s örömmel számolja mindenki a huszonöt botcsapást..Mindnyájan tapsolunk, amikor a fiú távozik, s mosolyogva tekintünk egymásra nyugtázva, hogy még vannak fiatalok, akik betartják, ha ígérnek valamit.
Mikor elcsendesedünk, a köpcös jajgatása marad, majd a cselédei kezdenek szaladgálni, hogy hamarosan orvos kell, hiszen uruk ülepe dagadt. Már készülök mentőkért telefonálni, de nem szükséges, mert éppen megjelenik egy külföldi orvos. És kihirdetik, hogy mindenkinek gyógynövényt kell gyűjtenie. A nézők közül néhányan már indulnak is. Még egy kislány is kimegy, mire az orvos elcsodálkozik eme szorgalom láttán. A cselédek is kirohannak. A nézők többsége helyén marad. Az orvos felfedi kilétét, mire a nézők fellélegeznek. A pocakos még jobban elkeseredik, kap Matyitól egy újabb részlet botozást. Derék fiú. Most már tudom, hogy amit megígért az utolsó csapásig visszaadja annak a gőgös Döbröginek. Izgatottan várom a fejleményeket. Ebben a közönség is segít, mert Galiba biztatására kezdtük kiabálni, hogy mi vagyunk Ludas Matyi. A nagyúr ellenünk uszította katonáit, minden őrségével, mire azok minket kivizsgáltak már ott is állt az igazi Matyi, s rendesen visszaverte az utolsó részletet.
A továbbiakban kibékültek, együtt énekeltek, a nézők önfeledten tapsoltak, s én most ébredtem rá, hogy Fazekas Mihály Ludas Matyiját láttam, egy egészen szokatlan feldolgozásban.
A cikket írta: Gyuri
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend