Nyaralásunk Cerviában 2

Látogatók száma: 49

Elindulunk, elindulunk....

Végre elindulunk! Mondom én, de ez nem igaz! Még a város szélén be kell menni a nagy mosóba, mert nem elég tiszta a lakókocsi! Grrrr. Mire odaérünk, úgyis szutyok koszos lesz, na de mindegy, igaza van, tiszta autóval induljunk el.
Lakókocsi kisúlyozva, az autó kisúlyozva, na mivel is? Karton sörökkel! Aminek a felét visszahozzuk, mert... De legyen, mert mi lesz ha elfogy és ott kell venni? (megjegyzem, eddig még mindig visszahoztuk felét.)
Szombathelyig eljutottunk már, idáig nem volt semmi baj. Menjünk be a Lidl-be mert hátha eszünkbe jut valami, amit elfelejtettünk. Igaza van, sót nem tettem el! Gyors ellenőrzés, nem hűt a hűtő! Any** meg az összes rokonság. Nincs baj, csak a gázláng aludt el. Kis töprengés más megoldáson, mert mi lesz ha útközben megint elalszik? Végül a csomagtartóba vezetett (szükséghelyzetekre) vezetéken keresztül kap áramot. A technika ördöge beleköpött a levesbe, most meg az átalakító áll le.
Apus kiadja az ukázt! Útközben nincs laptop, majd ha megállunk pihenni. Sokszor meg fogunk állni, mert az autóban nem lehet dohányozni. Na wazzzzz...
Rábafüzes! A határőrök nem sokat foglalkoznak velünk. Öregecske autók, öregecske házaspár, ugyan mi gond lehetne velünk! Elérjük az osztrák hegyeket. Nemsokára ráfordulunk a pályára, amiről csak Villahnál fogunk majd letérni. Az autó bizony megérzi a hegyeket! De ugyebár már Ausztriában vagyunk, a hosszú kocsisor békésen araszol mögöttünk, amikor hatvannal kaptatunk felfelé az emelkedőn. Nem sokkal később elzúg egy autó mellettünk és az utolsó métereken sorol be, egy kis teherautó elől. Mondanom sem kell magyar rendszámú. Szomorú kép ez rólunk!
Pár kilométerrel arrébb, meredek lejtős kanyar jön, ami élesen fordul aztán ismét emelkedőbe. A szántóföldön egy autó a tetején. Mellette idegesen rohangáló, telefonáló testes fiatalember. Megismerem az autót és a magyar rendszámot! :-(((
Végre elértük a pályát, most már egyenes út vezet Graz irányába.
Szegény kis BX-m. Pár éve ezen a pályán derült ki, hogy Graz allergiája van aranyomnak. Addig a városig minden rendben volt, ott felforrt a vize. Visszamentünk Körmendig, ott megnézte egy szerelő, semmi baja nincs a hűtőnek. Újra elindultunk. Graznál felforrt a víz. Vettünk hűtőtömítőt, és tovább mentünk, lesz ami lesz alapon. Végig araszoltuk a velencei pályát negyven fokban, majd le egészen Cerviáig. Semmi baja nem volt. Visszafelé Graznál felforr a víz! :-))))
De ez most csak úgy eszembe jutott, Apus BMW-je kicsit masszívabb jószág. ...... legalábbis remélem. :-)
Nem is álltunk meg olyan sokszor. Gyorsan elértünk a volt olasz határig. Itt tervezünk egy pár órás alvást, hol máshol, a kamionok között. Még itt a legbiztonságosabb! Hajnali négy óra mire újra elindulunk egy kávé után. Átmegyünk Tarvizió alvó városán, ( nyomorult navigáció) kicsit eltévedünk utána a hegyen ( habár Apusom kamionos, és mint ilyennek minek a navigáció?? Ez is egy olyan kérdés, amit most éppen nem fogok feltenni!) és olyan mesés szurdok szélén keringőzünk lefelé a szerpentinen, hogy ha nem nem volna rajtam pánikhangulat, a mögöttünk nyomuló lakókocsi miatt, csodálatosnak találtam volna! De a semmibe bámulni bele jobb oldalon, éjszaka nem valami felemelő érzés. Amikor leértünk, visszanéztem és a még fent araszoló autók lámpáiból jöttem rá, hogy honnan ereszkedtünk lefelé! Ááááááááááá
Apusom pedig szinte fel van dobódva.
- Ide visszajövünk majd egyszer nappal!
Én nem vagyok feldobódva.
- Velem nem, az biztos! :-)

A cikket írta: Babenko

előző cikk következő cikk

7 szavazat