Nyaralásunk Cerviában 7
Látogatók száma: 80
Észrevétlenül hűvösödnek az esték. Már beburkolózom a fürdőköpenybe fürdés után. Eddig csak lazán magamra kanyarintottam. Hát igen. Vége van a nyárnak! Lassan hazaindulunk. Apus felteszi a kérdést.
- Mi legyen? Menjünk vagy maradjunk még?
Vacillálok. Mennék is, de maradnék is. Holnap lesz a névnapom. Az öregem úgy dönt maradunk még, legalább itt ünnepeljük meg. Másnap megint a parton kezdem a napot, majd amikor összegyűjtöm az étvágyhoz a megfelelő mennyiségű tengeri oxigént, bemegyek, hogy reggelit készítsek Apusnak. Ott ül az asztalnál, előtte rántotta, kolbász, paprikával töltött olajbogyó, amit csak a kedvemért vesz meg. A kávéfőző elkészítve várja, hogy lefőhessen.
- Azt hittem már nem is akarsz bejönni! Boldog névnapot! – azzal egy kék, delfinnel díszített csengőt nyújt felém.
Na, ezt meg mikor vette? Kiderül, hogy amikor én két nappal ezelőtt a ruhákat nézegettem az egyik butik teraszán, ő, gyorsan beugrott a másik butikba és vett egyet.
Megreggelizünk, majd még egyszer meglátogatjuk vendéglős barátunkat és elbúcsúzunk tőlük. Nem tudom, jövőre látjuk- e még, mert daganatos betegséggel műtik Októberben. Erőteljes ember volt, mostanra már megőszült, megvékonyodott. A mozgása meglassult. Remélem, sikerül az a műtét!
Visszafelé bekanyarodunk a Pineta fenyő ligetbe, ahol pár éve, az egyik kempingtársunk egy teljes éjszakát eltöltött az egyik fa tövében.
Akaratlanul is, de búcsúzunk. Szemünk keresi azokat a dolgokat, tárgyakat, amelyeket elraktároz az emlékezetünk egy, vagy két teljes évre. A Pineta fenyők erőteljes zöldje felett az olasz égbolt vakító kékjét, az éttermi teraszok vidámságát, a tengert...
Másnap már megbontjuk az elő sátort, lemossuk, összehajtjuk és betesszük a lakókocsi rekeszébe. A padlatnak használt takarófóliát is felszedjük. Azt is le kell takarítani. Így leírva hosszú folyamatnak tűnik, de talán ha két órát vesz igénybe az egész. Apus előremegy a pénztárhoz fizetni. Az egy hét, 123 euróba került. Hm, ahhoz képest, hogy a tenger itt hullámzik a hátunk mögött nem is sok.
Mire visszasétál, a kezemben egy üveg finom olívaolaj van, amelyet az egyik rendszeresen itt nyaraló olasz hölgytől kaptam, amolyan búcsúajándékként, mert két napja megtanítottam neki, hogyan főzik a hagyományos magyar gulyást. Na, nem volt egy nagy „vasziszdasz”, csak elkészítettem nekik, ő meg figyelte és írta, hogyan csinálom.
Anna barátnőmék idén, nem tudni miért, de nem jöttek. Sajnálom. Első éveinkben egy biztos pont voltak nekünk.
Megérkezik a kemping alkalmazottja is, kikötni a villanyt, a kezében két telefontartó szalag, a kemping emblémájával. „ Souvenir”!
Apus feltekeri a lábakat én, meg elteszek mindent, ami útközben leeshet, eltörhet. Kifordítjuk a lakókocsit és a férfiak felakasztják a vonóhorogra. Csipogom, hogy én nem akarok hazamenni, de senki nem érti. Ahogy elindulunk, a szomszédaink integetnek utánunk. Hallom a kövér úr hangját.
- Arrivederci! Andante! Andante!
Kifordulunk a kapun, és elindulunk hazafelé. Lassan elhagyjuk Ravennát, a velencei pályán a szokásos csúcsforgalom, és elfordulunk Tarvízió felé.
Az egyik falu Industrie zónájában (ipari park) megállunk vacsorázni. Hogy miért ott? A parkolók nagyobbrészt tele vannak, és piszkosak. Ezeken a telepeken meg rendezett parkolók és parkok vannak. Egy kávé még és indulunk tovább. Már fent járunk a hegyekben, elered az eső és ez most már így lesz. Itt az ősz! Ezen a részen mindig esik, vagy eső, vagy télen hó.
Gondolkodom ott a jobbos ülésen, kinek mit viszek, nem felejtettem- e ki valakit. Végre eszembe jut a munka, a cég is. Mi vár rám, az átszervezések után. Na, majd kiderül. Hideg lett. Amikor megállunk rágyújtani, egy plédet terítek magamra. Hideg van. Ezen a részen kezd először esni a hó. Eszembe jut a tél!
Megszólalok.
- Nemsokára itt a karácsony!
Apusom felhördül.
- Ez nem igaz! Azért mennek olyan gyorsan az évek, mert te már Szeptemberben a Karácsonyt kezded emlegetni! Aztán már itt is van és kezdődik az új év, mi meg évről évre öregebbek leszünk!
Elnevetem magam a mérgelődésén. A Karácsony az, amit nagyon várok, mert akkor van együtt a családom is, most már megszaporodva egy unokával..
Óvatosan nyitom az ajtót, hajnali négykor. De cicabarátom már ott is van az ajtóban, és herreg, köpköd, írja a nyolcasokat a lábaim körül, megszid, hogy hol voltam ennyi ideig. Aztán, amíg le nem fekszem, nem tudom magamról levakarni!
Vége!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jó volt újra olvasnom Téged!
Hm, a vendéglősnek jövőre egy üveg borral tessék készülni! És nem elfelejteni, mert várni fogja! Biztos. És én is örülök, hogy így virtuálisan is, de el tudtam jutni a tengerpartra, veled. Köszönöm!
Pinokkió
http://www.youtube.com/watch?v=DGg7aNplmts&feature=channel
A befejezéshez! :-)
Pinokkió
Irigyellek ezért a csodás nyaralásért, persze, csak pozitív értelemben. Remélem, jövő ilyenkor is olvashatunk hasonlót:-)
szerencséd van, hogy a cica nem haragudott meg. egyszer mi csak 3 napra mentünk el a Mátrába, és megszerveztem, hogy a cica minden nap kapjon ételt és tiszta almot, de ne tudd meg, hogy mennyire megsértődött. napokig nem lehetett kiengesztelni őméltóságát (egy cirmos kandúrt).