Lufi betegsége
Látogatók száma: 68
Azt hiszem már meséltem, hogy lecseréltem az autómat. Fagyi ment és jött Lufi.
A történet tavaly decemberben kezdődött. November óta az enyém Lufi és ezt meg is akartam illő módon ünnepelni. Minden szombaton. Csakhogy. Valamiért mindig lemondták. A bulik elmaradtak. Véletlen? Nem, én nem hiszek benne. Egyáltalán nem dühöngtem, tudtam nyomós oka van, csak még nem sejtem. Naná, hogy itthon ültem véig az ünnepeket, még a szilvesztert is. Amit egyébként nem igazán szoktam.
Aztán újra munkába járás. Szokásos hétköznapok, majd egyre furcsább hangok keletkeztek az autóban. Hatvannál időnként fémes csikorgás, ötven alatt semmi. Na köszi. Jó atyám a szaki, levittük a rámpára a kocsit és alákukkantott, mi baja lehet, de mindent rendben talált. Azt mondta, ne törődjek vele, talán kibírja tavaszig, aztán aláfekszik és megnézi rendesen. Na jó, ha ő mondja, én elhiszem. Attól kezdve totál hangerőn ment a zene állandóan, hogy ne halljam a csikorgást, mert ugye nem szívesen kapok infarktust vezetés közben, ha hirtelen rákezd.
A január is majdnem eltelt anélkül, hogy nagyobb sebességgel és hosszabb távra mentem volna, a bulik csak nem jöttek össze, majd jött kedves sógornőm, - aki lassan szül, ezért nem vezet már - hogy legyek kedves és vigyem el egy esküvőre Csepelre. Oké, semmi gond, épp a szülinapommal is összeköthetem a mulatást, naná, hogy viszem! :) legalább jót táncolok. Az meg is volt, gyönyörű menyasszony, 10 perces ceremónia, és ez nem vicc, meg is lepődtem. Mintha futószalagon lennénk, bevonulás, aztán igen és kivonulás. Ennél azért hosszabbra emlékeztem, de az már régen volt. Lufika rendesen viselkedett, a városban egészen csendben volt, majd pihent is. Vacsi, tánci és aztán elfáradt a kismama, irány vissza Csepelről Rákosszentmihály, aztán haza. Ez így retúrba kb 60-70 km. Csepelről kifelé már kattogott. Mondtam is nekik, ne aggódjanak, nincs baj, csak alapzaj, de éreztem, hogy nem. A talpam alatt szinte remegett a kerék. Na ennek fele sem tréfa, beálltam tankolni a kútra. Hátha pihen egy kicsit és megjavul. Megdicsértem, mert az autóimat szoktam, aztán tovagördültünk, de a kicsike csak kattogott, aztán már zakatolt, végül folyamatosan súrlódott már amikor kanyarodtam is. Persze Könyves K. krt. aztán a Népligetnél már az sem érdekelt, hogy behajtani tilos, sem a rendőr. Üresben bedöcögtem a Meki parkolóba. A szívem míg helyre állt, elszívtam egy cigit és megvizsgáltuk honnan jöhet a hang. (Egy 8 hónapos terhes nő, egy ff akinek nincs jogsija és én, akinek kb nagyjából nulla hozzáértése van autókhoz) De gyorsan megnyugtattam magam, nem fogok kiborulni, még akkor sem, ha szétesik alattam az autó. Kifújtam magam és mosolyogva beültünk újra, de már csak max 40 km/h-val döcögtünk az egyébként csúcsszuper pesti kátyúkon keresztül. Aztán egy idő után már megszoktam a vaskos hangot, csak a járókelők nem. Mindenki nézett utánunk mi ez a hang. Szó-szó kicsit ideges voltam, de kérdezzétek meg a többieket egészen jól viseltem. :)) Szerencsére megkönyörült rajtam a sógornőm és felajánlotta az ő Twinijét hazafelé. Mert még várt rám egy autópálya... igaz csak egy lejáró erejéig, de valahogy haza kell jutnom. Mondjuk én simán elindultam volna Lufival, csak nem biztos, hogy nem robbanok le valahol az útszélén. Na ettől mentett meg a sors és (Bea). Ezért nem jött össze a sok mulatás :) Igaz is, ha már el kell romlania valaminek, akkor a megfelelő helyen és időben tegye.
Végül aztán már annyira ideges voltam, hogy még a váltót sem bírtam kezelni a cseretwiniben, de néhány méter után már minden rendben ment, végül is nem csak a saját autóimra szereztem meg a jogsit. :) Majd végre hazaértem a sógornőm autójával... itt ugrok egy kicsit a sztoriban hétfőig. Jó atyámmal befaroltunk Lufihoz. Majd ő megnézi... megnézte. A csavarlazító és a megfelelő csavarhúzó megvásárlása után egész délelőtt ütötte vágta a bal első anyákat, de nem ment semmire. A következő sarkon beballagtunk hát egy szervizbe és a fickó bevállalta az autót. A bal első kerék csapágyas volt. Erősen ripityára ment benne valami... hát igen, én csak ennyit értettem, hogy örüljek, hogy nem állt be a kerék út közben. Örültem. Másnapra készen volt és már azóta leteszteltem a hóesésben is. Ez az első együtt töltött telünk és muszáj volt beülnöm, hogy ne féljek vezetni. :)) Jó volt! Imádok a hipertérben száguldani ( a megengedett sebességeb belül természetesen) és azt, ahogyan a hópelyhek a szélvédőhöz csapódnak, az egyenesen szédületes! Imádom Lufit és mostantól már a szívemhez is nőtt a kisfiú. :)) DI vigyázott rám, pont akkor és ott történt minden, ahogyan és amikor kellett. Ment, mint a karikacsapás! (Azóta már voltam bulizni és remekül működött Lufika, sőt!)
kép:net
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Gratulálunk az új szerelemhez!
Pussz, Tündér
Puszik
Kedves Ailet!
Gratulálunk az új szerelemhez!
Pussz, Tündér
Pusz:A
Én most nagyon hűtlen vagyok, mert egy új régi kocsin agyalok. Már néztem is a kocsi-társkeresőben. :)
Puszik
Puszivirág!
A
Minden jó, ha vége jó! :)
Imádom Lufit, köszi!
Pusz:A
Pussz, Tündér
Ezek a kicsike autók mindenhova elvisznek bennünket. Legyen sok öröme a Lufijában!
Bokor
Tisztelt Ailet!
Ezek a kicsike autók mindenhova elvisznek bennünket. Legyen sok öröme a Lufijában!
Bokor
Biztosan lesz örömöm, köszönöm.
Üdv:Ailet
Nem semmi a sztori:-)) Még jó, hogy nem lett gond:/ Lehet, hogy az autópályát már nem bírta volna szegény járgány. Örülök, hogy azóta gond nélkül rovod a kilómétereket:-)) Nekem is rakoncátlankodott a járgányom (az enyém egy Skoda Octavia II. kombi - de neki is van neve:D) Nálam a kormány kezdett kopogni, majd aztán már szitált is:/ Először még csak kanyarnál, aztán már állandóan. Ugyanaz a fémes súrlódás, amit a Tiéd is csinált. Utána már nem mertem beleülni, csak amíg elgurultam a szerelőig, de azt is úgy, mint aki hímestojásokon lépked:D Mondta is a szerelő, hogy féltengely volt a gond, jó, hogy nem használtam, mert nem sok kellett, hogy kiessen a kerék:O Kicsit sáros is volt ott, azért is rázott a kormány. Mostmár minden oké.
Hú, most nézem, mennyit írtam. Bocs, mindig ez van, ha kocsikról van szó:-))
Még sok-sok km-t kívánok, Lufival!:-))
Nem semmi a sztori:-)) Még jó, hogy nem lett gond:/ Lehet, hogy az autópályát már nem bírta volna szegény járgány. Örülök, hogy azóta gond nélkül rovod a kilómétereket:-)) Nekem is rakoncátlankodott a járgányom (az enyém egy Skoda Octavia II. kombi - de neki is van neve:D) Nálam a kormány kezdett kopogni, majd aztán már szitált is:/ Először még csak kanyarnál, aztán már állandóan. Ugyanaz a fémes súrlódás, amit a Tiéd is csinált. Utána már nem mertem beleülni, csak amíg elgurultam a szerelőig, de azt is úgy, mint aki hímestojásokon lépked:D Mondta is a szerelő, hogy féltengely volt a gond, jó, hogy nem használtam, mert nem sok kellett, hogy kiessen a kerék:O Kicsit sáros is volt ott, azért is rázott a kormány. Mostmár minden oké.
Hú, most nézem, mennyit írtam. Bocs, mindig ez van, ha kocsikról van szó:-))
Még sok-sok km-t kívánok, Lufival!:-))
Bocsi, ezt nem tudtam kihagyni:P
Tündér írta: "Csak vigyázz el ne szálljon!:)" Erről eszembejutott az a dal, hogy "trabantban szállni élvezet..." stb. Ez esetben "Lufival szállni élvezet!":D
Bocsi, ezt nem tudtam kihagyni:P
Igen imádom Lufit! Azóta nagyon jó vele szárnyalni. :)) Kimennék a világból vele, ha lehetne és volna az a mennyiségű benzin és pénz... :))) Imádok vezetni és sajnálom, hogy a tiédnek baja volt. De látod az autókat szerencsére viszonylag egyszerű gyógyítani... (csak csendben jegyzem meg, holnap viszem lecseréltetni a gumikat téliről... hát igen, kicsit megkéstem, de jobb későn, mint soha :) ) most hogy felidéztem ezt a számot... :D igeeeeeeeeeeeeen! ;) Kihagyhatatlan!
Köszi Gyuszkó!
Igen imádom Lufit! Azóta nagyon jó vele szárnyalni. :)) Kimennék a világból vele, ha lehetne és volna az a mennyiségű benzin és pénz... :))) Imádok vezetni és sajnálom, hogy a tiédnek baja volt. De látod az autókat szerencsére viszonylag egyszerű gyógyítani... (csak csendben jegyzem meg, holnap viszem lecseréltetni a gumikat téliről... hát igen, kicsit megkéstem, de jobb későn, mint soha :) ) most hogy felidéztem ezt a számot... :D igeeeeeeeeeeeeen! ;) Kihagyhatatlan!
Igen, én is így vagyok az enyémmel: a világ végére is elmennék, ha lenne olyan:D és ha lenne annyi üzemanyag+pénz. Én is nagyon szeretek vezetni! Igen, jobb későn, mint soha:-)) Na, akkor jó, hogy eszembejutott a dal és felhoztam:P
Tökély! ;) Lálá lá lálá lálálá :)