Mikor? Hol? Kivel?
Látogatók száma: 41
Kikapcsolódás. A szó jelentése, az hogy munka után feltöltődik az ember lánya( fia) , hogy utána újult erővel a munka frontján stb.... Ha megfelelő helyszínt találunk hozzá, akkor sikerül.
Amikor mentünk nyaralni ebbe a csodálatos olasz kisvárosba, akkor nyaraltam külföldön életemben először. Izgatott voltam, féltem az ismeretlentől, de csodálattal figyeltem mindent, ami a szemem elé tárult.
A kemping recepcióján, kicsit meglepődtem, mert a fiatal hölgy úgy üdvözölt, mintha közeli ismerősök lettünk volna. Aztán az utána következő napok alatt, ezt az érzést többször is átéltem.
Leparkoltunk, ami azt jelenti, hogy a helyére toltuk a lakókocsit, kipányváztuk az elő sátort. Na, ne gondolja senki , hogy én ezt a gyenge kacsómmal csináltam, mert idősebb, fiatalabb olasz férfiak siettek a segítségünkre. Én meg tévelyegtem közöttük, mert kommunikálni nem tudtam, segíteni nem hagytak, majd amikor már csak az apraja munka volt csak hátra, barátságos búcsúval otthagytak bennünket.
Még nem láttam a tengert ezért irány a part, ami a kemping kapuja előtt volt kb. négy méterre. Néztem a hullámokat. Kicsit úgy éreztem, mintha a hatalmas víztömeg is üdvözölt volna. A fehér tarajos hullámok lágyan elterültek a lábam előtt. A morajlása kicsit csendesült, mintha azt mondta volna: "Látod? Nem is vagyok én olyan veszélyes!" Nézegettem egy darabig, majd visszaballagtunk a lakókocsihoz. A szomszédból idősebb őszes hajú asszony intett mosolyogva. Pár év után már úgy búcsúztunk egymástól, mintha a legjobb barátnők lennénk! Ha eszembe jut Anna barátságos mosolya, mindig elkap a vágy, hogy ha csak egy napra is de újra ott legyek. Nagyon sok vicces kép ugrik most elő, amelyeket ha leírnék, holnapra sem végeznék.
Fabióval és Lorettával érdekes volt a megismerkedés. A kolbászos rántotta megtette a hatását. Illata odacsalogatta a lakókocsihoz Fabiót. A "beles " középkorú olasz, a száját nyalogatva, vigyorogva állt a bejáratnál. Párom intésére aztán beljebb került. Olaszul hadart, még Apus sem értette sokszor mit mond, de gesztusai magáért beszéltek. Egy perc múlva, vígan ette a rántottánkat! Később a felesége, Loretta sietett a segítségünkre egy nagy tál kagylós tésztával, az eltüntetett rántottánk helyett. Mit mondjak, engem nem ragadott meg. Köszöntük, de csak Apus evett belőle, én nem mertem.
Este a társaság a központba ment, mulatni egyet. Hívtak minket is, hát mentünk. Ekkor alapozta meg Apus az évek óta tartó barátságot egy idősebb olasz vendéglőssel. A kérdésére, hogy németek vagyunk-e, párom válaszolt hogy magyarok. Á! Very very good !... jött a válasz, de éjjel fél tizenkettő felé már szerintem senkit nem érdekelt, hogy melyik nációhoz tartozunk.
Fabió eltűnt a hazafelé tartó úton. Kiabáltunk utána egy darabig, majd Loretta intett, hogy menjünk, majd előkerül. Elő is került, délelőtt kilenc felé. Kiderült, hogy a közelben található hatalmas Pineta-fenyő ligetben aludt egy fenyőfa tövében. Kicsit szorongva pillantott a lakóbusz felé, ahol Loretta egyedül töltötte az éjszakát. A másik olasz együtt érző vállveregetése mellett aztán indult jelentkezni az asszonynál. Ahogy hallottam, Apusom soha egyetlen vétke után sem kapott ilyen fejmosást, mint Fabió! :) Később aztán előkerült és cinkos mosollyal emelte az ég felé hüvelykujját.
Ilyen és ehhez hasonló élmények azok, amelyek miatt évente visszamegyünk Cerviába. Most ránéztem a porcelán kávéskészletre amelyet ott szereztem be, és azóta is abból isszuk a kávét. A Ravennában vásárolt mozaikberakásos pohárkámra, amelyben az aprópénzt tartom. A San Marino-i porcelánbabára, a velencei álarcra, amely sejtelmes félmosollyal figyel a falról. Ajándékkal megrakodva, és két reklámszatyor cukorkával érkezünk minden évben haza. Az egyik szatyor cukorkát a munkatársak kapják. Mivel ez évről évre megismétlődik, már tudják és várják augusztus végén a szuvenírt. Az élmény, a feltöltődés kitart a következő év nyár végéig, amikor mehetek újra élvezni a tengert és az olasz napot.
Volt keserű élmény is. A lakókocsisok hátul helyezkednek el, a bungalók elől. Felvidultam, amikor magyar rendszámos autót láttam ácsorogni az egyik apartman előtt. A család a teraszon hűsölt. Hangos magyar jónapottal köszöntünk nekik. Nem fogadták el, nem is feleltek. :(
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Olaszországba még nem voltam, de leszek, tudom!